Mielőtt elkezdenék írni a jógáról, le kell tisztáznunk, hogy mi is valójában a jóga. Az ászanák - tehát a gyakorlatsorok valójában azok, amit  a neve is mond: gyakorlatsorok, edzésforma, hogy az éppen aktuális testünk a lehető legjobb állapotában legyen. Főleg a net-korban amiben élünk, a jóga egyet jelent a kézenállással, a spárgával, a híddal, mindennel, ami jól mutat az instás képeken, általában mindenféle más magyarázat nélkül. Ez egyébként nem kritizáció, én is posztolok ászanás képeket nyilván, már eleve azért, mert örülök, hogy a testem képes olyan dolgokra is idővel, amire sosem gondoltam volna és erre büszke vagyok.

Szvámí Visnu Devananda, jógamester és híres békeaktivista így foglalta össze a jóga értelmét:

"Az egészség gazdagság, a nyugodt elme boldogság. A jóga megmutatja az ehhez vezető utat: helyes gyakorlat (ászana), szabályos lélegzés (pránajáma) megfelelő relaxáció (savászana) kifogástalan étkezés (vegetárizmus) pozitív gondolkodás (Védanta) és meditáció (dhjána). 
A jógafilozófia azt tanítja, hogy az igazi ember nem a testével azonos, hanem a halhatatlan én-nel. Erről bizonyos mértékben, szellemi fejlődésének mértéke szerint, minden ember tudatos. Tudja, hogy csak elfoglalja és használja a testet, mint egy eszközt."

A jóga kb. 5000 évvel ezelőtt alakult ki észak Indiában (még egy okkal több, hogy Rishikeshben tanuld meg a jóga alapjait a Gangesz mellett a Himalája lábánál - egyébként a jóga-sulikban tapasztalt indiai barátaim nyitnak egy új sulit, ahova az első 20 feliratkoz 20%-os kedvezményt kap, amennyiben lecsúszol erről az ajánlatról, akkor írj nekik a hello@shantiyogpeeth.com email címre és használd a kódomat, ab10 és 10%-os kedvezményt kapsz az árból). 

A Brahmanok vagyis a papok finomítottak a tanításokon és általuk lett kitalálva is, a Rig Védában már említést tesznek a jógáról és az Upanisádokban lejegyeztek minden ehhez kapcsolódó tanítást. A legismertebb könyv viszont a Kr.e. 500-ban íródott Bhagavad-gíta.

A mai jóga leginkább Patandzsali tanításain alapszanak, aki a Jóga-Szútrákban foglalta össze az addigi tanításokat. Patandzsali szerint a jógának 8 lépcsője van, ezek pedig a következők:

1. Jama (Yama): Magába foglalja mindazokat a mindennapi élethez kapcsolatos tanításokat, fogadalmat, útmutatásokat, amelyek segítségével boldogabb életet élhetünk, "az önmagát reálisan érzékelő lény természetes viselkedésmintái".
Ilyen pl. az ahimsza - erőszakmentesség, szatja - igazmondás, aszteja - őszinteség, tehát tilos lopni, másoknak kárt tenni, brahmacsarja - az energia helyes használata/szexuális önkontroll, aparigraha - nagylelkűség/nem szabad felhalmozni dolgokat és önzőnek lenni. A jóga tehát nem csak abból áll, hogy az ember X ideig izzad a matracon, csinál pár gyakorlatot, és ennyi. A jama tanításával nem csak a saját életünket tudjuk rendbetenni vagy rendbetartani, hanem a környezetünkét is.
2. Nijama (Niyama) - Mindazok a cselekedetek és feladatok, amelyek inkább a külvilág felé irányulnak.
Ilyen a szaucsa - a beszéd, a test és az elme tisztasága, szantosa - elégedettség az aktuális dolgokkal, tapasz - fegyelem és szenvedély, szvadjaja - önreflexió, illetve önmagunk és a spirituális szövegek tanulmányozása, iszvarapranidaha - önmagunk átadása a felsőbb erőknek.
A nijamák főleg azoknak az embereknek való, akik szeretnének jobban belemélyedni a jógába, főleg a személyiség fejlesztésére valók. 
3. Ászana (Asana) - egyébként maga a szó azt jelenti, hogy "ülés", leginkább arra az ülélsre gondolva, amit akkor vesz fel az ember, ha meditálni szeretne. Patandzsali szerint ennek a póznak mindig kényelmesnek és stabilnak kell lennie, hogy az ember sokáig tudjon egy helyben ülni, lehetőleg mozgás nélkül, a Hatha szövegek szerint a legjobb a lótuszpóz (Padmasana) vagy hős-póz (Virasana). Egyébként a stabilitásra és a kényelmesség elérésére minden ászanában törekedni kell, tehát nem az a lényeg, hogy pár másodpercig ki tudjon tartani valaki egy pózt, majd eldőljön,mint egy darab fa, esetleg sérüléseket is okozva magának, hanem hogy kényelmesen tudjon benne maradni és gyakorolni azt a megfelelő légzéssel együtt. 

4. Pránájámá (Pranayama) - a "prana" egyébként energiát jelent. Életerő-energia. A "yama" pedig a kontroll, tehát "légzéskontroll vagy energiakontroll". Ez az egyik legfontosabb lépcsője a jógának, ugyanis a helyes légzéssel tudjuk kontrollálni a kedvünket, a szívverést, a gondolatokat, és ez az alapja az egész létezésnek a jóga-tanítások szerint. Egy belégzéssel kezdődik az élet (mikor felsír a baba), majd egy utolsóval lesz vége. Egyébként erre nagyon jó szemléltetés az "omm" vagy "aum" hang, bár erre szeretnék bővebben kitérni, ugyanis a pranayama tanítónk egy egész órát szentelt a megmagyarázásának, és szerintem rendkívül érdekes.
Amikor idegesek vagyunk, gyorsabban, kapkodva lélegzünk, gyorsabban ver a szívünk, stb és ez az ajurvédikus tanítások szerint rengeteg betegséget okozhat a szervezetünkben (ez a mindenki által emlegetett stressz), különböző stresszhormonok termelésétől kezdve az elsavasodásig mondanak mindent. 
Lényeg a lényeg: a megfelelő légzéstechnika segít lenyugodni és ellazulni. 
5. Pratjáhára (Pratyahara) - a pratja visszavonást, az ahara pedig azt jelenti, hogy bevitel. Itt érteni kell minden érzékszervet: látást, hallást, szaglást, tapintást, stb. Tehát az érzékek visszavonása, hogy sokkal jobban tudjunk koncentrálni magára a meditációra, ahelyett, hogy arra fókuszálnánk, hogy kint dudálnak az autók, a szomszédban sír egy kisbaba, vagy hogy valaki megint odaégette a palacsintát.
6. Dháraná (Dharana) - A dháraná a fókuszált koncentrációt jelent, ergo az előző lépcső, a pratjáhára fontos alapköve, hiszen az érzékszervek visszavonása nélkül nem lehetséges magára a meditációra fókuszálni. Ilyen egyébként a TRATAK, amikor pl. egy gyertya lángjára fókuszálunk (egyébként remek tisztító meditációs technika), de ilyen az is, amikor a felhőket nézzük elmélyülten, a folyót vagy a tengert, vagy egyáltalán bármit. A manapság híres-hírhedt vizualizációs technikák is ide tartoznak.
7. Dhjána (Dhyana) - "meditatív abszorpció" vagyis amikor VALÓBAN meditálunk. Ez az az állapot, amikor annyira belefeledkezünk a meditációba, hogy teljesen megszűnik a külvilág, kb. az alváshoz hasonlatos. A könyvekben, neten fellelhető technikák segíthetnek elérni ezt a mély-meditációt, viszont amíg koncentrálnunk kell a technikák alkalmazására, mint amilyen pl. a megfelelő légzés, addig az csak dháraná, nem pedig dhjána. Amikor elszáll az a gondolat, hogy "úúúú, meditálok" és csak maga a meditáció marad. 
8. Szamádi (Samadhi) - megvilágosodás (vagy boldogság. Egyébként magyarban szerintem nincs megfelelő szavunk rá, angolban a "bliss-t" szokták használni). Azért nem jó a "boldogság" szót használni, mert ez nem az a fajta boldogság, amikor valaki folyamatosan ugrál, nevet, ficánkol és egyszerűen annyira boldog, hogy madarat lehetne fogatni vele. A szamádi az az állapot, amikor tudjuk, hogy mit tartogat számunkra az élet. Ez elég sekélyesen hangzik, viszont itt arra kell gondolni, hogy nem ítélkezünk, nem másoktól függ a boldogságunk, legyen szó anyagi javakról vagy személyekről, amikor úgy látjuk a világot, amilyen és elfogadjuk azt. Az élet része a születéstől kezdve a halálig minden, a jó ugyanúgy, mint a rossz. Ráadásul a karma résznél magyaráztam, hogy a jó nem feltétlenül jó és a rossz nem mindig rossz. 
Egyébként nagyon nehéz fenntartani ezt az állapotot, és csak pár ember tud ebben létezni. Ilyen volt Buddha például. De az átlagember életében mindig lesznek olyan pontok, amihez jobban ragaszkodik, mint mondjuk a családja, a munkája és a többi. Egy folyamatosan szamádiban létező embernek (ezt a folyamatosan fenntartott szamádit muktinak is hívjuk) adhatsz 2 millió dollárt, ugyanúgy fogja érezni magát előtte, mint utána, de akkor sem fog változni a kedve, ha elveszít 10 milliót egyik percről a másikra. Ugyanúgy nem hatja meg pl a halál sem, hiszen tudja, hogy ez csak az élet velejárója. Swami Ji, a filozófiatanárunk ilyen ember.

Patandzsali után pár száz évvel különböző jógamesterek megalkották azokat a gyakorlatsorokat, amelyek a test "megfiatalítására" és az élet meghosszabbítására törekedtek. Itt már nem csak az volt a cél, hogy elérjék a szamádit, hanem hogy az ászanák segítségével karbantartsák a testet, így jött létre a Tantra-jóga. Ezekből a test-centrikus, illetve fizikai- és spirituális gyakorlatsorokból jött létre a "minden jóga anyja", a Hatha-jóga.

Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején sok indiai jógi utazott nyugatra, ahol bemutatták a tudományukat, és szépen lassan kezdetét vette a jóga térhódítása. 

Amennyiben kíváncsi vagy pár tényre és fun-factre Indiáról, ha érdekel, hogy nekem milyen tapasztalataim vannak az országgal kapcsolatban, vagy csak hogy miért utazok, kattints a linkekre. 

Amennyiben érdekel, hogy éppen hol vagyok, kövess instán, az @agnesbenak név alatt megtalálsz.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Forrás:

- A Rishikesh Nath Yogshala 200h YTT képzésen elhangzottak, illetve:
- Jógatippek
- A jóga 8 szellemi lépcsője 
- 8 limbs of yoga explained
- History of yoga

Sokszor elmondtam már, és szerintem még sokszor el fogom ismételni - imádok utazni, de a hippik Mekkája valahogy mindig hidegen hagyott, sosem terveztem Indiába menni. Ha választanom kellett bármilyen más ázsiai (pl. kínai, japán, thai, stb.) és az indiai ételek közül, ritkán győzött az utóbbi, nem érdekelt sem a vallás, sem a kultúra, sem a történelem, egész egyszerűen azért, mert más helyek sokkal jobban belopták magukat a szívembe valamilyen oknál fogva (mondjuk kezdjük azzal, hogy milyen hírekről számolnak be az adott országgal kapcsolatban a világsajtóban)...

...viszont azt az egyet tudtam, hogyha arrafelé esz a fene, akkor én biztos hogy a Holi Fesztivál idején megyek.

Ha így nem is tudod, kedves olvasó, hogy miről van szó, akkor emlékezz csak vissza a különböző Color bulisorozatokra illetve a világot meghódító legszínesebb futásáról, a Color Run-ra, vagy közösségi oldalakon vagy hírdetésekben biztos találkoztál velük! Mindnek az alapja a Holi fesztivál. Ha még így sem őrölnek elég gyorsan a fogaskerekek, akkor nézz rá erre a képre, és biztos tudni fogod, miről van szó:

Életem legjobb "sminkje". Amennyiben az internet is úgy akarja, a poszt végére még több holi-s képet fogok feltölteni, illetve egyszerűen kihagyhatatlan a videó, amit a képen szereplő Kili barátom készített és vágott össze. Kiliről egyébként tudni kell, hogy rendkívül jó arc és hogy már hónapok óta utazik, ugyanis Németországból stoppal jutott el Indiába, keresztülhaladva olyan helyeken is, mint Örményország, Pakisztán és Afganisztán. Érdemes megnézni a videóit, nekem nagy kedvencem az afganisztáni. 

Szóval mi is az a Holi fesztivál?

Először is, a Holit azért ünneplik, mint nálunk a farsangot - ezzel jelzik a tél végét, a tavasz kezdetét, az újjászületést, a jó győzelmét a rossz felett és a szeretet és a termékenység jelképe. Konkrétan olyan, mintha egybesűrítették volna a Valentin napot, a karnevált, a farsangot és a Húsvétot. Indiában főleg északon, illetve Bangladesben és Nepálban van nagy hagyománya. 

Minden évben március első teliholdjakor ünneplik, 2018-ban március 2-ra esett, 2019 21-re fog, és 2020-ban 10-én lesz, csak hogy tudjatok előre tervezni, amennyiben szeretnétek ti is részese lenni India külföldiek által leginkább látogatott fesztiváljának. 

A Hindu írásoknak megfelelően a híres pordobálás előestéjén tüzeket gyújtanak, ha jól tudom, akkor ezt nevezik Holika Dahannak. És hogy ennek milyen legenda az alapja? Hiranyakashyap király elrendelte az országában, hogy mindenki őt imádja, viszont testvérének fia, Prahlad, a nagybátyja helyett Lord Visnuhoz imádkozott. Éppen ezért a király megkérte a testvérét (bár remélem azért ez inkább parancs volt, mert na..), Holikát, akit egyébként nem égetett a tűz (Daenerys???), hogy szépen fogja meg azt a Prahlad gyereket, a saját fiát, majd üljön be a máglyába, hogy a kicsi tűz általi halállal lakoljon eme égbekiáltó arcátlanság miatt. 

A történet vége, hogy Lord Visnu közbelépett és megcserélte a szerepeket - Holika meghalt, Prahlad pedig boldogan élt, amíg meg nem...

Illetve még egy legenda: élt egyszer egy emberevő óriásnő, Dhundhi (egyébként eskü így írják angolul, de mekkora már, hogy Dundinak hívták??), akit gyerekek űztek el Holi napján, éppen ezért még manapság is a gyerekek szabadon rosszalkodhatnak és csintalankodhatnak Holi napján. Mi csak nem tudtunk a szűk utcákban menni kommandózás nélkül, bejárótól bejáróig lopakodva, különben megdobáltak minket vízzel töltött lufival, vagy egy vödör vízzel öntöttek minket nyakon, esetleg vízipisztolyból olyan festéket spricceltek ránk, amit moshattam ameddig akartam, nem jött le, cserébe a hajamban volt egy mesés türkiz folt, ami olyan 3-4 héttel később kopott csak ki. A színes porok dobálása egyébként Lord Krisnától ered, aki a feleségét, Radhát festette be. 

Pár tipp, hogy hogyan éld túl a fesztivált

Először is, soha ne menj egyedül (főleg nőként) Holit ünnepelni nagyvárosokban! Írtam már, hogy az emberek amolyan látványosságként tekintettek rám és alapjáraton sokat fényképezkedtek velem, megszólítottak, beszélgettünk, stb. Amikor a Holit ünnepeltük Rishikeshben, szerintem nem volt olyan ember, aki mellett elmentem, és nem kent össze porral, vagy dobott rám egy marékkal, illetve ölelgettek. Nem csak engem, mindenkit, Kili barátomat is, egymást is, egyszerűen ez a szokás, hogy összekenik egymás arcát, majd ölelés, és mindenki megy tovább. 
Amivel nem is lenne gond, de most képzeld el ezt tömegben, táncolva, ugrálva, akár részegen is, stb. Nem egyszer volt olyan, hogy beszélgettem valakivel, majd egy random ember hátulról bekente az arcom - csak mivel beszéltem, így a legnagyobb része a számba került. Vagy csak az orrom ment tele a finom porral, ami egyébként hagyományosan természetes színekkel van készítve, akkor szívás, ha egy csomó kemikáliát is belekevernek. A fesztiválról Kili készített egy videót, amit nem enged beágyazni, viszont itt tudod megnézni. Megtalálsz a tömegben? :)

Másodsorban ne legyél elővigyázatlan, mint mi: készülj fel arra, hogy a por az por, menni fog mindenhova, többek között a telefonod hangszórójába is, ami egy istenért sem akar kijönni onnn, cserébe viszont szép piros. A szerencsétlen kis Huawei telcsim annyi mindent átélt már amúgy, tökre büszke vagyok rá.

Harmadik: kend be olajjal a bőröd. Lehet, hogy ragadni de fogsz, de elárulom, amennyiben nem teszed ezt meg, napokig fogod vakarni magadról azokat a festéknyomokat, amelyek nem természetes festékből kerültek rád. Tapasztalat. 

Negyedik: Lehetőleg észak indiában ünnepeld, ne délen. Rishikeshben tök baráti volt, csak ajánlani tudom, bár elvileg Varanasiban, Vrindavanban, Agrában, Pushkarban, stb is megy a mulatozás ezerrel, Delhiben inkább csak privát partykra menj. Ja, és viselj fehéret vagy feketét! Azokon mutat legjobban a szín. Ja, és az ünnepség két napos: az elsőn szertartások vannak, máglyaégetés, ilyesmi, a turistás lényegi része másnap REGGEL van, olyan 12-2 között már vége van.

Ötödik: lehetőleg ne told túl a bhang lassi-t. A lassi egyébként tejből készült finom, joghurtra hajazó ital, amit feltuningolnak marihuánával. 

Hallgassátok meg a kedvenc indiai holi zeném, már csak a video miatt is muszáj - az indiai tánc az maga a csoda haha HOLI HAI! Egyébként csak az érdekesség kedvéért: valóban így táncolnak, Bollywood módra, ami tökre szokatlan, de annak, akinek van mozgásérzéke (és a többségnek van) rohadt jól néz ki.

 Másik nagy kedvenc indiai ünnepem a Diwali, amit feltett szándékomban áll ott ünnepelni idén, hiszen eddig még csak Londonban tapasztaltam meg. Jól indult egyébként az első ismerkedésem az ünneppel, ugyanis elmentünk páran megnézni egy nagyon híres és szép hindu templomot, a Shri Swaminarayan Mandir-t, és pont Diwali után mentünk, amikor bár az épületet nem láttuk a felhúzott sátrak miatt, de kaptunk egy csomó fincsi édességet és ételt, mert ez a szokás. Ja, és ilyenkor rengeteg tüzijátékot lehet látni mindenfelé. 

Szóval Minden, amit a Diwaliról tudni akartál.

 A Diwali a hindu karácsonynak felel meg, a legfontosabb ünnepük. Hinduk, buddhisták, szikhek mind ünneplik. És, mi más is lenne a vigadalom tárgya, mint a jó győzelme a rossz felett. Ez egyébként visszatérő elem, bár attól függően, hogy kit kérdezel, különböző történeteket társítanak hozzá:

- Északon Ráma király visszatérését ünneplik, miután legyőzte Rávánát.
- Délen arról emlékeznek meg, hogy Lord Krisna legyőzte Narakaszura démont.
- Nyugaton pedig arról, hogy Lord Visnu elküldte Bali királyt az alvilágba (asszem).

Diwalit öt napon keresztül ünnepelnek:

1. Az első napon, aminek a neve Dhantareras, kedvezőnek tartják, hogy A-tól Z-ig kitakarítsák a lakást, illetve konyhai dolgokat és/vagy aranyat vásároljonak, ugyanis az első napon a gazdagságot ünneplik és Laksmi istennőt várják (a gazdagság istennője), ezért takarítanak.
2. A második napon, a Choti Diwalin (Kis Diwalin) feldíszítik a házat olajlámpásokkal, illetve különböző mintákat rajzolnak a földre különböző színes porokkal vagy homokkal, aminek az a neve, hogy "rangoli". Általában bejárat közelében alkotnak.

3. A harmadik napon összegyűlik a család egy hatalmas zabbancsra, (egyes általam olvasott források szerint ilyenkor gyújtanak olajlámpásokat) és Laksmi istennőhöz imádkoznak, majd következik a tüzijáték. Ez az ünnepségsorozat fő napja, erről kapta a "fény ünnepe" elnevezést.
4.  Ez az új év első napja. A rokonok és barátok meglátogatják egymást, ajándékot visznek egymásnak, stb.
5. Utolsó nap, a Bhai Duj: a fiútestvérek meglátogatják a házas nőtestvéreiket az ő családjaiknál, és megintcsak esznek, ez a lánytestvérek ünnepe (drága öcsém, remélem olvasod a blogom, bár ebben nem nagyon reménykedek).

Londonban megélni a fény ünnepét nagyon jó érzés volt, főleg amikor Tootingban laktunk, ahol nagy az indiai közösség. Minden boltban sorok álltak, készülődtek, vásároltak, teljes volt a felbolydulás, csakúgy, mint keresztényeknél karácsony előtt. Mondjuk a takarításra elég nagy motivációt adhat az a tudat, hogy Laksmi a legtisztább otthonokat fogja először meglátogatni - és ki ne szeretné, ha a gazdagság istennője hozzá menne először? 

Egyébként remélem összejön, hogy az indiai barátaim körében tudjak ünnepelni idén - mesés lenne!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amennyiben nem tudjátok, hogy melyik istenségekről van szó, itt fel tudjátok frissíteni a tudásotokat, amennyiben csak az általános megfigyeléseim érdekelnek Indiára vonatkozóan, itt tudjátok megnézni. 

Ha pedig az érdekel, hogy hol vagyok éppen, kövess Instagramon, az @agnesbenak név alatt megtalálsz.

Forrás: 
- Holi Dates: When is Holi in 2018, 2019 and 2020?
- Everything you need to know about Holi - festival of colours 
- Holi 2018: Five things you should know about the spectacular annual festival
- Diwali: The Festival of Lights
- 2018 Diwali Festival in India: Essential Guide

A hinduizmus az egyik legrégebbi vallás, ami a kezdetektől fogva folyamatosan változik. A kereszténység és az iszlám után a harmadik legnagyobb vallás, kb. 1 milliárd ember vallja magát hindunak.

Mivel több évezredes hitrendszerről van szó és kb. 330 millió istent tisztelnek elvileg (csak az istenek felsorolása megtöltene pár Bibliát és Koránt, az tuti), így igen összetettnek tűnhet első hallásra és látásra, viszont megpróbálom leírni röviden, hogy kb mi is a lényege. Rengeteg hindu iskola található, van köztük monista (csak egy dolog létezik), panteista (isten azonos a világgal), panenteista (a világ isten része) és teista is (egy isten van és az nem egyenlő a teremtett világgal). Egyébként csak azok tekinthetők hindunak, akik szent iratnak tekintik a Védákat.

A 330 millió isten közül egy főistent lehet kiemelni, ez pedig Brahma, aki az Igazság és a Valóság, nincs meghatározott formája és határa, ő maga az univerzum, és minden ami benne található. Brahma három különböző formában létezik:

- Brahma: a teremtő. Mivel a védák szerint a világ ciklikusan létezik, így folyamatosan újra kell teremteni mindent időről-időre.

-  Visnu: a megtartó. Ő az, aki fenntartja a világ és az univerzum rendjét, hogy minden úgy működjön, ahogy annak működnie kell. Sokféle formában tisztelik, ő az isteni lényeg, amely átjárja az univerzumot. Két nagyon ismert "avatárja" van, ezek pedig Ráma és Krisna. 

Egyébként a "Hare Rama, hare Krishna" mantrát ajánlom mindenkinek, elvileg az éneklésével megnyugszik az ember és sokkal jobb kedve lesz.

- Siva: a romboló. Időről-időre lerombolja az egész teremtett világot, hogy az újjászülessen Brahma által. 

Egyébként egyik indiai hindu barátom így magyarázta el, hogy könnyebben meg lehessen jegyezni: GOD tehát G mint generator, vagyis teremtő, Brahma. O, mint operator, vagyis "kezelő", Visnu. És D, mint destroyer, vagyis romboló, Siva. Sokáig nem értettem, hogy hogy imádhatnak az emberek valakit, aki rombol. Aki öl, pusztít. Végül megmagyarázta, hogy a hinduk mind hisznek a reinkarnációban, vagyis az ujjászületésben. Ahhoz pedig, hogy ujjá tudjanak születni, először meg kell halni. A halál így nem egy szomorú dolog, hanem az élet szerves velejárója, csak így tudnak fejlődni, jobbá válni. Ráadásul Siva azokat a dolgokat is elpusztítja, amelyek nem tiszták és amelyek hátráltatják az embert attól, hogy megvilágosodjanak. Ahhoz, hogy valami jobbá váljon, szükséges, hogy az előző formájában ne létezzen többé. 

- Ganésa: Siva és Parvati első gyermeke. Könnyű megismerni, ugyanis ezt az istent ábrázolják elefánt-fejjel. Ez pedig azért van (és egyébként ezt ne higyjétek el nekem 100%-ban, én is úgy hallottam a story-t, nem néztem utána), mert Parvati, tehát Ganésa anyja megkérte, hogy álljon őrt, amíg ő fürdik, ne engedjen be SENKIT. Ganésa pedig ezt komolyan vette, hogy a senki alatt valóban mindenkit kell érteni, tehát amikor édesapja, Siva (a romboló, csak mondom) be szeretett volna menni megnézni a feleségét, Parvatit, Ganésa nem engedte. Végül odáig fajult a veszekedés, hogy Siva haragjában levágta a fia fejét. Mire Parvati elkezdte kérlelni, hogy valahogy azért hozza már vissza az életbe, hiszen ő csak engedelmes, jó fiú volt, aki mindenáron hallgatott a saját anyjára. Végül egy elefánt fejét kapta vissza Ganésa és Siva feltámasztotta. Parvati nyilván nem volt megelégedve ezzel, hiszen az előzőleg nagyon jóképű fiúnak azért csak elefántfeje volt, így Siva, hogy kárpótolja, megígérte, hogy mindig ő lesz az első. Ezért is található meg minden bejáratnál a képe vagy a szobra. És egyébként ő az "akadályok elmozdítója". Igen fontos istenség, ugyanis az akadályok elhárítása szükségszerű, hogy valaki elérje a "samadhi-t".

- Szaraszváti: a tudás, a bölcsesség, a zene és a beszéd istennője, Brahma házastársa. Ajánlott imádkozni hozzá vizsgák stb. előtt.

- Laksmi: a szerencse, a gazdagság és a jólét istennője, Visnu házastársa több életen át, ugyanis ő is mindig újjászületik akkor, amikor Visnu megtestesül.

- Durga vagy Parvati: Siva felesége, és egyébként hasonlít férjéhez: ő is pusztít, viszont rendkívül szereti és odaadó azokhoz, akik imádkoznak hozzá, a természet örök körforgását testesíti meg. India pár helyén akkora tiszteletet élvez, hogy még a férjét, Sivát is háttérbe szorítja, ugyanis ő testesíti meg a teljes őserőt (sakti), aki tánc közben pusztítja el a világot. 

- Hanumán: nem isten, viszont az istenek segítője, akinek megtestesülése még mindig a földön van és segíti azokat, akiknek szükségük van rá. Majomként ábrázolják, könnyű megismerni, csakúgy, mint Ganésát. Egyébként elvileg Hampiban született, de erről majd bővebben, amikor erről a csodálatos helyről lesz szó.

- Agni: tűzisten és a délkelet megtestesítője. A hindu tűz-rituálék fontos alakja, ugyanis ő jelenik meg a pap személyében, aki a szertartást végzi, a tűz és a feláldozott dolgok képében és ő a tanúja is ezeknek a felajánlásoknak.
Éééééés: személyes kedvencem, ugyanis valamilyen oknál fogva nehézséget okozott indiában az "Ági" kiejtése, így miután megmondtam nekik, hogy akkor maradjunk az Ágnesnél, elkezdtek Agninak hívni. Fair enough! Nekem meg semmi kifogásom nem volt az ellen, hogyha egy istennő nevét kell használnom. Egyébként "agni" tüzet jelent hindiül.

A többi 330 millió istent viszont nem fogom felsorolni, van egy tök jó és hosszú wikipedia cikk ezekről a dolgokról, akiket jobban érdekel a téma, simán utánaolvashatnak.  

Mivel a hinduk szerint Brahma mindenben jelen van, az egyet jelent azzal is, hogy minden ember isten, minden, ami Brahman kívül létező dolog illúzió, akadály, amit le kell győzni (ezért kell imádkozni Ganésához). A hívők célja, hogy eggyé váljanak Brahmannal, vagyis hogy felismerjék, hogy a világon minden és mindenki egy, és addig reinkarnálódnak újra és újra, amíg ez meg nem történik.

Hisznek még a karmában is, ami nem az eleve elrendeltséget jelenti, hanem az ok-okozati összefüggést. Bármit cselekszünk, annak következménye lesz, a világon semmi nem marad következmények nélkül. A Bhagavad-gíta a karma önálló törvényeknek engedelmeskedik, és nem a mi tisztünk eldönteni, hogy valami jó vagy rossz-e, hiszen valami, ami az adott pillanatban jó dolognak tűnhet, a későbbiekben kiderülhet, hogy nagyon is negatív dologról van szó. Ilyenkor mindig eszembe jut a következő vicc:
Egy ember meglátja, hogy egy kisfiú a vasúti síneken játszik önfeledten, és nem érzékeli a közelgő vonatot, teljesen kizárja a külvilágot. Mire emberünk elkezd rohanni, életét kockáztatva felkapja a kisfiút és az utolsó pillanatban elrántja a mozdony előtt, aki az ijedtségtől először megszólalni sem tud, majd elkezd sírni. A hős nyugtatgatja, csitítja és mikor más csitult a sírás, megkérdezi:
- Hogy hívnak fiam?
- Adolf... Adolf Hitler.

Namármost a vicc nem teljesen pontos, viszont érzékelteti azt, hogy nem a mi tisztünk eldönteni, hogy valami jó-e vagy rossz-e, a sorsát senki sem kerülheti el és tiszta pillangóhatás az egész. Egyébként ez nem csak az aktuális életünkre van kihatással, hanem a következőkre is, és az előző életeink kihatással vannak a mostanira.

Volt egy nagyon jó beszélgetésünk filozófián a jógasuliban erről, mert feljött az, hogy mégis hogyan lehetséges az, hogy hisznek az asztrológiában (mellyel megmondható, hogy kire-milyen sors vár, stb.) illetve ott van a szülők, a környezet és minden más is, amelyek segítségével az ember természete és sorsa eléggé meghatározott. Hogyan lehetséges akkor az, hogy minden szabad választás kérdése és csak rajtunk múlik?

Mire Swami Ji csak annyit mondott, hogy elfelejtjük, hogy MI választottuk a szüleinket és MI vagyunk felelősek a mostani életünkért is, ugyanis a karmánkért csak és kizárólag MI felelünk és mi tehetünk azért, hogy ez jobbá vagy rosszabbá válik a következő életünkben. Az előző életünkben cselekedett dolgokért szintén mi vagyunk a felelősek, és nem mások, és rengeteg mindent az előző életben elkövetett dolgok a felelősek. 

A hinduk a lelket (atman) halhatatlannák tartják, egyébként a karmának nem lenne ekkora jelentősége. Úgy gondolják, hogy mint ahogy a kisbaba sem hasonlít a 80 éves idős emberre, mégis tudjuk, hogy ugyanarról a személyről van szó, úgy igaz az is, hogy attól még hogy valaki másik testben születik újjá, a lélek ugyanaz marad. A cél, hogy a "darma", vagyis az erkölcsi törvények, megfelelő magatartás és kötelességek betartásával végül elérjék a "moksát", vagyis felszabaduljanak az élet-halál körforgásából. 

A következő pár poszt kicsit érdekesebb lesz, tervezek írni kajáról, ünnepekről, jógáról, a jógasuliról meg ilyesmi... de meglátjuk :)

---

És még mindig, instán tudjátok legjobban követni, hogy éppen hol járok. @agnesbenak

Forrás:

- Hinduism for dummies cheat sheet

- Mi a hinduizmus és miben hisznek a hinduk? 

- Wikipedia: A Hinduizmus (szakdogában erre ne hivatkozzatok... SOHA!)

- BBC: Hinduism

Indiát csak imádni vagy utálni lehet, az, hogy valaki a kettő között érezzen valamit, igencsak ritka.

Én soha nem vágytam Indiába, soha nem éreztem a késztetést, hogy megismerjem ezt a varázslatos, őrült, misztikus, koszos, lenyűgöző, ellentétekkel teli országot. Nem volt egyetlen egy olyan dolog sem, ami vonzott volna oda, pedig jógázni évek óta jógázok kisebb-nagyobb kihagyásokkal, hiszek a reinkarnációban, imádtam a Dzsungel Könyvét Disney feldolgozásban, stb. Talán egyedül a Tadzs Mahal érdekelt, de az is csak azért, mert elvileg az Aladdin rajzfilmekben szereplő palotát ez az épület ihlette. India felkerült a "ha eljutok, jó, ha nem, még jobb" országok listáira...

...egészen addig, amíg el nem döntöttem, hogy én bizony elvégzek egy jógaoktató képzést.

Ahogy néztem, nézegettem a lehetséges opciókat és mérlegeltem, hogy ár-érték arányban melyik lenne a legmegfelelőbb, illetve blogokat és véleményeket olvasgattam az internet bugyraiban, rájöttem, hogy:

1. India nem is annyira szörnyű hely a beszámolók alapján, mint azt sejtettem a hírekből

2. A jóga (bármilyen meglepő), Indiából ered, ráadásul északról, 5000 évvel ezelőttről. Mi ez hát, ha nem jel, hogy Indiában KELL tanulni?

3. Sokkal-sokkal-sokkal olcsóbb, mint a hasonló jellegű képzések bárhol máshol a világon. Ráadásul ez a sokkal-sokkal-sokkal olcsóbb ár tartalmazza a könyveket, a vizsgadíjat, a szállást, a napi legalább háromszori étkezést és úgy komplett mindent. Ennél nagyobb "jelet" nem kaphattam a szűkös keretemmel.

A terv az volt, hogy szépen gyorsan elvégzem a kurzust Rishikeshben, visszamegyek Delhibe, onnan átrepülök Nepálba és visszamegyek további két hétre, hogy megnézzem az Arany Háromszög városait (Delhi, Agra, Jaipur), majd gyorsan húzzak tovább Sri Lankára, mielőtt megerőszakolnak/megölnek/kirabolnak/leöntenek savval. Tudhattam volna egyébként, ez a saját hülyeségem, hogy a média által sugallt kép, mint majdnem minden esetben, teljesen félrevezető. Főleg én, mint vajdasági lakos, akinek szerb nemzetiségű volt szíve szép szerelme és egy csomó barátja akkor, amikor folyamatosan a vajdasági szerb-magyar konfliktusokról cikkeztek és hogy megverik-megölik az összes magyart.. Történt hasonló eset? Persze. Ez igaz a többségre és a mindennapi életre? Nem.

Szóval íme pár pont, hogy mire készülj fel, mielőtt Indiába mész:

1. A kosz igencsak nagy. Nagyon-nagy. Na, nem mindenhol, a turistahelyek többségét elég szépen tisztántartják, viszont első körben vagy éhes voltam vagy hányingerem volt a szagok miatt, ugyanis a kellemes virág- és füstölőillat mellett lazán megfért a mindenféle kajcsi ínycsiklandozó illata, illetve a tömény húgy-, szemét-, és mindenféle azonosítatlan gusztustalanság szaga. 

2. Mindenhol lesz egy templom. Bárhova mész, tuti bele fogsz botlani egy templomba, legyen szó nagy épületkomplexumokról vagy csak helyi "oltárocskákról". Végülis a hindu vallásban 33 millió isten van, azoknak meg kell pár templom.

3. Tehén, tehén mindenhol! Főleg északon. Az utcán, a szemét között, az úton, a járművek előtt, a boltokban vagy azok előtt. Oda mennek, ahova akarnak, és azt csinálnak, amit akarnak. Még szerencse, hogy teljesen shanti-shantik ezek az áldott jószágok. A teheneket Aditivel azonosítják, aki minden istenek anyja, mégpedig azért, mert a tehenek is annyira gyengédek, barátságosak és szelídek, mint egy édesanya. 

4. Mivel a tehenek szent állatok, vagy legalábbis nagy tiszteletnek örvendnek, így nyilván marhahúst nem fogsz találni az étlapon (kivéve talán Keralát és még pár déli államot), ráadásul északon, főleg Rajasthanban, Haryanaban, Gujaratban és Punjabban az emberek többsége vega. Úgy az egész országra vetítve a vegák száma kb. 30%, ami olyan 500 millió embert jelent. Rishikeshben és a Himalája környékén egyébként elég nehéz olyan éttermet találni, ahol adnak húst. Egyébként még mindig úgy gondolom, hogy vegának lenni Indiában a legkönnyebb, ugyanis az ételek mesések. Főleg minden, amiben paneer van, ami az ő jellegzetes sajtjuk. Nem is említve a lassi-t és az aludttejet. 

5. Úgysem fogod megúszni hasmenéses vírus nélkül. Készülj fel rá.

6. Hozzá fogsz szokni a folyamatos zajhoz. Csönd? Kinek kell az! Szerintem előre látták a jövőt és ezért tanultak meg meditálni. Csak akkor tudnak járművet vezetni, ha dudálnak. Ez ezzel jár, egyébként szerintem meghalnának a második kanyarban autó és/vagy motorbalesetben. 

7. Szeretnél híres lenni? Ragyogni a neonfényben és hogy mindenki fotózzon és selfiezzen veled? Menj Indiába és csak ülj ki a legközelebbi templom mellé. Életemben ennyi kép nem készült rólam ÖSSZESEN, mint amennyi Indiában egy csomó random emberrel. Na, nem azért mert én olyan földöntúli szépség lennék, egyszerűen majdnem tökéletesen megfelelek a szépségideálnak: szőke vagyok, nagyon fehér a bőröm és kék a szemem. Ja, és főleg északon legalább egy fejjel magasabb a nőknél és a férfiak többségénél. Tiszta Góliát Liliputban, pedig csak 170 cm vagyok, ami Európában tökéletesen átlagos.

Ja, egyébként azt tartják szépnek, akinek tiszta az arcbőre, tehát nincs rajta se szeplő, se anyajegy, se pattanás. Nekem az utóbbiból kijutott bőven, de efelett hajlandóak voltak szemet hunyni, ráadásul annyira menők már selfiezésben, hogy egyből filterezik a képeket, így még rólam is egész tűrhetőek készültek. 

8. Az előző ponthoz hozzátartozik, hogy bámulni fognak. De nem csak azért, mert külföldi vagy, hanem mert egyszerűen mindenkit bámulnak, nőket, férfiakat, külföldieket, helyieket, öregeket, fiatalokat. Egyszerűen nem tabu a másik teljes vizslatása.

9. Az előző két pont együttese: könnyen megszólítanak. És ez vagy azzal jár, hogy el akarnak adni valamit, vagy csak egyszerűen annyira kíváncsiak, hogy muszáj a belső késztetésüknek engedni és szóba elegyedni veled. A legjobb az, amikor meghívnak enni. Egyébként RENDKÍVÜL BARÁTSÁGOS emberek. Én nagyon-nagyon megszerettem az indiaiakat, szerencsére nem volt rossz élményem. Mindenki rendkívül kedves, segítőkész és cuki volt, bár azt is tudom, hogy egy csomó másik embernek ettől teljesen eltérő élményei vannak.

10. Igazából ennek kellene elsőnek lennie, de TISZTELD A HELYI KULTÚRÁT ÉS TAKARD EL A VÁLLAD ÉS A LÁBAID. Egyszerűen nem illik máshogy mutatkozni, kivéve, ha Goában vagy Rishikeshben vagy. Az az állam teljesen más, mindenhol máshol jobb, ha ezt betartod. Jó hír az, hogy egy csomó helyen tudsz veni nagyon lenge nadrágokat, felsőket, sálakat, így nem okoz fejtörést, hogy mégis hogy takard el magad. Még akkor is ez illik, ha kint egyébként 40 fok felett van a hőmérséklet. Én egyszer szegtem meg ezt az aranyszabályt pár órára Radzsasztánban, mert azt hittem rosszul leszek a hőségtől, viszont a vendéglátóm kérésére megint visszavettem a hosszú nadrágot... és közben hideg vízzel hajatmostam, hogy lehűtsem magam mielőtt még hőgutát kapok. Egyébként a tradicionális viselet még mindig a szári, ami gyönyörű egyébként, egyszer tuti be is fogok szerezni egyet.

11. Vigyél WC papírt, mert kb. 10 helyből 9-ben nem fogsz találni. Ja, és erősítsd a combjaid, mert a guggolós WC-k elsőbbséget élveznek az angol társaikkal szemben. Viszont szappan mindig mindenhol van, ugyanis....

12. ....A legtöbb helyen kézzel esznek! És nem szabad lenézni ezt a szokást egészen addig, amíg ki nem próbáltad, utána lehet csak kritizálni. Én kifejezetten szeretek kézzel enni (viszont mindig volt nálam antibakteriális kézfertőtlenítő is, haha).

13. Ne igyál semmi jegeset, hacsak nem kifejezetten szűrt vízből készül, illetve gyümölcsöt és zöldséget se nagyon fogyassz, főleg nyersen ne. Csapvízből pedig soha-soha ne igyál, szerintem még a helyiek is megbetegednének tőle. Viszont én azzal mostam fogat, semmi bajom nem lett tőle.

14. Ne kapj agyvérzést csak azért, mert a dolgok kicsit máshogy működnek. Minden el lesz intézve... valamikor. A jógasulink melletti épület pl. kigyulladt - és lazán leégett a teteje illetve a mellette levő épületnek is, mire kiértek a tűzoltók, cirk 40-50 perccel később.

15. Viszont szokj hozzá ahhoz, hogy a bólogatás (igen) és a fejcsóválás (nem) között van még egy harmadik mozdulat is, amikor az arc folyamatosan előre néz, viszont a fejtető hol az egyik vállhoz közelít, hol a másikhoz, az áll pedig ezzel ellentétes irányban mozog. Ennek a jelentése pedig az, hogy TIKE, tehát OKÉ. 
Egyébként ezt tökre nehéz leírni, szóval kerestem egy videót, itt tudjátok megnézni. Egyébként kérlek nyissátok meg és nézzétek végig, nagyon érdekes, a bólogatás jelentése függ attól is, hogy hogy áll a szemöldök és milyen gyorsan mozog a fej, haha, ezt nem is tudtam.

16. Alkudozz! Rádnéznek és ha lerí rólad, hogy külföldi vagy, a rendes ár legalább dupláját fogják kérni, ha nem háromszorosát. Aztán úgyis engednek. Amennyiben égbekiáltóan hatalmas árat mondanak elsőre, szimplán hagyd ott őket.

17. Rendkívül sok a mélyszegénységben élő ember. Viszont ugyanannyira sok a gazdag is. Nem ritka, hogy az egyik az utca egyik oldalán van, a másik a másikon. Viszont kolduló gyereknek vagy olyan embernek, aki gyerekkel az ölében kéreget, sose adj pénzt, mert így támogatod ezt a szörnyű tradíciót. Egyébként nem tudom mennyire figyeltétek, de a gyerekek ilyenkor mindig alszanak. Még akkor is, ha ágyúval lőnek mellettük. Ez pedig azért van, mert 1. vagy be vannak drogozva 2. be vannak altatózva 3. le vannak itatva vagy ezek tetszőleges kombinációi. Egyébként itt egy jó kis cikk, ami a WMN-en jelent meg ebben a témában. 

18. Az utak szörnyű állapotban vannak, ezek mellett iszonyú gyorsan vezetnek, és általában bömböltetik a zenét, gondolom hogy elnyomják a folyamatos dudaszót. Mindenesetre élmény buszozni, az tuti.

--

Egyelőre csak ennyi jutott eszembe, viszont ha még valami előkerül a jövőben, azt tuti hozzá fogom írni. Amennyiben úgy érzed, hogy valami kimaradt, nyugodtan írd meg kommentben és hozzáadom a listához. 

Ha pedig érdekel, hogy merre járok éppen, akkor kövess instán @agnesbenak, úgyis mindig posztolok valamit. 

Oké, lehet nem fair, de egy csomó adatot a netről néztem és varázsoltam elétek, csak hogy tudjátok, mivel álltok szemben. Szóval pár fun-fact meg csak sima fact Indiáról.

- Területileg a 7. legnagyobb ország a világon a maga 3,287,263 km2-vel, 29 állama és 7 területe van. 

- Elvileg nincs hivatalos nyelve, de hindit beszélnek a legtöbben, illetve angolt. Sőt, egy csomó intézményben még mindig az angol a hivatalos nyelv, csakúgy mint iskolákban és különböző irodákban. Egyébként kb. 22 nyelvet beszélnek nagyobb arányban, viszont az összes beszélt nyelv száma kb. 1652, ebből 150 az, amit tényleg többen beszélnek és nem csak egy adott falu, stb sajátja. Ja, és egyébként India a világ második legnagyobb angolt beszélő országa a maga 124 millió angolul beszélő emberkéjével, ami csak kb. 10%-a a népességnek

- Viszont a második legnépesebb országa, 1 milliárd 324 millió emberrel (2016-os adat). Csak Indiában több gyerek születik évente, mint Ausztrália egész lakossága! (egyébként ott csak 23 millióan élnek).

- 940 nőre 1000 férfi jut - szóval hölgyek, amennyiben úgy érzitek, hogy túl sok nővel kell versenyeznetek a férfiak kegyeiért, akkor nyomás Indiába! 

- A világ egyik legrégebbi civilizációja, és már legalább 30,000 évvel ezelőtt lakott volt

- A világ hatodik legnagyobb gazdasága, viszont a mélyszegénység, korrupció és a rossz egészségügy ugyanúgy jellemző rá. Kb 50 orvos jut 100,000 emberre. 64 millióan élnek mélyszegénységben, tehát több ember, mint Franciaország egész lakossága. 

- Vallásilag is nagyon sokszínű: hinduk (79.80%), buddhisták (0.70%), szikhek (1.72%), muszlimok (14.23%), keresztények (2.30%), dzsainisták (vagy hogy fordítják le a janaism-ot? Mindegy, a lakosság 0.36%-a ilyen vallásúnak tartja magát) mind megférnek egymás mellett, többé-kevésbé békességben. Egyébként a hindu vallásban 330 millió istent tartanak számon elvileg, de nem tudom, kinek volt ideje összeszámolni az összeset. 

- A Gangesz a világ legszentebb folyója, és egyébként igazi élvezet úszni benne. Ilyenkor ne a Varanasiban található hulla-levesre gondoljatok, amitől még a legyek is fertőzést kapnak, hanem pl. a Rishikeshben található részre, ami kellemesen hűsítő és nagyon szép tiszta. Egyébként a Gangesz partján kb. 30,000 embert égetnek el évente, kivéve azokat, akik: gyerekek, terhes nők, szent emberek, leprásakat illetve azokat, akik kígyómarásba haltak bele. Egyébként pár esetben nem égetik el a testeket, csak becsavarják valamilyen anyagba, köveket kötnek rá és a folyóba dobják, hogy ott oszoljanak szét

- A sampont ők találták fel, maga a szó is szanszkrit eredetű (champu, és masszázst jelent). 

- A Holdon levő víz felfedezését Indiának köszönhetjük

- India első miniszterelnöke, Dr. Rajendra Prasad, a fizetésének csak 50%-át vette fel, mert mint mondta, csak ennyire volt szüksége, végül ez is csökkent csak 25%-ra

- Indiában az elefánttartásnak és háziállatként való hasznosításának nagy hagyománya van (tekintsünk el attól hogy ez most jó vagy rossz dolog-e), viszont itt található a világ első, csak elefántoknak készített SPA-ja.

- Itt található a legtöbb vega, ugyanis az emberek 20-40%-a nem eszik húst, viszont itt termelik a legtöbb tejet, és itt fogyasztják a legtöbb cukrot (egyébként eskü mindenben 50%-al több cukor van, mint normálisan. Nem lehet enni úgy corn flakes-et, hogy ne ragadjon össze az ember szája, pedig máshol azért NEM ENNYIRE cukros)

- Egyébként az indiaiak csomó mindenben jók. Shakuntla Devi (aki egyébként nő, csak úgy mondom), elnyerte az "emberi számítógép" elnevezést, miután 28 másodperc alatt kiszámította, hogy mennyi 7,686,369,774,870 × 2,465,099,745,779. Nekem tovább tartana beírni a kalkulátorba, mint amilyen gyorsan ő kiszámította

- Indiában bányásztak először gyémántot, sőt, itt termelték ki a legtöbbet ebből a drágakőből egészen addig, amíg a 18. században fel nem fedezték, hogy Brazíliában még több van

- Ha egymás után raknák az összes Indiában található sínt, akkor 1.5-szer érné körbe a földet

Hát kb. ennyi, a következő részben arról fogok írni, hogy mire számíts, ha Indiába látogatsz.

Ha pedig érdekel, hogy merre járok éppen, akkor kövess instán @agnesbenak

"Mi vész el, amikor átlépünk egy országhatárt? Mintha minden pillanat kettéválna: búsulunk a hátrahagyott dolgokért, de izgatottan lessük, milyen újdonságok várnak ránk odaát."

Che Guevara: A motoros naplója c. film

Pár évvel ezelőtt kezdtem ezt a blogot, ami akkor teljesen másnak indult: szerettem volna beszámolni az otthoniaknak a londoni életemről, illetve leginkább magamnak vezettem a dolgokat és írtam le a történéseket, hogy mindig megmaradjon emlékül, mint egy nyilvános napló. Na, naplót azóta is írok, amikor utazok (mindenkinek ajánlom!!), viszont a blogomat nem nagyon vezettem. 

Mivel sokan írtak, kérdezgettek továbbra is arról, hogy hogy lehet ezt megvalósítani, illetve milyen dolgok szükségesek az elinduláshoz, így úgy gondoltam, hogy megint nekikezdek: most sokkal több gyakorlati tudnivalóval, tapasztalattal és minden egyébbel, hogy szórakoztassam saját magam, ha épp nincs jobb dolgom így utazgatás közben.

Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, amiért megadatott a lehetőség, hogy annyit utazhassak és oda, ahova szeretnék. Néha bele sem gondolunk abba, hogy mennyire jó, hogy ha egy olyan "erős" útlevéllel rendelkezünk, mint amilyen a magyar. Több emberrel is megismerkedtem a világ minden tájáról, és bár soknak pénze és ideje is lenne utazni, egyszerűen nem tudnak, mert nem kapnak vízumot a világ egyes országaiba (pl. az indiai barátom, hogy elmenjen a barátja esküvőjére Olaszországba).

Viszont rendkívül kettős ez az érzés: látod, ahogy a saját korosztályod teljesen máshogy él. Karriert építenek, komoly párkapcsolatban vannak, van olyan, akinek már családja van, stb. Nekem ezek közül egyik sincs. Nincs komoly karrierem, kapcsolatom, saját családom meg végképp nincs, amúgy is olyan szinten félek a szüléstől, hogy az is kérdéses, hogy az örökbefogadáson kívül van-e más opció nálam. Egyébként megkérdeztem, és 1-2 kivétellel, de az összes hátizsákos utazótársam szeretne örökbefogadni. Nem hiába van a mondás, hogy "your vibe attracts your tribe." 

Nálam okosabb emberek elkülönítettek egy gént, a DRD4-7R nevű gént, amelyet "wanderlust gene-nek" is szokás nevezni és ami a lakosság 20%-nál jelentkezik. Azok az emberek, akiknél jelentkezik a DRD4 gén, nagyobb valószínűséggel válnak valaminek a rabjává: alkohol, drogok, édesség, párkapcsolat, bármi igazából. Míg azok, akiknél a 7R allél is jelen van, nagyobb valószínűséggel vállalnak kockázatokat, hogy fenntartsák azt a dopamin szintet, ami más embereknél könnyebben elérhető. Vagy valami ilyesmi, de itt az angol cikk, olvassátok el. Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy én nem iszok, nem drogozok és nem vagyok semminek a rabja, csak egy kis "génhiba" miatt nem tudok megülni a fenekemen. Más mondjuk online vásárol, én repjegyeket nézegetek meg térképet. 

Hajt a vágy, hogy minél több helyre eljussak, minél több érdekes ételt kipróbáljak, annyit lássak és tapasztaljak meg a világból, amennyit csak lehetséges. Imádom a napfelkeltéket és a naplementéket, a helyi piacokat, a helyi embereket, az új élményeket, a buszozást, amikor elveszel egy városban és azt sem tudod hol vagy, de ilyenkor találod meg a legjobb éttermeket vagy üzleteket. Amikor olyan emberekkel beszélsz, akik sokkal több mindent átéltek, vagy csak teljesen más tapasztalatai vannak, mint neked. Akiknek olyan történetei vannak, hogy tátott szájjal hallgatod őket, és azt kívánod, bár írnának könyvet, vagy készítenének podcastot. 

Egyedül utazni nem azt jelenti, hogy magányos vagy, hanem azt, hogy tökéletesen komfortos vagy a saját társaságodban. Plusz nincs az a szabadság, ami ehhez fogható. Ja, és így tudsz csak igazán megismerkedni új emberekkel.

Imádom az érzést, amikor egy bennem lévő sztereotípia lazán dől meg csak azzal, hogy olyan valakivel beszélek, akivel előtte nem. Szeretném, ha mások is tudnák, hogy az emberek alapvetően nem olyanok, mint ahogy a hírekből tudjuk, hanem sokkal-sokkal jobbak. 

Természetesen mindig lehet találni pár idióta balf@szt, aki minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy felülírja ezt a nemes elképzelést, viszont az ilyeneket sajnálni kell, lehetőleg elküldeni egy olyan helyre, ahova még a nap se süt, és aztán a nagy átlag alapján alkotni véleményt. Mondom véleményt alkotni, és NEM ÍTÉLKEZNI. Nem akarok prédikálni, de nem szabad ítéletet mondani, maximum csak véleményt. Pl. rengeteg ember szeretni a gol gappát, ezt az indiában nagyon népszerű street foodot, én meg soha az életben nem szeretném még csak a közelembe sem tudni, nemhogy megint érezni az ízét... Büntetés lenne még egy falat, pedig én már ettem skorpiót, kengurut, szöcskét, duriant, sült vért, mindenféle hülyeséget, szóval azt nem lehet mondani, hogy válogatós vagyok.

Hogy miből finanszírozom ezt az életvitelt? Hát, én hangya voltam nyáron, nem tücsök, szóval van egy kis spórolt zsém, ezek mellett beszélek olyan szinten angolul, hogy tudok vállalni freelancer munkákat, amelyek fedezik az utazásom költségeit (bár ha valakinek netalántán lenne felesleges pénze, amivel nem tud mit kezdeni, az nyugodtan átutalhatja, én nem fogok ellenkezni). Az internetet sokszor szokás szidni, hogy elveszi az emberek idejét, felkerülnek olyan dolgok is, amelyeknek soha nem kellene, és ami egyszer ott van, az soha nem fog lekerülni, viszont olyan nagyszerű dolgokra is használható, mint:

- Google: a legjobb barátja mindenkinek, aki több ésszel rendelkezik, mint egy zsák krumpli. Annyira egyszerű kezelni, hogy még gondolkodni sem kell, csak beleírod a keresőbe, amire gondolsz, és a keresési gyakoriságok alapján még a mondatodat is képes befejezni (tudom tudom, hogy ez alap, de ha utazol, egyszerűen megkerülhetetlen).

- Google translate: nyilván Google translate-tel nem fogsz tudni doktori disszertációt írni (vagy csak sima emailt vagy bármit teljesen helyesen), viszont annak a célnak tökéletesen megfelel, hogy ha éppen olyan helyen jársz, ahol nem beszélnek angolul, akkor le tudd fordítani a helyiek nyelvére. Ninh Bính-ben, Vietnámban, volt olyan, hogy ahogy visszaértünk a szállásra azt láttuk, hogy két cuki részeg ír beszélget a szintén cuki és részeg vietnámi tulajdonossal GOOGLE TRANSLATEN KERESZTÜL. Persze lehet arra fogni, hogy a részegek akkor is megértik egymást, ha nincs google translate, de vicces volt látni, ahogy eltársalognak a telefon segítségével. Ja, és arra is jó, hogy lefordítsd az étlapot, és még véletlenül se rendelj pl. kutyát vagy patkányt, amit fogyasztanak egyes ázsiai helyeken. (Egyébként ne ítélkezz addig, amig nem tudod a kulturális hátterét: volt, hogy akkora volt a szegénység, hogy valóban mindent megettek, ami ételnek volt tekinthető, pl. Kambodzsában, és a hús hús... akár disznóról, akár csirkéről, tehénről vagy patkányról és kutyáról van szó).

- workaway.info: amennyiben sokáig szeretnél utazni és lassan, kevés pénzből, úgy ajánlom a workaway-t. Remek lehetőség arra, hogy napi pár óra munkáért "ingyen" szálláshoz és napi egy-két-három étkezéshez juss. Ez nyilván függ az adott helytől is. Ja, és ráadásul tök szuper projektekben vehetsz részt, mint amilyen a mostanában divatos okö-projektek, farmok, új hosztelek, stb létrehozása. Illetve taníthatsz nyelvet helyieknek, részt vehetsz különböző NGO projektekben, stb. Bármi, amire kapható vagy. Erről majd szeretnék egy külön posztot írni, mert szerintem megéri.

- couchsurfing: idegen embereknél megszállni idegen országban? Naná! Elsőre ugyan veszélyesnek tűnik, de teljesen megéri, ha okosan csinálja az ember. Pl csak olyanhoz szabad menni, aki már tök sok embert szállásolt el, így legalább tudod, hogy valószínűleg nem sorozatgyilkos, láthatod, hogy másik 20-30-80-180 (igen, van olyan is, aki majdnem 200 embert szállásolt már el) mit gondol az adott személyről és milyen véleménnyel vannak róla. Természetesen így is belefuthatsz idiótákba, mindig megvan rá az esély, viszont pont ugyanekkora az esélye annak, hogy valami idióta agyrém mellé kerülsz a buszon vagy a repülőn. Láttam én már fényes nappal az Astoria és a Fővám tér között a villamoson perverz embert garázdálkodni... De egyébként erről is tervezek majd egy külön posztot írni, mert ez a nagyszerű találmány VALÓBAN összeköti az embereket, nem úgy, mint a Facebook, hanem teljesen máshogy és ezerszer jobb. 

...és egy csomó másik hasznos weboldal, amiket már említettem az előző posztjaimban, Tippet és ötletek hátizsákos utazáshoz 1, 2 és 3. 

Szóval folyt.köv :) Addig is követhetitek a mindennapok történéseit isntán @agnesbenak

PS: Az internet amúgy igencsak ... szóval nemnagyon tudok képes beszámolóval szolgálni egyelőre, remélem legalább azokat feltölti, amik vannak. 

Ha érdekelne az előző két rész, katt ide és ide.

6. Ételek és italok

Csapvizet ne igyunk, csak palackozottat, viszont fogmosáshoz nem muszáj. Én jeges italokat is ittam, mindenféle következmény nélkül. Ételekből mindent ettem, leginkább helyi kifőzdékben ettünk, arra készítsük fel magunkat lélekben, hogy a nyugati kaja, mint amilyen a pizza, a hamburger, vagy csak a sima sült hús is, esetleg krumpli, az ottani viszonyokhoz képest igencsak borsos áron kaphatók. Viszont minden ami helyi, olcsó és finom, viszont egy idő után eljutunk arra a szintre, hogy SOHA TÖBBET az életben nem akarunk látni rizst vagy tésztát. 
Ha már ott vagyunk, mindenféleképpen próbáljuk ki a helyi különlegességeket, ha csoportban vagyunk, annál jobb, ugyanis egy adagot oszthatunk többen is. Én így kóstoltam meg pl. a csemegekukorica-lét és a cukornád szörpöt. A sáska és a skorpió viszont saját vétel volt, azt nem osztottam senkivel és túléltem, nem hánytam, büszke voltam magamra. 

Khao Soy - fantasztikus!

Mangó ragadós rizzsel - egyik kedvenc thai desszertem

Kóstolók

A Szingapúrban kóstolt teriyaki-s csirkeláb viszont határozottan finom volt. Szerencse, hogy falun azért még igencsak sok "gusztustalan" ételt eszünk, pl belsőségeket, ugyanis így kicsit jobb a tűrőképességünk, mint amilyen azoknak, akiknek steak-pasta-krumpli a szentháromság étkezésileg.

Csirkeláb és portugál desszert Szingapúrban
- valamiért nagyon oda vannak ezért az édességért

7. Mit érdemes pakolni és vinni?

Lehetőleg minél kevesebb dolgot, ugyanis ha valaki csigaként él, akkor nem akar magával cipelni 10+ kilót és csomó olyan felesleges cuccot, amit max párszor használunk. 

- Sampont, balzsamot nem, amennyiben kiscsomaggal utazunk. Semmit nem érdemes, amit a helyszínen is megvehetünk hasonló minőségben és sok helyet foglal. Sok szálláshelyen biztosítanak tusfürdőt és hajsampont, balzsam pedig érdemes hajolajat vinni a hajvégekre. Így megvan az ápoltság érzése, viszont sokáig elég és kis helyen is elfér. Ja, és tusfürdő helyett jobb a szappan. Sőt, amennyiben teafaolajas szappant veszünk, akkor arctisztító sem kell, ugyanis a teafaolaj egyből fertőtlenít, tisztít, stb. Nekem 4 hónap után is még van belőle.
- Naptejet és aloe vera krémet érdemes a helyszínen vásárolni vagy a reptéren.
- Fogkefét vigyünk, fogkrémből csak kicsit - úgyis veszünk másikat, ha elfogy.
- Dezodorból csak golyósat, parfümből csak kis kiszerelést. Bár ha Ázsiába megyünk, úgyis  tusolás után 3 másodperccel izzadtak leszünk, szerintem érdemesebb ezzel a tudattal indulni. Nálam volt egy mini parfüm, és csak esténként tettem fel picit. 
- Fésűből csak egy összecsukható kicsit érdemes, úgyis mindig kócosak leszünk
- Sminkbe legjobb csak az alapokat magunkkal vinni, mint amilyen egy korrektor, szempillaspirás, valamilyen szemfesték, tus, esetleg pirosító, ha ragaszkodunk hozzá és rúzs. De az utazók közül szinte senki nem sminkel, ritka az, aki igen. Mindenki természetesen szép, napbarnított (leégett) bőrrel, néha pattanásos arccal (mint én), napsütötte kócos és sós hajjal, kicsit izzadtan, össze nem illő ruhakombókban, hiszen mindenki azt viseli, ami éppen tiszta. Vagy nem tiszta, de a legkevésbé piszkos.
- Kb. 4-5 pólót, lehetőleg egyszerűt és letisztultat, amit jól tudunk kombinálni más ruháinkkal. Könnyű ruhát strandra és estére, szoknyát vagy szarongot templomnézéshez, egy kendőt a vállunk takarásához, amennyiben templomokba megyünk, farmer és anyag rövidnadrágot, lehetőleg ne olyat, amiből még a fenekünk is kilátszik, már csak a kultúrális különbségek miatt is, illetve pár alsóneműt, viszont ajánlom a bikiniket, ugyanis könnyen moshatók és gyorsan száradnak, plusz többfunkciósak. Volt olyan utastársam, aki direkt kifordítható bikiniket vásárolt, hogy még úgy is spóroljon a súlyon. Lehetőleg ne "duplikáljuk" a ruhadarabokat, pl. ha van zöld felső nálunk, akkor ne tegyük egy másik zöldet, ami csak abban más, hogy a nyakkivágásuk különböző. Vagy egy farmer rövidgatyót tegyünk, felesleges még egyet pakolni, mert a másik egy pici dologban más. Egyébként én is több pólót vittem, mint az itt felsoroltak, voltak nálam trikók is, de azok kevésbé hasznosak.
- Legyen nálunk egy hosszú felső, ami melegen tart. Még ha az idő j is, akkor is szükségünk lesz rá, ugyanis klímával lazán leviszik a hőmérsékletet 20 fok alá. Pont ugyanezen oknál fogva legyen nálunk valamilyen hosszú nadrág, ami kis helyet foglal. Lányoknál előny a leggings. Melegen tart és több funkciós.
- Eső- és szélkabát. Mindig jól jöhet, de a legjobb, ha nem lesz rá szükségünk.
- Kicsire összehajtható törölköző. Strandra jobb a szarong. 
- Kényelmes zárt cipő és egy papucs bőven elég.
- Legyen nálunk legalább kettő lakat! Legjobb a számzáras, ugyanis kisebb az esély arra, hogy elfelejtjük a kódot, minthogy elveszítjük a kulcsot.
- Vigyünk egy kisebb méretű táskát, amibe beleférnek a legfontosabbak, mint amilyen a pénz, mobil, útlevél, és egy kisebb hátizsákot is, amibe tudunk mindenféle dolgot pakolni városnézéshez és/vagy strandoláshoz. 
- Töltő és konverter, ugyanis több helyen egészen más a konnektor, mint a nálunk megszokott, szóval aztán hiába van nálunk töltő meg számítógép meg minden, ha nem tudjuk feltölteni.

Na, én ennyi csomaggal indultam meg két hónapra

Egyébként mindenki azt pakol amit szeretne, szerintem a felsoroltak alapnak bőven elég. És a legfontosabb: ÚGYIS VÁSÁROLNI FOGUNK az adott helyen. Új ruhák, cipők, szépek, olcsók, kényelmesek. Szuvenírt csak a végén vegyünk, tárgyak helyett emlékeket és képeket gyűjtsünk. 

+1: számok, avagy én hogy jöttem ki ebből az egészből anyagilag

Le kell szögeznem, hogy én azért vigyáztam a pénzemre. Semmit nem vontam meg magamtól, ettem, ittam, buliztam, különböző programokon vettem részt, voltam elefánt-szentélyben, dzsungeltúrán, masszázsokon, béreltem robogót és minden jóban benne voltam. Volt, hogy vacsoráztunk egy étteremben, majd a piacokon vacsoráztunk még egyszer, desszerttel együtt. Vettem új ruhákat, búvárszemüveget, viszont dísztárgyakat nem, és ha a szálláson volt reggeli, akármennyire is untam, inkább ettem megint toast kenyeret dzsemmel, akármennyire is untam. Mindig alkudtunk, szinte már pofátlanul, volt, hogy fél városon átgyalogoltunk egy jobb ajánlatért. 

Ez minden pénzt megért!

Szóval a számok:

- Repjegy: 456.07 font volt a repjegy London-Szingapúr és Hanoi-Budapest között. Ezen kívül repültem még Kuala Lumpur és Krabi között - 20 font, Luang Prabangból Hanoiba - 90.8 font, majd Ho Chi Minh-ből Hanoiba - 64.74 font. Tehát összesen 631.61 fontból kijött az összes repülés.

Minden más költségek (szállás, kaja, vízum, transzport, stb): 1370.59 font

Tehát összesen: 2002.2 font. 685.295 font havonta, tehát kb. napi 22.84 font. A napi átlag igen jelentősen csökken, minél többet utazunk. Pl. észak-Thaiföldön Paiban megszálltam egy hostelben, ahol éppen kerestek alkalmazottat. Vagy Vietnámban rengeteg helyen lehetett volna vállalni angol tanítást, vagy fizetésért vagy önkéntes munkaként. Laoszban, Luang Namtha-ban felkínáltak egy állást egy utazási irodában, marketing és sales munkakörre, szállással együtt. Ráadásul ami a legtöbbe kerül egy út alatt az maga az utazás A-ból B pontba, és a különböző aktivitások. Ha nem rohanunk sehova, simán el lehetne tölteni pár napot semmittevéssel a tengerparton, amikor csak a szállásért és a kajáért kell fizetni, ami kb. 8 fontba jön ki per nap. 


Amennyiben bárkinek bármi kérdése van hátizsákos utazással kapcsolatban vagy segítség kellene egy túra/nyaralás megszervezésében, írjatok nyugodtan! 

Ha érdekelne az előző rész, katt ide. 

3. Szükséges védőoltások, gyógyszerek

Pár országba csak és kizárólag akkor léphetük be, ha megkaptunk bizonyos védőoltásokat és ezeket papírral is tudjuk igazolni. Szerencsére eddig egyetlen helyen sem ahol eddig jártam, nem követeltek ilyesmit, viszont van pár ajánlott vakcina, amit érdemes felvenni a különböző betegségek elkerülése végett (én egyet sem vettem fel, és egyelőre úgy tűnik, hogy szerencsésen megúsztam, viszont én nem jártam olyan helyen, ahol fokozott veszélynek lettem volna kitéve, illetve nem is tartózkodtam huzamosabb ideig délkelet-ázsiában. Huzamosabb alatt több hónapot, évet értek. Bár azt olvastam, hogy a malária akár egy évig is lappanghat a szervezetben, szóval azért erre még rálesünk.)
Mindig legyen nálunk:
- fájdalomcsillapító
- lázcsillapító
- hasmenésre valami bogyó, hashajtó és probiotikum. Senkinek ne legyenek illúziói, az utazók 90%-a elkap valami gebaszt az utazása során, ha a hasa nem fog menni, akkor szorulása lesz. Egyébként érdekes, hogy ezt a privát dolgot mennyire nyíltan tárgyalják ki random emberek egymás előtt a hostelekben, talán a sorstársi érzés miatt, vagy igazából nem tudom. 
- antiseptic gél vagy bármilyen sebfertőtlenítésre alkalmas bármi. A legjobb, ha antiszeptikus törlőkendőt pakolunk, ugyanis a folyadékot a repülő fedélzetére csak 100ml alatt vihetünk fel és ugyanúgy, mint az előző pontnál írtam, erre is biztosan szükségünk lesz.
- sebtapasz, esetleg géz vagy fásli, hogy ne kelljen szakadt nadrágból rögtönzött kötözést készíteni, mint nekünk Laoszban a dzsungelben, miközben egy folyóban fürödtünk. 

A rögtönzött kötéssel a csuklómon

4. Szállásfoglalás 

Amennyiben több országba tervezünk utazni, vagy egy adott országon belül szeretnénk több helyet meglátogatni, szerintem nem érdemes előre foglalni szállásokat. Mindig legyen lefoglalva 1-2 éjszakára, mielőtt indulunk, mert így akármilyen későn vagy késve érkezünk meg (egyébként Ázsiában erre simán számoljunk 2-5 órát, esetenként többet is), lesz egy hely, ahova menni tudunk, nem is beszélve arról, hogy arra a bizonyos beutazási kártyára is tudunk címet írni. 
Alap, de felhívnám a figyelmet, hogy MINDIG olvassuk el a véleményeket az adott szállásról, és hogy mi foglaltatik az árban! Ha hátizsákos túrára megyünk, egyedül olcsóbb, ha hostelekben szállunk meg, és manapság egy jó hostel = jó társasággal és bulikkal, vagy csak egy olyan, hátizsákos túristák számára kialakított helyre, ahol mindenki meg tudja találni a kedvére való elfoglaltságot. A hostelekben az egyik előny, hogy általában (nem mindig) biztosítanak valamilyen alap reggelit, ez általában toast kenyérből, vajból, dzsemből, csokis krémből, valamint kávéból és teából áll, jobb esetben esetleg gyümölcsökből és müzlikből, joghurtból, valamilyen módon elkészített tojásból áll. Rosszabb esetben sehol semmi, és akkor muszáj kivonulni, hogy találjunk valamilyen tápot reggelire.

Relax rész a hostelünkben Luang Prabangban

Az előnyük viszont határozottan az, hogy rengeteg hozzánk hasonló emberrel ismerkedhetünk meg. A legjobb tippeket az utazók egymás között osztják meg, rengeteg jó, neten és útikönyvekben nem szereplő tippeket és ötleteket tudunk begyűjteni. Ráadásul ha valamiből többet vásárolunk, könnyebben tudunk kedvezményeket kikönyörögni az eladóktól. Olcsóbb robogó-bérlés, olcsóbb ruhák (hát ki ne szeretne egyből 4-et eladni ugyanabból a modellból?), kaják, piák. Éljenek az egyet fizet, kettőt kap akciók!

Ennyire nyugis környezetben könnyű ismerkedni

Motoros túrán a hostelben megismert emberekkel

Másik hostel, másféle chill. Infinity pool gyönyörű kilátással

Amennyiben valaki a párjával utazik vagy csak egyszerűen szusszanni szeretne és magányra vágyik, ajánlom, hogy ne a hostelek privát szobáját nézegesse, hanem pl. trivago-n vagy booking-on talál jó kis privát szobákat. Ez akkor is hasznos, ha pl. egy adott helyen nincs hostel vagy már az összes betelt. 

5. Utazás

Érdemes körbenézni, hogy ár-érték arányban mely közlekedési mód a legmegfelelőbb arra, hogy eljussunk A pontból B-be. Hosszú útra ajánlom az éjszakai alvós buszokat, mert bár kényelmetlenek, tömve vannak, sokkal jobbak, mint az egyszerű buszok. Viszont vigyázzunk arra, hogy milyen típusú az a busz, ugyanis vannak a kevésbé kényelmes, új modellek:

Netes kép az újabb alvós buszokról

És a kényelmesebb, ámde privát szférát igencsak mellőző régi buszok:

Netes kép a régi buszokról

Persze kényelmesnek is csak akkor kényelmes, ha egy adott magasság alatt vagyunk. Majd' 2 méterként egyik sem az, az összes nagyra nőtt turistagyerek a poklok-poklát és kínok-kínját élte át minden egyes alvósbusz útja során. Viszont a pozitív oldalára még egy: nem kell szállást foglalni, ugyanis az éjszakát úgyis a járműben töltjük. 

Ha a környéket akarjuk felfedezni, ajánlom a bicaj- vagy a robogóbérlést. Tökre korrekt áron juthatunk ezekhez a járművekhez, csak arra kell vigyázni, hogy ázsiában pl. a közlekedési szabályokat leegyszerűsítették arra, hogy "NE ÜTKÖZZ ÖSSZE MÁSOKKAL" és minden mást mellőznek. Tábla nincs, lámpa nincs, sisak nincs. Ja, és simán használják 5 tagú családok fuvarozására a robogóikat. Még egy ja: némelyik országban bal oldalon közlekednek. 

Helyi városi járat Bangkokban

Éjszakai vonat, kényelmes, gyors, tiszta és csöndes.
Jobb, mint a busz

Egyszerű alvós busz Laoszban.
Még jó, hogy én a barátnőm mellett voltam és nem egy idegennel kellett ölelkeznem a szűk helyen

Már két hónapja van annak, hogy felszállt a gépem Hanoiban, hogy szintén 2 hónapos utazás után hazarepüljek Szerbiába.

Út közben is sokan kérdezték, hogy milyen szervezésen keresztül megyek, kikkel, mennyibe került, hogyan jött össze, mik a terveim, stb, hazajövetel után pedig megemelkedett a kávézásra invitálások száma, többen is érdeklődtek az iránt, hogy mégis hogy és miért, és a legfontosabb: mennyiből?

Először is szeretném leszögezni, hogy én egy tipikus hátizsákos túrán voltam, olyanon, amit az amerikai filmekben is előszeretettel hangoztatnak: "hátizsákkal bejártam ezt és ezt az országot". Na, én is így tettem, egy 40L-es szürke, Amazonról hirtelenjében rendelt merevítés nélküli táskába bepakoltam a legszükségesebbeket, és május elején felszálltam a Szingapúrba tartó repülőre, tudva, hogy két hónapig távol leszek mindentől és mindenkitől, akit ismerek. Egy-egy ilyen túra után a következőket érdemes figyelembe venni.

1. Repülőjegyek foglalása

Általában a hét közepén utazni a legkifizetődőbb, ugyanis sokan a munka miatt nem tudnak elszakadni pl. hétfőn vagy kedden, így tanácsos kedd-szerda-csütörtökre nézni jegyeket. A kisebb repterekről indulni, mint amilyen a belgrádi vagy a budapesti is, általában drágább, így ha olcsó(bba)n szeretnénk megoldani a repjegyek vásárlásást, érdemes megnézni azokat a nagy, nemzetközi reptereket is, mint amilyen a londoni, frankfurti, a berlini, stb. és a hozzánk legközelebbi reptérről nézni egy fapados járatot a nagyobb reptérre. Természetesen ez függ attól, hogy milyen céllal indul valaki útnak, pl. luxusnyaralás vagy üzleti útnál fontos a gyorsaság és az egyszerűség, így megéri a közelebbi repteret választani.

Hogy milyen weboldalakat érdemes csekkolni repjegyfoglaláskor? Én a momondo.com-ot, a skyscanner.net-et és az opodo.com-ot ajánlom, főleg ha európán kívüli utakra szeretnénk jegyet foglalni. Ezek a weboldalak összehasonlítanak több másik, repjegyeket kínáló oldalt, majd azok oldalán tudjuk megvásárolni a jegyet az adataink megadásával.
Érdemesebb megnézni az ott felsorolt légitársaságok saját oldalán a jegyeket, ugyanis néha olcsóbb, mint pl. a momondo-n jelzett ár, viszont előfordul az is, hogy drágább. Amennyiben valamilyen változtatást szeretnénk kivitelezni a későbbiekben, sokkal hatásosabb és egyszerűbb, ha direkt a légitársaságon keresztül foglalunk, így a reklamációra is gyorsabban tudnak reagálni.

Érdemes még utánaolvasni az adott légitársaságnak, milyen kommenteket kapott a múltban, milyen szolgáltatások vannak az árban (pl. vannak-e filmek az úton, szolgálnak-e fel ételt?), hiszen egy 10+ órás út során nem mindegy, hogy milyen helyre vagyunk bezárva.

Reggeli a China Southern járatán

London Guangzhou között

Napfelkelte a repülőből

Ebéd a Turkish Airlines-on

2. Vízumok és útlevelek

Ez alap, de azért érdemes letisztázni és utánanézni annak, hogy milyen dokumentumokra és papírokra, pénzre van szükségünk ahhoz, hogy belépjünk az adott országba, illetve hogy van-e érvényes útlevelünk. Példa: hiába találtunk egy fantasztikus last minute jegyet az USA-ba másnap reggeli indulással, hiszen bár magyar útlevéllel vízummentesen tudunk 3 hónapot tartózkodni az országban, a belépéshez szükséges az ESTA internetes kérdőív kitöltése legkésőbb 72 órával az indulás előtt. Amennyiben ez nem történik meg, úgy valószínűleg fel sem szállhatunk majd a gépre. 

Ha átszállással szeretnénk eljutni a célpontig, mindenféleképpen érdemes utánanézni, hogy szükséges-e vízumot igényelni a tranzitzónába való belépéshez. Általában (mondom, általában!) nem szükséges. 

Pár országba való belépés feltétele az, hogy kapjanak valamilyen "igazolást" arról, hogy biztosan el fogjuk hagyni az országot. Erre a legjobb az, ha van retúr repjegy foglalva, az én példámnál maradva: bár Szingapúrba utaztam először, volt repjegyem foglalva Kuala Lumpurból és Hanoiból is, tehát ez bizonyította, hogy tervezem elhagyni a térséget még akkor is, ha direkt Szingapúrból nem volt foglalva semmi.

Általában belépéskor szükséges kitölteni egy belépőkártyát, amelyben az egyszerű adatok mellett, mint amilyen a nevünk, születési dátumunk, útlevélszámunk, stb. mellett kérdezik a tartózkodási címünket (ha van lefoglalva szállás, beírhatjuk annak a címét vagy ha ismerőst látogatunk meg, akkor az övét) illetve általában egy olyan telefonszámot is kérnek, amin el tudnak érni minket, esetleg ha ismerősnél szállunk meg, akkor az övét.

Az említett kártya

Ha kötelesek vagyunk vízumot igényelni, nézzünk utána, hogy ennek mi a módja. A legbiztosabb, ha nagykövetségen keresztül intézzük, viszont előfordulhat, hogy a határon kell kiváltanunk a vízumot belépéskor, mint amilyen pl. Kambodzsa és Laosz is. Az említett két országnál maradva, a belépéskor fizetnünk kell, általában 30-40 dollárt. Mielőtt a határhoz érünk, váltsunk pénzt és mindig legyen nálunk több, mint amennyit a neten ír! Laoszba való belépéskor pl. 1 dollárral többet kellett fizetnünk, ugyanis délután 4-től többet kérnek valamilyen oknál fogva (erős a gyanúm, hogy ez az ok a korrupció). A különbség nem nagy, viszont ha a határon kell pénzt kivennünk vagy váltanunk, akkor az általában sok macerával és jelentős összegekkel jár. Egyébként néha a tartózkodási napok száma függ attól, hogy hogyan érkezünk az adott országba. Pl. Thaiföldön vízum nélkül csak 14 napot tölthetünk el, amennyiben szárazföldön keresztül érkeztünk, viszont ha repülővel, akkor 30-at.

Ó, és MINDIG legyen nálunk a kicsi, útlevélbe illő, 6 hónapnál nem régebbi fotó magunkról, ugyanis sokszor kérnek egyet vagy kettőt a határon. Így elkerülhetjük azt, hogy buli után másnaposan indulás előtt rohangáljunk a városban 40 fokban, hogy találjunk fotóst, aki lekapja nem éppen Vogue-ba illő fejünket, hogy aztán indulhassunk a buszra. Ez egyébként nem én voltam, bár lehettem volna, hanem a barátnőm, akivel együtt készültünk elhagyni Thaiföldet és a reggel 10 órás indulás előtt még imádkoztam, hogy visszaérjen fotókkal együtt. Mondjuk amíg ő ezért rohangált, én váltóért szaladgáltam, ugyanis bár az utcában volt vagy öt, egyik sem váltott bahtot dollárra.

Váltóért rohangálás közben
 

 Folyt. köv.

Őszintén, igazából fogalmam sincs, hogy halogathattam ennyit a blogolást! Teljesen le vagyok maradva - de ilyen sűrű pár hónapom is ritkán volt.

November 5-e van, és még csak most körmölöm a szeptemberi mulatságokat és történéseket.

Röviden és tömören szeretném összefoglalni, hogy mi is volt ez alatt a 30 nap alatt:

Szeptember első hete igen kellemes volt, teljesen feltöltődve és sok-sok élménnyel gazdagodva vágtam bele a munkába, hiszen az előző hosszú hétvége Párizsban igencsak jól sikerült. Még Aliával és Sylvie-vel is kimentünk iszogatni egyet. Kihasználtam, hogy a kertünkben van egy hatalmas almafa, és így uzsonnára volt töltött sült alma - mogyoróval, aszalt gyümölcsökkel megtömködve. Finomra sikerült, igazán. Szerdán Michael mikor átjött, nagyon meglepett, ugyanis egy hónappal (kb.) ezelőtti mozizásunk alkalmával az általam kinézett Minion plüsst elrejtette az ágyamban, szóval mikor tusolás után éppen bekuckóztam volna, megtaláltam. Örültem is neki, Michaelnek pedig még sokkal jobban, ugyanis nem számítottam ekkora figyelmességre. Mondta, hogy már akkor rögtön megrendelte eBayről, de csak most érkezett meg. Imádtam őt is, és az új plüssömet, Bananat is.

Új lakótársunk is lett, beköltözött a házba egy kicsit hippis, hatalmas szívű dél-afrikai leányzó, Amber. Énekesnő, drámatanár, és a többi. Imádnivaló és nagyon kedves, remekül kijöttünk. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy Szeptember elején én viszont közöltem Jason-nel, hogy Október elején szeretnék elköltözni - ugyanis megbeszéltük Michaellel, hogy együtt fogunk lakni!! Úgy tűnt, hogy annyira nem örült a dolognak, utána kicsit hidegen-furcsán viselkedett, de végül minden jó lett és ő is támogatott és rendes volt. 

Szeptember második hete környékén megérkezett Bálint is, egy volt általános iskolai osztálytársam öccse. Mivel Jason nem örült neki, így nem nálunk kapott szállást, hanem Michaelék ausztrál házában aludt, amíg ő és a haverja nem találtak jobb szállást. 

Ami még Bálint látogatásánál is sokkal-sokkal jobb volt az az, hogy drága Timi barátnőm is itt volt Londonban egy ici-picit, csak átutazóban, ugyanis Bath-ban fogja tölteni a következő egy évet, amíg ott tanul. így szeptember 19-én együtt kajáltunk négyesben, Michael, Bálint, Timi és én egy koreai étteremben, New Maldenben, utána pedig cidert ittunk a közeli pubban. 

A következő hétvégén Michael elutazott egy konferenciára, nálunk pedig mini házibuli volt, rugby nézés meg szülinapünneplés meg ilyesmi... illetve nekem búcsúbuli - ugyanis a következő héten szerdán már az új házban aludtunk!! 

A munkahelyen pedig.. hát.. nagyon idegőrlő volt az egész hónap. Sylvia egy szörnyű-szörnyű ember. Semmi jóság és kedvesség nincs benne, és az egész iroda utálja. A szeptemberem végig abból állt, hogy próbáltam nem behúzni neki. A sok ellenségeskedés eredményeképpen pedig még panaszlevelet is írtam róla - bár semmi nem változott ezzel kapcsolatban. Az igaz viszont, hogy NAGYON JÓ érzés volt kiadni magamból az összes dühöt hahaha.