Visszajönni Londonba nem volt éppen a legfelemelőbb érzés. Végigaludtam a 2.5 órás repülést de még így sem tudtam bepótolni a kimaradt éjszakát. Az viszont remek volt, hogy South-Kensingtonban munka előtt találkoztunk Michaellel egy jóóóó nagy ölelésre és hogy kicsit megnézzem már, mikor ezer éve nem láttam. Hiányzott.

Haza sem mentem, rohantam egyből dolgozni. Hamid meg is lepődött, hogy mit keresek az irodában, mikor még elvileg szabadságon kellett volna lennem. Mondjuk otthon is csekkoltam az emailjeimet, így tudtam, hogy mi a helyzet kb., épp ezért akartam bemenni a munkahelyemre, hogy minél előbb elkezdhessek rendbetenni mindent. Mivel kedden jöttem vissza, ezért elvileg nem kellett volna Michaellel találkoznunk este, de mivel régen láttuk egymást, ezért átjött mikor végzett a munkájával. Én meg addig aludtam itthon, kb. 7-től egészen 9-ig, majd 11-től megint.

Másnap mégis kómásan keltem, de megérte. Fura volt beleszokni az irodakukackodásba, de az azért megkönnyítette, hogy a hét felén már túl voltunk. Suzy, az új csaj nagyon aranyos volt, egyébként minden olyannak tűnt, mintha el sem mentem volna. 

Csütörtökön is kómáztam egész nap, Suzy-t elküldték valamilyen tréningre, szóval 10 órától nem volt bent az irodában, és a legnagyobb meglepetésemre pénteken csak egy sms-t írt, hogy ő nem is fog visszajönni ide többet. Szerinte túl nehéz a munka, nem tud/akar megbirkózni vele. Nekem (és mindenki másnak) az volt az érzése, hogy talált olyat, ami jobban megfelelt neki. Elvileg nem. Munka után Michaellel filmeztünk, bár én elég korán elaludtam.

Szombaton találkoztam Ancival, mászkáltunk erre-arra Kingstonban, kiültünk a partra enni. Ő olajbogyót evett, én meg sushit.Jó volt, bár a nap süthetett volna jobban is. A szél és a borús idő nem tetté szebbé, az tuti. Este az ausztrálokkal és a barátnőkkel mentünk egy komédia-estre claphambe. Meglepően nagyon jól éreztem magam, bár az utána következő házibulit már nem tudtam annyira élvezni, ugyanis éreztem, hogy az energiatartalékaim vészesen merülnek, mert amióta visszaértem otthonról, nem tudtam rendesen kipihenni magam. Szóval olyan éjfél felé el is indultunk haza, közben vettünk gyrost és találtam 30 fontot a földön (juhuuu!) és 2-re haza is értünk a fantasztikus vonat miatt, ami nem jött végül, hiába fizettünk a jegyért és aztán várhattuk a buszt, ami csak nem akart jönni. Magassarkúban indultam útnak, végül New Maldenben már mezítláb kecmeregtem.

Vasárnap is viszonylag korán keltünk, az én ötletemre ahelyett hogy visszaaludtunk volna, kifeküdtünk a kertbe napozni picit. Később elmentünk mini-golfozni, ahova Michael már azóta el akart vinni, mióta elkezdtünk randizni. Nagyon jól éreztük magunkat, a végére én is egész szépen belejöttem. Az egyik pályánál sikerült is egy ponttal megvernem Michaelt, a többinél azért vagy csúfos vereséget szenvedtem vagy majdnem egyenlő lett az állás. Mint kiderült, bal kezes vagyok golfban. Ezen azért meglepődtem, de mikor mentünk ütögetni a rendes golf pályára, akkor külön ütőt kellett nekem venni, amit használni is tudtam, mert bár jobbkezesen is sikerült valahogy elütnöm a labdát, bal kézzel lényegesen egyszerűbb volt. Bár ha belegondolok, akkor tanultunk injekciót adni középsuliban, akkor azt is bal kézzel adtam be, később szoktattam át magam valahogy jobb kézre (meg mert így a tanárnőnknek is egyszerűbb volt mutogatnia, én meg ugyebár jobb kézzel írok, nem volt nehéz átszoknom). Hazafelé még benéztünk egy hatalmas koreai üzletbe, vettünk kókusztejet és Michaelnek csokistejet, majd itthon ettünk egy finom vacsit én meg mint egy zsák krumpli, eldőltem 9-kor az ágyban és az én cuki barátom, ahelyett hogy megpróbált volna ébrentartani, bebugyolált takaróba (hernyót csinált belőlem) és mozdulatlanul aludtam reggelig kb. 
Hétfőn pedig szerencsére állami ünnep volt, így nekem nem kellett kelnem és rohannom bárhova. Juhú!