Péntek este sikerült visszahozni a tinikorom egy részét egy este erejéig, ugyanis Prelevel és az összes Nando's-os munkatársával (szerintem el kell kezdenem dolgozni abban az étteremben, mert minden bulin kívülállónak érzem magam) beültünk egy rock kocsmába, ami nincs messze. Mondjuk az este elég furán kezdődött, ugyanis
1. csak fél óra szenvedés után sikerült kinyitnom a zárat a hátsó bejárathoz
2. amikor kihajtottam a bicajjal a házak közül, lazán telibetalálta az arcomat egy megtermett pókháló
3. ennek kapcsán a szemben levő kocsma előtt nekiláttam hadonászni és söpörni a hajam és az arcom, remélve, hogy a háló tulajdonosa nem fog megölni az éj leple alatt. A hely nagyon jó volt, Prele munkatársai jó fejek, mondjuk mikor odaértem, akkor túl voltak legalább egy kör tequilán. 

Szombaton Angi keltett, mert már régóta tervezgettük, hogy a szabad szombatján mit is fogunk csinálni. Mivel d.e azért be kellett mennie az étterembe, ezért a hosszabb út, mint pl. Brighton, kiesett, de mivel még ő se nagyon fedezte fel a központi részt, ezért erre esett a választásunk. Ez később módosult a híres-neves Camden Town-ra. Ezen a piacon leginkább kézműves dolgokat (ékszerek, szappan), fura ruhákat (leginkább gothic, metal stb.stílusban), szuveníreket (minden, ami London!) és régiségeket lehet venni, de hihetetlenül rendezetten rendezetlen, színes forgatag, kacskaringós az egész és hatalmas. Simán el lehet tévedni benne. Nem volt olyan nemzetiség étele, amit ott ne lehetett volna kapni, a thai kaja simán megfért a mexikóival, de ugyanúgy a frissen őrölt etióp kávéval. Még egy igazi fűzőt is felpróbáltam, hát.. először is, nem kaptam levegőt magától a fűzőtől, másodszor pedig simán a látványtől, hogy a derekam összement 25-30 cm-re. Igaz, a csípőm és a mellkasom még látványosabb lett, kár, hogy nem lehetett fotót készíteni, mert szerintem utoljára általános suli harmadikban volt ilyen kicsi a derekam, már megértem, hogy miért "ragaszkodtak" a nők sok-sok évig ehhez a ruhadarabhoz, sokat dob a megjelenésen, az biztos. Plusz a légszomj elég indok arra, hogy egyes férfiak karjába beleájuljanak, mert hogy ezt nem lehet sokáig bírni, az is biztos. Angi, a híresen madárfóbiás barátnőm, pedig legyőzte a félelmét és egy papagájjal a vállán csinált fényképet. Őszintén büszke voltam rá. Arra már kevésbé, hogy hazafelé a felé szálló galambok miatt majdnem eltörte az ujjam.

Este úgy volt, hogy megint megyünk bulizni, de hazafelé behívták dolgozni, mert az egyik munkatársa lebetegedett. Szóval lőttek a tervnek, de nem bántam, mert így legalább kipihentem magam. Vasárnap gyönyörű idő volt, délután egyik portugál barátommal mentünk sétálni, de előtte még fociztunk egyet a családdal, amíg Tamara a felkészítő tanáránál volt. Kayan egyre jobb, vagy mi vagyunk egyre bénábbak. Tim a google mapsről nyomtatott ki térképet nekünk és bejelölte, hogy merre a legjobb sétálni és hogy miket érdemes megnézni. Egész nagy kör volt, rengeteg mindent láttunk: a Tate galériát, a Towert, a Tower Bridge-t, St. Paul katedrálist, a Globe Theatre-t, minden-mindent. Nagyon jól éreztem magam, bár mikor hazaértem, csak két dologra tudtam gondolni: enni és forró vízzel letusolni. A sorrendet nagyon nehéz volt felállítani, szóval megoldásként ettem pár falatot, felmelegedtem és még ettem.

Hétfőn végre valahára valaki lemondta az időpontját, és mehettem előbb NI számért! Így is tök sok idő ráment, mert csak az út egy óra körül volt. A délután ugyanolyan gyorsan elillant mint a délelőtt, főleg hogy mostam is, két gépnyi ruhát. Hogy telik meg ilyen gyorsan az a hülye szennyeskosár, én nem tudom. Komolyan nem értem, de egyszer ki fogom figyelni. Ami viszont megkoronázta a mai napot: mindenkinek nagyon ízlett a spagetti, amit csináltam. Tudtomon kívül Valentina egyik kedvencét készítettem el, ráadásul mikor hazaért, nagyon éhes volt. Mi a gyerkőcökkel nem vártuk meg, hogy a szülők hazaérjenek, mert ma mindketten sokáig dolgoztak. Szóval evés után megengedtem nekik, hogy fagyizzanak (én is ettem, naná!) és amíg ők a neten néztek idióta minecraft-os videókat, addig végre befejeztem a Büszkeség és Balítéletet. Most a sorozat volt terítéken.