Hétfőn végre-valahára elkezdhettem dolgozni egy Lazerbeam nevű nem túl nagy cégnél. Szépen kiszámoltam indulás előtt, hogy kb. mikor kell elindulnom, melyik buszt kell elérnem és a többi. Felvettem a megfelelő öltözetet és tökéletesen érkeztem, 7:47 körül már itt is voltam.
A következő pár perc abból állt, hogy mosolyogva és igencsak vészesen kihülő lábakkal várakoztam. Ahogy fagyott át a lábam a kis balerinacipőben (ha sétál az ember és buszon tökéletes, de egy helyben ácsorogni nem annyira), úgy aszalodott rá az arcomra is a mosoly. Reméltem, hogy a 13 perc igen hamar le fog telni, de mikor már 8 óra múlt jópár perccel, akkor elkezdtem idegeskedni. Rossz helyre jöttem..? Rossz időpontban...?
Mint kiderült, csak Georgina érkezett késve. Georgina 23 éves, irtó aranyos leányzó, ő a sales-es a csapatban. Neki kellett betanítania és végül, ha majd elmegy az irodából, akkor az ő munkáját kell átvennem.
Az első nap igen érdekes volt. minden új volt és élveztem az egészet. Feltöltődve mentem haza, ahol nagyon kellemes rostélyost sütött éppen Jason és a haverja. 

Másnap már kevésbé volt érdekes a napom, az egész munkaidő alatt csak árajánlatokat kellett olvasnom (ami 13 oldal legalább egy..!) és válaszolnom a telefonhívásokra. Sajnos egy csomószor, a készülék másik felén beszélő emberke számára egyértelmű dolgokat nem tudtam és ez elég frusztráló volt. Sameera is lecseszett (ő az irodafőnök), hogy miért a saját gmailem van megnyitva - pedig tényleg nem használtam, csak mivela  gépeken Outlook-ot használ mindenki, ezért nem is gondoltam arra, hogy ki kellene jelentkeznem a fiókomból és hogy ez bárkit zavarhat, pedig mint kiderült, zavarhat. Egyébként Timi cukisága, hogy hozott nekünk szendvicseket Paulból vasárnap, most duplán jó volt. Hazaérve nem kellett törődnöm a főzéssel, és munkán volt mit ennem. Egyébként otthon megint rostélyos volt vacsira (ó-ó, szegény én..! Bár mindig ilyen rosszul menne a sorom, haha), de előtte elmentem edzeni a Nuffield Health valamibe. Rowan tartott nekem egy mini-edzést, de voltam 30 perces, direkt hasizmokat megdolgoztató órán is.

Szerdára végre küldték a fizetést Wickesből, ami több lett, mint amire számítottam, és ez igencsak meglepett. A munkahelyen is már kezdtem nagyon tisztában lenni a dolgokkal, a mobilomat gyönyörűen a táskámba tettem a munkaidő kezdetén, az ebédszünet alatt lecsekkoltam és utána a munkaidő végéig elő sem vettem. A gmail fiókomat meg sem nyitottam, igyekeztem jól csinálni amit csináltam (olvasni a szerződéseket és tanulni), de valahogy nem akart jó lenni az egész. Sameera továbbra is cseszetett folyamatosan, ha kérdeztem, egyből rávágta, hogy "miféle hülye kérdés ez megint?!" majd semmiféle használható választ nem adva dolgozott tovább. Mondjuk pluszpont neki, hogy rendelt az egész irodának egy egész nagy családi pizzát. Munka után beugrottam Timihez Paulba egy kis finomságért. Kaptam salátát is, szendvicseket, finom koffeinmentes ice kávét és soksok ölelést. Estére egészen kivoltam, ráadásul mielőtt jött volna Michael, Hamid is felhívott. Egyiptomból. A nyaralása alatt.
Hallotta, hogy az új munkaerő közül valaki (Rose vagy én), nem túl jó a telefonon. És hogy ő nem hiszi, hogy én voltam, mert vele is mindig szépen beszélek, meg úgy egyébként is. Lényeg a lényeg, hogy én csináljam a dolgom tovább, okosodjak, olvassak, figyeljek és tanuljak. Mert majd nekem kell átvenni Georgina munkáját, szóval igyekezzek. Mondott még pár tanácsot és tényleg kedves volt. Azért jól esett, hogy Michaellel lehettem az este további részében, megnyugtatott a jelenléte, mert azért igencsak rosszul éreztem magam. 

Reggelire Michaelnek csináltam tükörtojást, turmixot és szendvicseket, majd mindent bekészítettem a szobába, hogy megtalálja, ha felébred, majd rohantam dolgozni. Vicces, hogy mivel nálam aludt, nem a szobámban reggeliztem a szokásos sorozat-nézős módon, hanem lent a nappaliban. Fura volt megszakítani a hagyományomat! Dolgozni igen nagy elhatározással indultam. Motivált, hogy Hamid bízik bennem és hogy végre a szokásos "olvass árajánlatokat!" dolog helyett feladatot adott, pl. hogy 5 kliens összes szerződését át kellett olvasnom. Csináltam jegyzeteket is, a telefont nem vettem fel és próbáltam nem nagyon kiborulni, ha Sameera megint letorkollt valamiért. Este azért jól esett az edzés. Voltam szaunázni és gőzfürdőben is, majd itthon, meglepő módon, megint vacsi volt Jason barátainak, amiből én is kaptam. Három emberre két csirkét, csomó kolbászt és valami rizses-zöldséges curry-t is csinált. Teljesen jól megy a sorom itt!

Pénteken Sameera miatt már tényleg nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudtam, hányadán állok vele, mert néha nagyon kedves volt, máskor meg eszméletlenül bunkó. Akárhányszor kérdeztem, nehezére esett válaszolni vagy csak simán fintorgott, rosszabb esetben lecseszett. A nap közepére írt egy emailt, hogy:
megmondta, hogy a munkámmal törődjek, ne mobilozzak és ne netezzek munkaidő közben. A telefonálási viselkedésem rossz, ő is hallotta, mikor beszéltem (de előtte nem szólt volna azért, hogy időben kijavítsam..!) meg egyébként is szörnyen rossz munkaerő vagyok. Nem ezt írta, de aki nem látott, annak simán ez jött volna le a leveléből. Én pedig határozottan, de nagyon illemtudóan válaszoltam neki, és megmondtam a saját véleményemet. Hogy nem őket akarom zavarni, nem mobilozok, mióta mondta, hogy nem szabad, és hogy igenis a munkámmal törődök,ha nem hiszi,nézze meg a jegyzeteimet, amiket mellesleg neki is megmutattam előző nap. A munkaidő végére gyönyörűen kiosztott, mikor megjegyzést mertem tenni valamire, amit az én munkámban kijavított, és amit nekem Georgina tanácsolt. Indulatos volt és a szokásos "miféle hülye kérdés ez?" mellé megkaptam még a "magyarázd el, milyen angolul van ez! Mondd el nekem, hogy melyik angol nyelvtanát használod itt?! Georgina mondta??! Ugyan már, elértetted, biztos nem mondott ilyet, ő született angol, biztos nem csinált ilyet. Mondd meg nekem, hogy milyen angolul van ez?!"
Szóval könnyekkel küszködve mentem haza, ahol azért feldobott az, hogy a mamámmal Skype-on beszéltem kicsit, majd rohantam Paulba Timihez. Hazavittük szerintem az összes maradék kaját, majd az ausztrálokkal közösen főzőcskézve csináltunk egy brutálisan finom tészta vacsit. Én voltam minden kukták legrosszabbja, ugyanis közben elmentem hajatmosni. 

Szombaton hazarohantam, hogy a bankból kivett pénzen kifizethessem a lakbérem, majd otthonról siettem el, hogy mehessek dolgozni a perzsa étterembe. 11-kor kezdtem, de a 20:30 rendkívül gyorsan eljött. A kaja brutáljó volt és ráadásul Taiba, az egyik felszolgálócsaj (igazából rajtam kívül az egyetlen), igen jófej. 26 éves és két gyereke van. Munka után az ex-munkatársaimmal találkoztunk a Wetherspoonban, Kingstonban. Ott volt Michael, Georgiana, Paul, Michael no.2, Leanne, stb. Mindenki részeg volt és nagyon cuki. Mondták, hogy mennyire hiányzok nekik és hogy menjek vissza dolgozni. Mondtam, hogy ők is nagyon hiányoznak nekem, de vissza tuti nem fogok menni dolgozni. Az egész éjszaka jó volt, sokat táncoltunk és buliztunk. Szükségem volt már egy ilyenre!
Vasárnap 11-re mentem megint dolgozni, egészen 5-ig. Közben még a piactérre is beugrottunk Taibával, kiderült, hogy ő sem szereti a managert. Egyébként megint nagyon gyorsan vége lett a műszaknak, bár a végén fantasztikusan sikerült összevesznem a managerrel (komolyan, szerintem már velem van a baj, az összes managernek szúrom a szemét). Számonkérte rajtam, hogy miért megyek el 5-kor (mert a tulaj a beosztásomat úgy csinálta meg, hogy 12-5 között legyek, és még így is szivességből 11-re jöttem), és hogy szerinte túl sok pénzt kapok, így fél fontot le fognak vonni az egyébként is nevetségesen alacsony órabéremből. Hát itt kiröhögtem és mondtam, hogy nekem mennem kell, mert Timi akkor már várt. Egyből írtam is a tulajnak, hogy ez mi? És nagyon valószinű, hogy többet nem fogok menni. Bármennyire is jó volt pincérkedni, elegem lett ebből az egészből. Kellenek a hétvégéim és amúgy is, annyi órabérért, amit ők fizetnek, semmi kedvem nincsen arra, hogy extrán cseszegessenek, mikor van egy Sameerám heti 5 napban, minden nap 9 órában.
Munka után elmentünk a Nando's-ba Richmondba megnézni Anci barátnőnket és kajálni egy jót. Én quinoa salátát ettem mindenféle finomsággal, többek között csirkemellel. A többiek hamburgert, csirkeszárnyakat, stb. stb. Desszertnek mango ízesítésű fagyasztott jogurt volt, előételnek meg humuszt ettünk, amit Angi hozott nekünk. Szerencsére volt szabadideje, így velünk is tudott lógni. Ami a legcukibb volt: elrendezte nekünk a számlát, szóval ingyen kajáltunk egy brutálisan jót. Szóval juhúú!
Vacsi után közös Game of Thrones nézés volt terítéken, majd nagy nehezen hazavonszoltam magam Michaeléktől. Szívesen ott aludtam volna, de másnapra friss és üde akartam lenni a munkán, arról nem is beszélve, hogy az edzőscuccom is otthon volt.