Nagyon sokan írtak/írtok a solo utazással kapcsolatban. Sőt, még az általános beszélgetéseim is így kezdődnek, akár élőben, akár chaten: "Szia. Hol vagy? Hogy vagy?" És nem fogok hazudni, jó érzéssel tölt el, hogy szinte minden egyes alkalommal mást kell mondanom, mint mikor előzőleg kérdezték. Jó…

Már el sem hiszem, hogy július második hete van! Csak úgy repül az idő - én meg kések a beszámolóimmal rendre. Pedig ez nekem kell, hogy emlékezhessek minden jóra-rosszra, apróságra, amikor majd elmegyek innen - ami, remélem, valami újnak, és sokkal-sokkal az én személyiségemhez…

Oszinten, le vagyok maradva ezzel a bloggal mint a borravalo. Ebben tobb tenyezo is kozrejatszik: - az utobbi idoben dolgoztam mint egy idiota, reggel 6-6:15 korul hagyom el a hazat es ha 7-re hazaertem akkor boldog voltam - a laptopom kezdi megadni magat nagyon az ido mulasanak, es kb orankent…

Marci barátom már előzőleg bejelentkezett, hogy kivenne nálam egy szabad helyet, ha lehetséges. Természetesen lehetséges és ajánlatos azoknak, akik Londonban járnak és a barátomnak tekinthetem őket. Vártam már, hogy valaki meglátogasson, annak meg örülök is, hogy Marci jött,…

Amikor végre felülhettem a repülőre, nem tudom miért, de nagyon-nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben. Féltem, reszkettem, hányingerem volt, és nem azért, mert a repüléstől tartottam, hanem a sorozatos buszlekésést követően rossz helyre mentem a reptéren is (szerencsém, hogy…

Hétfőn kb. gyomorideggel mentem be dolgozni, várva arra, hogy mikor követek el egy újabb hibát, amiért Sameera megint lecseszhet. Igyekeztem szinte láthatatlan lenni, ugyanakkor minél többet megjegyezni abból, amiket olvastam, hogy legalább valamiféle eredményt tudjak felmutatni az egy…

Hétfőn végre-valahára elkezdhettem dolgozni egy Lazerbeam nevű nem túl nagy cégnél. Szépen kiszámoltam indulás előtt, hogy kb. mikor kell elindulnom, melyik buszt kell elérnem és a többi. Felvettem a megfelelő öltözetet és tökéletesen érkeztem, 7:47 körül már itt is voltam.A…

Hétfőn viszonylag elég nagy örömmel mentem dolgozni, hiszen úgy alakulgatott minden: a lakás überkirály, a barátaim itt remekek és van egy szinte félelmetesen és hihetetlenül jó kapcsolatom, plusz mivel elkezdtem dolgozni a Wickesben teljes állásban, így a seniorrá válás is…

A kicsit húzósabb péntek délután végéhez érve nekiláthattam saját magam felkészítésének. Gyorsan elmentem hajatmosni, lezuhanyozni, leadtam Tamara barátnőjéékhez az itthagyott kabátot és csizmát, majd "rohantam" a 371-es buszra. Ami éppen az orrom előtt ment el, szóval hiába…

A hétfő a szokásosan indult, attól eltekintve, hogy a tervezett 7:30 helyett a szokásos 7:45-kor keltettem a kölyköket, mert előző este szóltak a szülők, hogy elmarad a kórus. Ettől függetlenül nem sikerült megúszni veszekedés nélkül, a kölykök továbbra is elég féltékenyek…