Mikor megérkeztem Angliába, az első furcsaság nyilván az volt, hogy bal oldalon kell közlekedni. Hatalmas nyilakkal jelölik,  hogy nehogy véletlenül jobbra kanyarodjon be a fáradt külföldi a körforgalomba. Néha viszont igenis elbóbiskoltam, és olyankor nem kis ijedtségemre néha "rossz" irányba fordultunk, vagy a szembe jövő autó nem ott ment, ahol "kellett volna."
De a forgalom furcsasága mellett még rengeteg érdekes és néha bosszantó dolgot sikerült megtapasztalnom.
Ilyen például az, hogy a vizet külön kell beállítani, nem lehet csak egyszerűen ide-oda húzogatni és a számunkra legelőnyösebb hőmérsékleten otthagyni..! Az túl egyszerű, semmi kihívás nincs az ilyenekben. Az ablakok kinyitásában egy 8 évesre kellett hagyatkoznom, miután az itt élő barátnőmtől a válasz egy kicsit megkésve (de annál részletesebben) érkezett, akkor már megvolt az elmélet a gyakorlat mellé.
Annyiféle ember a világ minden tájáról! Rengetet különböző nyelv, szokás, vallás, és úgy tűnik eddig, hogy remekül megférnek egymással, és ezt imádom.
Az utcán szaladgálnak a mókusok (naaaagyon édesek, ennyit életemben összesen nem láttam, mint most) és elvileg a rókák is. A közelben lévő Richmond park maga a csoda, alig várom, hogy felkapjam a futócipőm és nekiinduljak a felfedezésének, mielőtt még hirtelen 5 kg-val több leszek (egyébként a család, akinél lakom, nem eszik disznóhúst, meg az eddigi étkezéseik alapján nem biztos, hogy ez miatt leszek Duci Juci, de azért sosem árt vigyázni!) A park: tele van állatokkal, emberekkel, hatalmas tölgyekkel, páfrányokkal, kidőlt fatörzsekkel és úgy egyébként békével.. és még csak alig pár száz métert sétáltam ott!
A gyerekek édesek, nagyon kedvesek és ragaszkodónak tűnnek. A testvérpár viselkedése és személyisége nagyon emlékeztet rám és az öcsémre, őszintén remélem, hogy jól ki fogok jönni velük. A tegnapi nap legozással és szinezéssel telt, délután pedig újra bementünk a központba, hogy végre legyen nekem is egy fantasztikus vííhatlan gumicsizmám!
Zöld, kényelmes és tetszik. Ami a legfontosabb: a zacskó, amiben kaptam, papírból készült, és 3 másodperc alatt átázott az esőben, csakúgy, mint az új Adidasom. Minden lépésnél tocsogott a lábam, nagyon kellemetlen volt. 
Az angolok szerintem valami nagyon vízhatlan anyagból készülhetnek, mert őket szemlátomást nem zavarta az eső, a legnagyobb lelki nyugalommal mászkáltak le-föl akár esernyő nélkül is.
Még csa egy szépséges esőkabátot kell beszereznem, és nyugodt szívvel vághatok neki az angliai időnek.
Ma pedig indulunk Norfolkba kempingezni, péntekig ott leszünk.
Őszintén remélem, hogy nem fogok jéggé fagyni, nem fogok elolvadni a sok esőtől és úgy egyébként, egyetlen állat sem fog felfalni.
Norfolk pedig a képek alapján csodálatos... remélem élőben is az lesz:)

PS: itt úgy néz ki ciki a bikini az uszodákban, úgyhogy kaptam egy nagyon szexi úszódresszt. Alig várom, hogy élesben is kipróbálhassam!