Mint ahogy a múlt hétvégén kiderült, nem csak hogy őszi szünet lesz a gyerekeknek, hanem nekem is. Természetesen mivel későn szóltak, hogy abszolút nem kell csinálnom semmit, így én sem terveztem semmiféle külön programot, mint amit mondjuk már régóta szeretnék, pl. elmenni Írországba, Skóciába vagy csak 1-2 messzebb levő helyre itt a "környéken". Bár amilyen olcsók a jegyek, akár még Párizsba is át tudtam volna ruccanni, ha időben informálnak erről az egészről.
Akár last minute is szervezhettem volna valamit, de már megbeszéltem Lisaval, akinek a gyerekeire vigyáztam az előző héten is, hogy minden nap rá fogok érni, és hogy nyugodtan hívhat, és így mentem is négy napot, hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken.
A hét eleje nem túl vidáman indult, ugyanis voltam fogorvosnál. Előző héten telesírtam a párnám, hogy van rossz fogam és hogy vége mindennek (na nem azért, mert fájt, hanem mert a bölcsességfogamnál az ínem mellett észrevettem egy olyan színű pöttyöt, ami nagyon nem oda való volt), viszont a doktornő megnyugtatott, hogy ez teljesen normális, még neki is van/volt és egyébként meg látszik, hogy mennyire vigyázok a fogaimra és hogy ápolom őket. Na, akkor meg majdnem örömkönnyeket hullajtottam. Még röntgent is csinált, azon is minden jónak tűnt-de ettől függetlenül a bölcsességfogamat majd lehet tömni kell. Ezt viszont úgy gondoltam, hogy legjobb, ha pogácsa-sütéssel ünneplem meg. Életemben először sütöttem, a recept a lehető legegyszerűbb volt, és még így is nagyon finom lett! Vagy csak elvonási tüneteim voltak már, és akármilyen lett is volna, fantasztikusan finomnak éreztem volna.
Kedden voltunk futni Illiával, ami azért volt jó, mert ő gyorsan fut, kevés ideig, én meg lassabban ugyan, de többet, szóval húztuk egymást egész végig. Sajnos viszont már két hete fáj a sípcsontom mellett, gondolom csonthártyagyulladás a megerőltetéstől és mert én idióta, betonon is futottam elég sokat, de csak mert így egy gyönyörű 7 km-es kört tudok tenni, ami pont megfelelő, kellemesen kifáradok, viszont nem túl sok egy alkalomra. Szerencsére még nem túlságosan fájdalmas, de azért néha könnybelábad a szemem, ha egyszer-kétszer rosszul lépek vagy ha masszírozom azt a részt, szóval azért igyekszem pihentetni.
Szerdán Angival és Prelevel találkoztunk (ők ebédeltk a megbeszélt kávézás helyett, én meg lopkodtam a sültkrumplit a tányérjukról), majd egész nap Timivel mászkáltunk üzletről-üzletre, kellemes egy nap volt, bár furcsa volt, hogy tényleg semmi kötelező dolgot nem csináltam.
Pénteken pedig végre itt volt a várva várt Halloween! A "gyerekeim" nagyon várták már, tökfaragás, jelmezkitalálás, házdíszítés, édességek készítése, stb. Pénteken még voltam vigyázni Lisa gyerekeire is, ők is be voltak zsongva, az egész ház csupa csoki és dísz volt. A csokit szó szerint kell érteni, mert ők készítették és dekorálták a muffinokat, szóval jutott mindenfelé belőle, az asztaltól kezdve, a blúzaikon át a falakon keresztül szó szerint mindenfelé. Végre én is már tudtam, hogy mi szeretnék lenni az esti bulinkra, még fehér kesztyűt is sikerült találnom a pantomim jelmezemhez. A legfontosabb, hogy egyszerű beöltözni ennek, nem igényel nagy előkészületeket. Kayan egy hasbaszúrt lovag volt, Tamara pedig szellem. Fél öt felé még a barátaik is átjöttek "gusztustalan" ételeket enni, mint amilyen a brokkolikrémleves (zöld, én csináltam), piros-véres üdítő, sajtból és olajbogyóból készült szemgolyók, stb. Nagyon jó volt, szerintem élvezték. Sajnos a "csokit vagy csalunk" (trick or treat) házjárásról lemaradtam, mert mentem át Marihoz. Vele, Evivel és Évivel Centre Londonba akartunk menni bulizni... végül csak a Leicester Square-ig jutottunk el, ahol a találkozónk volt a két "északival" (a város északi részén élnek, mi meg délnyugaton) és ott fotózkodtunk a többi beöltözött emberrel. Evi jelmeze, aki zombinak volt öltözve hatalmas siker volt, hihetetlenül jól elkészítette, félelmetesen gusztustalan volt a véres, foszladozó arcával és a fekete fogaival. A tér tele volt emberekkel, fantasztikus volt ott lenni még úgy is, hogy semmi különöset nem csináltunk. A hazaút viszont... gyötrelem volt, ez volt az igazi halloweeni horror. Az egyik busz lekésével nem értem el a vonatot, szóval busszal kellett hazamennem. A közvetlen járat viszont annyira tömve volt, hogy meg sem álltak a megállóban, szóval kerülő úton kellett visszajönnöm Kingstonba, átszállással. Egy óra után kicsivel indultam el, és négy előtt picivel értem haza. Hosszú volt, de nem volt annyira unalmas, mint ahogy azt az ember gondolná.
Szombaton egész nap punnyadtam, csak futni mentem ki. Vibereztünk az öcsémmel, miközben épp családi ebéden voltak, annyira jó volt látni mindenkit! Egyébként is mindig eszembe jutnak meg Mindenszentek alkalmából is egy csomót gondoltam haza, de az internetnek hála még láthattam is őket és beszélhettünk is.
Este Timihez mentem vacsira, csinált nekem finom bolognait és mentünk találkozni Angival és a Pryzm-be bulizni picit. Ott szombaton is Halloween volt, szóval megint egy csomó vicces-jelmezes ember volt ott. Mondjuk a nők többsége tényleg feljogosítva érezte magát arra, hogy ribancosan öltözzön eme jeles nap alkalmából, szóval fenék- és mellmutogatásból nem volt hiány, de egyébként is hajlamosak kevesebb ruhát felvenni az itt élők, mint mondjuk otthon. Ahogy táncoltunk, arra lettem figyelmes, hogy több fekete ember (annyira rossz ezt így leírni, mert egyébként meg mondjuk itt nem tűnik fel a bőrszín közötti különbségek, annyira változatos a város), de lényeg a lényeg: több fekete volt körülöttünk és egyszerűen annyira megfeleltek a "feketék fantasztikus ritmusérzékkel rendelkeznek" sztereotípiának, hogy az valami eszméletlen. Órákig tudtam volna ülni/állni és csak nézni, ahogy táncoltak. Egyszerűen minden mozdulatuk annyira természetes és jó volt, hogy azt nem lehet leírni. Ők uralták a táncteret, az egyszer biztos!
Vasárnap egy nagyon-punnyadós-napot csináltunk Angival, átmentem Richmondba, ott mászkáltunk, majd átsétáltunk Richmond parkon, hogy vegyünk Kingstonian fagyit. A fagyisautó viszont nem volt ott, akkor majdnem sírtam, mert nagyon bal lábbal keltem fel és úgy éreztem egész héten, hogy ez a fagyi lesz az, ami mégis megkoronázza a napot. Hát, nem így lett.
Helyette viszont elmentünk Angiékhoz, csináltunk kaját, a menü saláta volt, rizs és nagyon finom fűszeres csirkehusi meg főtt kukorica, desszertnek meg ananász és valami csokis piskóta. Közben pedig Game of Thrones maratont tartottunk, szóval tényleg kellemes nap volt. Nem is tudom mikor ettem utoljára ennyit, mint Anginál és Timinél.. de határozottan megérte!
