"Mi vész el, amikor átlépünk egy országhatárt? Mintha minden pillanat kettéválna: búsulunk a hátrahagyott dolgokért, de izgatottan lessük, milyen újdonságok várnak ránk odaát."

Che Guevara: A motoros naplója c. film

Pár évvel ezelőtt kezdtem ezt a blogot, ami akkor teljesen másnak indult: szerettem volna beszámolni az otthoniaknak a londoni életemről, illetve leginkább magamnak vezettem a dolgokat és írtam le a történéseket, hogy mindig megmaradjon emlékül, mint egy nyilvános napló. Na, naplót azóta is írok, amikor utazok (mindenkinek ajánlom!!), viszont a blogomat nem nagyon vezettem. 

Mivel sokan írtak, kérdezgettek továbbra is arról, hogy hogy lehet ezt megvalósítani, illetve milyen dolgok szükségesek az elinduláshoz, így úgy gondoltam, hogy megint nekikezdek: most sokkal több gyakorlati tudnivalóval, tapasztalattal és minden egyébbel, hogy szórakoztassam saját magam, ha épp nincs jobb dolgom így utazgatás közben.

Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, amiért megadatott a lehetőség, hogy annyit utazhassak és oda, ahova szeretnék. Néha bele sem gondolunk abba, hogy mennyire jó, hogy ha egy olyan "erős" útlevéllel rendelkezünk, mint amilyen a magyar. Több emberrel is megismerkedtem a világ minden tájáról, és bár soknak pénze és ideje is lenne utazni, egyszerűen nem tudnak, mert nem kapnak vízumot a világ egyes országaiba (pl. az indiai barátom, hogy elmenjen a barátja esküvőjére Olaszországba).

Viszont rendkívül kettős ez az érzés: látod, ahogy a saját korosztályod teljesen máshogy él. Karriert építenek, komoly párkapcsolatban vannak, van olyan, akinek már családja van, stb. Nekem ezek közül egyik sincs. Nincs komoly karrierem, kapcsolatom, saját családom meg végképp nincs, amúgy is olyan szinten félek a szüléstől, hogy az is kérdéses, hogy az örökbefogadáson kívül van-e más opció nálam. Egyébként megkérdeztem, és 1-2 kivétellel, de az összes hátizsákos utazótársam szeretne örökbefogadni. Nem hiába van a mondás, hogy "your vibe attracts your tribe." 

Nálam okosabb emberek elkülönítettek egy gént, a DRD4-7R nevű gént, amelyet "wanderlust gene-nek" is szokás nevezni és ami a lakosság 20%-nál jelentkezik. Azok az emberek, akiknél jelentkezik a DRD4 gén, nagyobb valószínűséggel válnak valaminek a rabjává: alkohol, drogok, édesség, párkapcsolat, bármi igazából. Míg azok, akiknél a 7R allél is jelen van, nagyobb valószínűséggel vállalnak kockázatokat, hogy fenntartsák azt a dopamin szintet, ami más embereknél könnyebben elérhető. Vagy valami ilyesmi, de itt az angol cikk, olvassátok el. Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy én nem iszok, nem drogozok és nem vagyok semminek a rabja, csak egy kis "génhiba" miatt nem tudok megülni a fenekemen. Más mondjuk online vásárol, én repjegyeket nézegetek meg térképet. 

Hajt a vágy, hogy minél több helyre eljussak, minél több érdekes ételt kipróbáljak, annyit lássak és tapasztaljak meg a világból, amennyit csak lehetséges. Imádom a napfelkeltéket és a naplementéket, a helyi piacokat, a helyi embereket, az új élményeket, a buszozást, amikor elveszel egy városban és azt sem tudod hol vagy, de ilyenkor találod meg a legjobb éttermeket vagy üzleteket. Amikor olyan emberekkel beszélsz, akik sokkal több mindent átéltek, vagy csak teljesen más tapasztalatai vannak, mint neked. Akiknek olyan történetei vannak, hogy tátott szájjal hallgatod őket, és azt kívánod, bár írnának könyvet, vagy készítenének podcastot. 

Egyedül utazni nem azt jelenti, hogy magányos vagy, hanem azt, hogy tökéletesen komfortos vagy a saját társaságodban. Plusz nincs az a szabadság, ami ehhez fogható. Ja, és így tudsz csak igazán megismerkedni új emberekkel.

Imádom az érzést, amikor egy bennem lévő sztereotípia lazán dől meg csak azzal, hogy olyan valakivel beszélek, akivel előtte nem. Szeretném, ha mások is tudnák, hogy az emberek alapvetően nem olyanok, mint ahogy a hírekből tudjuk, hanem sokkal-sokkal jobbak. 

Természetesen mindig lehet találni pár idióta balf@szt, aki minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy felülírja ezt a nemes elképzelést, viszont az ilyeneket sajnálni kell, lehetőleg elküldeni egy olyan helyre, ahova még a nap se süt, és aztán a nagy átlag alapján alkotni véleményt. Mondom véleményt alkotni, és NEM ÍTÉLKEZNI. Nem akarok prédikálni, de nem szabad ítéletet mondani, maximum csak véleményt. Pl. rengeteg ember szeretni a gol gappát, ezt az indiában nagyon népszerű street foodot, én meg soha az életben nem szeretném még csak a közelembe sem tudni, nemhogy megint érezni az ízét... Büntetés lenne még egy falat, pedig én már ettem skorpiót, kengurut, szöcskét, duriant, sült vért, mindenféle hülyeséget, szóval azt nem lehet mondani, hogy válogatós vagyok.

Hogy miből finanszírozom ezt az életvitelt? Hát, én hangya voltam nyáron, nem tücsök, szóval van egy kis spórolt zsém, ezek mellett beszélek olyan szinten angolul, hogy tudok vállalni freelancer munkákat, amelyek fedezik az utazásom költségeit (bár ha valakinek netalántán lenne felesleges pénze, amivel nem tud mit kezdeni, az nyugodtan átutalhatja, én nem fogok ellenkezni). Az internetet sokszor szokás szidni, hogy elveszi az emberek idejét, felkerülnek olyan dolgok is, amelyeknek soha nem kellene, és ami egyszer ott van, az soha nem fog lekerülni, viszont olyan nagyszerű dolgokra is használható, mint:

- Google: a legjobb barátja mindenkinek, aki több ésszel rendelkezik, mint egy zsák krumpli. Annyira egyszerű kezelni, hogy még gondolkodni sem kell, csak beleírod a keresőbe, amire gondolsz, és a keresési gyakoriságok alapján még a mondatodat is képes befejezni (tudom tudom, hogy ez alap, de ha utazol, egyszerűen megkerülhetetlen).

- Google translate: nyilván Google translate-tel nem fogsz tudni doktori disszertációt írni (vagy csak sima emailt vagy bármit teljesen helyesen), viszont annak a célnak tökéletesen megfelel, hogy ha éppen olyan helyen jársz, ahol nem beszélnek angolul, akkor le tudd fordítani a helyiek nyelvére. Ninh Bính-ben, Vietnámban, volt olyan, hogy ahogy visszaértünk a szállásra azt láttuk, hogy két cuki részeg ír beszélget a szintén cuki és részeg vietnámi tulajdonossal GOOGLE TRANSLATEN KERESZTÜL. Persze lehet arra fogni, hogy a részegek akkor is megértik egymást, ha nincs google translate, de vicces volt látni, ahogy eltársalognak a telefon segítségével. Ja, és arra is jó, hogy lefordítsd az étlapot, és még véletlenül se rendelj pl. kutyát vagy patkányt, amit fogyasztanak egyes ázsiai helyeken. (Egyébként ne ítélkezz addig, amig nem tudod a kulturális hátterét: volt, hogy akkora volt a szegénység, hogy valóban mindent megettek, ami ételnek volt tekinthető, pl. Kambodzsában, és a hús hús... akár disznóról, akár csirkéről, tehénről vagy patkányról és kutyáról van szó).

- workaway.info: amennyiben sokáig szeretnél utazni és lassan, kevés pénzből, úgy ajánlom a workaway-t. Remek lehetőség arra, hogy napi pár óra munkáért "ingyen" szálláshoz és napi egy-két-három étkezéshez juss. Ez nyilván függ az adott helytől is. Ja, és ráadásul tök szuper projektekben vehetsz részt, mint amilyen a mostanában divatos okö-projektek, farmok, új hosztelek, stb létrehozása. Illetve taníthatsz nyelvet helyieknek, részt vehetsz különböző NGO projektekben, stb. Bármi, amire kapható vagy. Erről majd szeretnék egy külön posztot írni, mert szerintem megéri.

- couchsurfing: idegen embereknél megszállni idegen országban? Naná! Elsőre ugyan veszélyesnek tűnik, de teljesen megéri, ha okosan csinálja az ember. Pl csak olyanhoz szabad menni, aki már tök sok embert szállásolt el, így legalább tudod, hogy valószínűleg nem sorozatgyilkos, láthatod, hogy másik 20-30-80-180 (igen, van olyan is, aki majdnem 200 embert szállásolt már el) mit gondol az adott személyről és milyen véleménnyel vannak róla. Természetesen így is belefuthatsz idiótákba, mindig megvan rá az esély, viszont pont ugyanekkora az esélye annak, hogy valami idióta agyrém mellé kerülsz a buszon vagy a repülőn. Láttam én már fényes nappal az Astoria és a Fővám tér között a villamoson perverz embert garázdálkodni... De egyébként erről is tervezek majd egy külön posztot írni, mert ez a nagyszerű találmány VALÓBAN összeköti az embereket, nem úgy, mint a Facebook, hanem teljesen máshogy és ezerszer jobb. 

...és egy csomó másik hasznos weboldal, amiket már említettem az előző posztjaimban, Tippet és ötletek hátizsákos utazáshoz 1, 2 és 3. 

Szóval folyt.köv :) Addig is követhetitek a mindennapok történéseit isntán @agnesbenak

PS: Az internet amúgy igencsak ... szóval nemnagyon tudok képes beszámolóval szolgálni egyelőre, remélem legalább azokat feltölti, amik vannak.