Na, ez a bejegyzés már nagyon időszerű volt. Le vagyok maradva - és ha nem csinálok egy gyorstalpalót, leginkább az érdekes eseményekre koncentrálva, akkor soha nem fogom tudni behozni magam, főleg, hogy (szerencsére) az Augusztus eléggé programokkal telinek érkezik.

Szóval: Július 13.

Hétfőre és keddre már előző vasárnap elkészítettem az ebédmenümet. Szeretem ezt, így legalább nem kell gondolkodni ezen a hétfői munkanap után megkínzottan. Ez a hét különösen nehéz volt. Sylvie egyszerűen siralmasan viselkedett. Louise is elment - bár ez nem neki köszönhető. Unalmas volt minden és nagyon stresszes. Legalább a hétvégén lefoglaltam a jegyem Portugáliába, ahova Michaellel és az ausztrálokkal tervezünk menni.

A drága barátom most a szokásos szerda helyett kedden jött át, ugyanis az ügyfelei elég későn szeretnének edzeni, így ez volt az egyetlen szabad estéje a héten. Csináltam is fincsi vacsit, ráadásul ez azért volt jó, mert így szerdán munka után sikerült összehozni egy találkát Timivel, kint iszogattunk a Temze-parton, meggyötörten az idióta munkatársaktól.

Csütörtökön munkából hazafelé menet megálltam a kedvenc kajaüzletemben - és vettem Michaelnek is ezt-azt (ő is szokott hozni nekem apróságokat, amiknek tudja, hogy örülnék). A husit, mert azt kapott, egy jó nagy adag marhahusit meg avokádót (tescoban pl. 1 darab olyan 1 font körül van, itt meg 4 kicsit kisebb kerül ugyanannyiba, a minőség viszont ugyanaz). Édes volt, a buszmegállóban várt és a "segélycsomagnak" is nagyon megörült. Később aztán mondta is, hogy mennyire jól esik neki, hogy mindig gondoskodom róla meg hogy olyan törődő vagyok. Cuki, legalább észrevette, bár nálam ez jelenti azt, hogy valakivel kapcsolatban vagyok. Elbattyogtunk a következő buszmegállóig, majd ott felpattantam a következőre, ami éppen hazavitt.

Pénteken már nagyon ki voltam borulva, a munkahelyen a hangulat kezdett elég jól elharapózni. Mindenki utálja az új managert, nem csak én. Egyszerűen nem lehet ráismerni arra a nőre, akivel annyira szerettem együtt dolgozni. Hihetetlen, hogy a hatalom mennyire meg tudja változtatni az embereket. 

Hétvégén viszont szerencsére eljutottunk Cambridge-be. Pénteken itt aludt a szivem csücske, reggelit viszont nem kapott. Rohantam, hogy elérjem a buszt meg minden és hogy sikeresen megérkezzek a gyülekezőhelyre. Először elmentün Woburn-ba, autós szafariztunk. Láttunk mindenféle állatot, amint a busz mellett vánszorogtak. Orrszarvút, oroszlánt, zsiráfokat, tigrist, mindenféle őzet, bivalyt, mindent-mindent. Nagyon kellemes volt, bár szerintem kicsit túl sok időt töltöttünk a sétálós állatkertben - 3 órát. Bár így szerencsére volt lehetőségem megtekinteni egy csomó műsort. A papagájreptetős különösen tetszett, még úgy is, hogy ebben az állatkertben már volt szerencsém a régi host-családommal lenni. Bár akkor elég ködös-szürke novemberi volt az idő, most viszont verőfényes napsütés volt. Michaellel találkoztunk Cambridge-ben, ő vonattal jött. Az egész település egyszerűen fantasztikus és most tömve volt emberrel. Sikerült még egy diplomálási ceremóniát is elcsípnünk. A csatornákat imádom, az épületek mesések, a kávézók kis kedvesek, szép helyi pubok, éttermek.. mindenkinek csak ajánlani tudom. A téren levő piac külön élmény volt mindenféle kézműves dologgal.

Vasárnap elmentünk a Hungry Horse nevű helyre zabbantani, igazi pub-os Sunday Roast-ot ettünk. Nagyon finom volt, én csirkét kértem, Michael meg marhát - egyébként akkora adag volt, hogy vacsorázni sem vacsoráztam később.

Július 20.

Ez a hét.. életem legrosszabb hete volt munkaszempontból. Szerintem az agyam törölt mindent, amit csak lehetett, ugyanis tényleg cefetül éreztem magam. Csináltam egy hibát kedden - az árajánlat tökéletes volt, de a kliens megszólításánál az email részben elrontottam a címet. Másik hotel nevét adtam meg - és ráadásul pont egy konkurens (gondolom) hotel nevét egy nagyon-nagyon fancy és előkelő kliensnek. Érthető módon rákérdeztek - de aztán a véleményem szerint sikerült nagyon szépen letisztázni az egészet.

Viszont Hamid és Sylvie nagyon túlreagálták. Hibáztam, beláttam, de azt a módot, ahogy az a nő beszélt rólam a telefonban, azt soha nem fogom elfelejteni neki. Lenézően, becsmérlően, az összes gyengeségemet kiemelve és felnagyítva, egyáltalán nem törődve azzal, hogy egyébként mennyi mindenben jó vagyok és hogy az elmúlt hónapokban mennyit sikerült letennem az asztalra, hogy mennyire keményen dolgoztam és hogy mindenkivel milyen munkaviszonyt sikerült kiépíteni, főleg hogy a managerek is szeretnek velem dolgozni...

Szóval kedden ezért búslakodtam, szerencsére Timi barátnőmnek több, mint egy órán keresztül sikerült kiöntenem a lelkem. Jó volt, hogy valaki még messziről is ennyire segítőkész volt. Másnap beszéltem a managerekkel, megkérdeztem őket, hogy ők mit gondolnak a munkámról - és biztosítottak arról, hogy mennyire meg vannak elégedve velem. Az összes kollégám a managert utálgatta és engem bíztattak. Hihetetlenül jól esett. Hamid viszont szerdán szinte rám sem nézett. Csütörtökön is alig - az akkori megbeszélés is érdekes volt azért... Viszont volt egy tervem,hála Bhumik barátomnak, akinek segítségével sikerült olyan választ megfogalmazni, amibe egyszerűen nem lehetett belekötni. A hét hátralevő napjaiban annyira keserű volt a szám ettől az incidenstől, hogy inkább dolgoztam volna étteremben, semmint a cégnél és komolyan fontolgattam azt, hogy kilépek, bármi is legyen később. Végül pénteken, mindenki biztatása után, elküldtem a válasz e-mailt. De előtte csütörtökön és pénteken sikerült mindent megbeszélni Hamiddal - bár Sylvie-t is tudatni akartam arról, hogy <}{@&#&@! és hogy akkor is maradni fogok és bizonyítok. 

Pénteken munka után hazarohantam és Jason átvitt Michelle-ékhez babysittelni. Nagyon jó volt végre látni a gyerkőcöket, zabálnivalóak voltak, mikor megláttak és megörültek nekem. Ennek a hétnek a tökéletes lezárása volt ez, érezni, hogy szeretnek. Michelle és Nick hozták a szokásos formájukat - imádnivalóak voltak ők is.

Szombaton elmentem bevásárolni a nyaralásra, igyekeztem elintézni mindent még ezen a hétvégén. Később átmentem Michaelhez ebédelni, majd hazarohanás után fénysebességgel elkészültem az esti munkatársas-ivászatra. Wimbledonba mentünk - vicces volt a többieket részegnek látni, Hamid kegyetlenül cukira itta magát biztosított arról, hogy azért volt mérges, mert tudja, hogy képes vagyok hiba nélkül dolgozni és hogy többre tart annál, minthogy ilyen hülyeséget elrontsak, Lenka folyamatosan vigyorgott, Connor, Sylvie, Alia és mindenki kedves volt és aranyos és táncolt. Nagyon jó este volt, amit a Burger King-ben zártunk és ettem (azt hiszem életem első) börgerkinges hamburgerét. Buli után egyből átmentem Michaelhez, aminek gondolom ő kevésbé örült. Másnap elmentünk egy mexikói étterembe, ahol naggggyon fincsi ételeket próbáltunk ki. Michael választott és fizetett, most ő volt soron.
5 felé átmentünk a host családhoz Marival, ugyanis Kayannak volt szülinapja,mi meg elvittük őket milkshake-t inni. Jó volt kicsit velük lenni, de továbbra sem bánom, hogy nem maradtam ott.

Július 24.

Ez a hétfő fényévekkel jobb volt, mint az előző. A buli, úgy tűnik, összehozott mindenkit. Az egész iroda sokkal jobb hangulatban volt. Még Sylvie is meglepően kedves volt egész héten - nyilván a sok panasz után Hamid beszélt vele. Aznap, a szokásokkal ellentétben Michaelnél aludtam. Ő és a haverjai játszottak valami idióta ipades játékot, én olvastam és végül könyvvel a fejem alatt aludtam el.

Kedden kezdett egy új pasi is, Liam, aki irtózatosan "vicces", vagy legalábbis szeretne lenni. Mint egy humorista, mindenkinek beszólogat. Najó, nem csak szeretne lenni, tényleg folyamatosan röhögtünk az irodában. A többiek mentek bulizni munka után - én meg rohantam haza. 

Másnap megtudtuk, hogy az éjszaka folyamán Liam édesanyja stroke-ot kapott és elhunyt.. és ő mégis bejött másnap. Igyekezett úgy tenni, mintha minden okés lett volna. Viccelődött továbbra is, de szinte erőltetettnek tűnt az előző naphoz képest - amikor valaki felhozta a dolgot, egyből átváltozott a vigyorgó feje valami nagyon szomorúba. Sajnáltam szegényt, de végigcsinálta a hetet végül. Ezen a héten Michaellel kihagytuk a szerda estés randevúnkat. Egyébként csütörtökön Sylvie még fagyit is hozott az egész irodának, miután közöltem vele (poénból), hogy lepjen meg minket, mikor visszajön. Kedves volt és aranyos egész héten - pont olyan, mint amilyennek megismertem. Hamid szerdán elment szabadságra - azóta az egész iroda kicsit (sokkal) nyugisabb és unalmasabb szinte. Van egy új kollégánk, Steve, aki a business fejlesztésbe fog besegíteni. A Mandarin hotelnél dolgozott, igazi angol úriember. Nagyon kedvelem, olyan nagypapás a stílusa - mint kiderült, tényleg nagyapa már. 

Pénteken ottaludtam Michaelnél - csináltunk finom vacsit, cukkinis spagettit. A tészta helyett nagyon vékonyra szelt cukkinit készítettünk és filmeztünk. Másnap találkoztam Lucával, egyik budapesti barátnőmmel a belvárosban. Turistáskodtunk, mászkáltunk erre-arra a belvárosban. Később rohantam haza és egy 20 perces szundi után átbicajoztam Michelle-ékhez babysitterkedni. Szegény elég rossz állapotban volt, amolyan influenza előtti depresszióban volt szerintem. A kölyköket pedig, életemben először, teljesen egyedül kellett lefektetnem aludni. Nagyon élveztem, kis csintalanok voltak, de nekik megbocsájtható, mert annyira édesek mindig. 

Vasárnap átjött Michael ebédre, és mivel nagyon honvágyam van, így próbáltam egy otthoni vasárnapi ebédnek az utánzatát elkészíteni. Volt húsleves, májgombóc helyett brokkolival, oldalas, kirántott pulykamell, fasírtgolyók, krumpli-édeskrumpli-hagyma sütve, uborka saláta foghagymával-mentával és jogurttal, paradicsom saláta fetával és bazsalikommal, cékla olajjal és ecettel. Asszem ennyi. Nagyon-nagyon jól sikerült - még az ausztrálom is kajamámorban úszott. Édes volt nagyon. Egyébként Portugália előtti spórolós állapotban vagyunk - ezért ezen a vasárnapon én főztem hazait, a nyaralás utáni vasárnapon pedig valami ausztrál lesz, kihagyjuk a heti egy éttermet. Később napoztunk, sorozatot néztünk, punnyadós vasárnap volt, így szeretem. Este Timivel találkoztunk, együtt vacsiztunk a Temze-parton. Még tortákat és sütiket is kaptam, egy Michael által kinézett tortát át is vittem egyből az ausztrál házba, mivelhogy a drága már régóta szemezett azzal a sütivel. Kiskanál, még több ausztrál, és szinte egyből el is fogyott.

Augusztus 3.

Hétfőn Sylvie továbbra is meglepően kedvesen viselkedett, mindenki brutáljól érzi magát az irodában. Sokat nevetünk, viccelődünk - mégis minden dolog el van intézve. Liam nem jött be az irodába, tekintve hogy aznap volt az anyukája temetése és el kellett utaznia Manchesterbe. A többieknek viszont sikerült élvezniük a Paul-os, Timi által szponzorált édességeket és péksüteményeket. Amandától kaptunk egy-egy gyönyörű ceruzát, amit a Victoria & Albert múzeumban vett. Külön vittem neki és Eliskának sütiket, mert mindig gondolnak rám és hihetetlenül anyáskodóan és édesen viselkednek velem. Tényleg megérdemelték.

Igyekeztem mindenkit betanítani, hogy hogyan kell árajánlatokat írni - még különböző lépésről-lépésre jegyzeteket is csináltam és összeállítottam egy mappát szükség esetére. Este átjött Timi és hozta a bőröndöt, amit a nyaralásra kaptam kölcsön és segített bepakolni és válogatni a szükséges dolgokat.

Kedden már tényleg nagyon-nagyon izgatottan mentem dolgzni - ez volt az utolsó napom a nyaralás előtt. Minden dolgot igyekeztem elintézni - mégis "tisztán" szeretném otthagyni az irodát, hogy ne legyen probléma, amiért nem vagyok elérhető. Beszaladtam munka után Kingstonba venni még pár utolsó dolgot, Timitől még szendvicset is kaptam az útra meg egy csomó minden mást is. Azt sajnálom csak, hogy Angis találkozót nem sikerült összehozni... na, majd akkor, ha visszajövünk.

És most.. irány az ágy, mert holnap végre indulunk Portugáliába! Juhuuuu! Napsütés, tenger, utazás, kaland - imádom.