Még vasárnap este hívott Sabina, a menedzserem a Wickes-ben, de mivel a telóm a kabátom zsebében lapult lenémítva, nem vettem észre. Írtam neki sms-t, mert kb. sejtettem, hogy miről akar beszélni.. éjjel 2 körül válaszolt is. A sejtésem beigazolódott: azért keresett, mert be kellett volna mennem dolgozni. Gondolom megint valaki hiányzott. Mivel a szennyes dugig volt tömve ruhákkal, sőt, már mellé is jutott belőlük egy jó adag, így inkább itthon maradtam háziasszonykodni. Ezt meg is írtam Sabinának. Szóval kimostam két gépnyi ruhát és két gépnyi paplan és párnahuzatot. Mondjuk ezt már egy jó ideje kellett volna, de sajnos a szülők nem értek soha vissza időben, hogy elindítsák a szárítógépet (az apuka nem engedi megtanulnom.. mintha attól, hogy ő nyomja be a gombot, kevesebb áramot fogyasztana, vagy nem is tudom). 
Reggel össze is vitáztam vele ezen, mert egyszerűen rosszul érzem magam, ha a szennyes tele van. És általában tele van, mert hiába mosok kétnaponta, ha minden este telenyomják egynapos ruhákkal, akkor nincs mit tenni. Szóval mivel megint "elaludt" az apuka (egyszerűen képtelen időben felkelni, annak ellenére, hogy mikor a kölyköket keltem, akkor általában már mobilozik/vagy simán összeveszik a gyerekekkel, hogy minek alszanak az ő ágyukban - ez mondjuk jogos, - és minek kelti fel őt azzal, hogy készülődik a suliba. - ez viszont fura, szerintem az a normális, ha a szülő előbb kel, mint a gyereke). Éppen rohant munkába, én meg könyörögtem neki, hogy mutassa meg, hogyan kell bekapcsolni azt az idióta szárítógépet, erre közölte velem, hogy nem szeretné,ha én kezelném, mert csak. Erre mondtam neki, hogy soha máskor nem fogom bekapcsolni, de egyszerűen a lelkemet nyomja az a sok szennyes és hogy nekem mosnom kell. Már a fején volt a sisak, és közölte velem, hogy "nem hallom a sisaktól."
Máskor is már beszéltünk így valamiről, és tudom (még tapasztalatból is), hogy igenis lehet hallani a bukón belül is, szóval megjegyeztem neki mérgemben, hogy "egyszerűen csak nem akarod hallani."
Szóval mit volt mit tenni, szépen feltakarítottam, mostam és a háborgó lelkem megnyugtatására futottam és vettem egy forró fürdőt az emeleti fürdőben, ahol a kád sokkal nagyobb, mint lent, és egyébként is jobban szeretem azt a fürdőszobát. A választásban az is közrejátszott, hogy a lentiben nem volt melegvíz. Délután egyből vinnem kellett uzsit a kölyköknek, ugyanis suli után rögtön rohanni kellett balettre cipőigazításra, majd onnan Alicia házához, ott letenni Tamarát, majd Kayannal haza és egy harminc perces pihenő után karatera. Végre elég világos volt ahhoz, hogy használjuk a rollert, szóval szélsebesen robogtam oda és aztán vissza is. Később felvettük Tamarát, majd vacsi, és vééégre, jöttek a szülők és bevonulhattam a kis zugomba a szép tiszta ágyhuzataim közé (mert közben kimostam őket mire Tim hazaért, szóval volt idő megszárítani őket a gépben.)

Kedden fantasztikus hóesésre keltünk. Minden csupa fehér volt, kintről gyerekek visongása hallatszott be és tényleg, megállt az élet 5 cm hótól. A vonatok alig közlekedtek, buszok kb. sehol, csakúgy, mint az autók. Elvittem a kölyköket suliba, előtte még benézett hozzánk Freya, Tamara barátnője. Az egész út hógolyókból és nevetésből állt, élveztem nagyon. Végre felvehettem az olcsón vásárolt meleg csizmám is és így felszerelkezve egyből mentem a Richmond Parkba. Kivételesen nem futni, csak sétálni, élvezni a fehérséget és a gyönyörű látványt. Később elsétáltam (kilyukadt a biciklim kereke....) a központig, vettem ezt-azt, ami kellett itthonra és amit szeretnék otthonra (szerbia). Mivel reggel Kayannak még fájt a torka, így egész nap abban a hitben éltem, hogy az úszás elmarad. Ezért szépen megmostam a loboncom, majd élveztem a szabadidőm és nem csináltam semmit. A suliból egyből Mary, majd haza Tamarával. Közben kiderült az is, hogy mégis lesz úszás, így a kiscsajt itthonhagyva Frankie apukájával mentünk felvenni Kayant, onnan meg az uszodába. Én kihagytam, mert bár jól esett volna csobbanni egyet, jobban értékeltem a frissen mosott, kellemesen illatos hajam. Valahogy a samponomat jobban szeretem szagolgatni, mint az uszoda klórszagát. Itthon szokásosan pizza volt vacsira, nekem lazacos szendvics, majd miután a szülők hazaértek, találkoztunk Michaellel. Mindig feldobja a napom ez a nyomi ausztrál! Szeretem, hogy ugyanolyan humora van, mint nekem, és hogy előtte simán tudok viccelni olyan dolgokkal, amikkel egyébként nem szokás.

Szerdára már híre-hamva sem volt az előző napi hónak, viszont a kölyköket alig lehetett kiszedni az ágyból, így megint rohanásból állt a reggel. A futást kihagytam, helyette jógáztam, kiteregettem a reggel kimosott ruhákat (mert megint tele volt a kosár, mily meglepő!), majd 11-kor találkoztunk Timivel és Angival újból. Most Timi munkahelyén kajáltunk (én szerintem majd vacsit csinálok nekik, de nem itt, hanem pl. Timinél). Szendvics volt a menü és fantasztikus kávé, majd shoppingolás, végigtraccsolva az egészet. Imádtam!
Suli után felvettem Kayant, uzsira megint foghagymás kenyér volt és neki gyümölcsök is, a kiscsaj csak kórus után kenyeret kapott, mivel ő később ért haza. Vacsira fajitast csináltam a családnak, magamnak valami csirkehusit zöldségekkel és rizzsel. Nagyon fincsi volt. Este a sorozatom mellé végighallgathattam újra a Tim VS. Valentina szópárbajt, szinte zene füleimnek, ahogy ezek ketten üvöltöznek néha egymással. Ha a kölykök tudnák, hogy főleg az anyjuk mennyi csunya szavat használ, biztosan nem lennének annyira előítéletesek azokkal, akiknek szintén hasonló kifejezéseket is tartalmaz a szókincsük. Estére elég szépen lerobbantam egyébként, ráz a hideg, fáj a torkom, gondolom elkaptam Kayan nyavalyáját, csak rajta kevésbé jött ki. Az tuti, hogy aspirinnel a gyomromban fogok elaludni...

...mindezek ellenére másnap szörnyű állapotban voltam. Már maga a felkelés is kínokkal járt, a láztól minden porcikám fájt, a szemem alig tudtam kinyitni. Írtam is egyből Michelle-nek, hogy ha nagyon szeretné, akkor el tudok menni babysitterkedni, de egyébként meg betegszabadságon vagyok. Azért egy kicsit (nagyon) szarul esett, hogy konkrétan senki nem kérdezett semmit, a gyerekek már 7:45 előtt ordítottak valamiért, főleg Kayan. Végül 8:15-20-ra sikerült kibékülniük, de a gyereknek akkor jutott eszébe, hogy valami házit is meg kellene csinálni, szóval véügl velem veszekedett azon, hogy hadd fejezze be, pedig már akkor régen el kellett volna indulunk suliba. Még Freya is átjött, Tamarával az utóbbi időben együtt mennek suliba. Azért a reggel fénypontja mégis az volt, mikor mondtam Valentinának, hogy jólvan, akkor én most haza akarok menni, mert nekem kell az anyukám. Mire ő csak annyit mondott, hogy ez természetes, de gondoljak bele,hogy majd ha annyi idős leszek, mint ő, akkor még dolgoznom is kell. Mire ránéztem, hogy most komolyan...? Mit csinálok én, ha nem dolgozok? A gyerekekkel lenni is munka, sőt, elég nehéz, ha rájukjön az ötperc, plusz január elsején is dolgoztam, szintén lázasan.
Később átjött Timi, sorozatot néztünk, hozott gyógyszereket, főztem levest, stb. Szóval együtt punnyadtunk egy nagyon jót, még a hajam is simogatta, én meg természetesen elaludtam. Mikor Kayant felvettük a suliból, be is mutattam őket egymásnak, sőt, Kayan még azt is akarta, hogy Timi jöjjön velünk haza-bár akkor messze járt, ugyanis a kiskölyöknek későn jutott ez eszébe. Később felvettük Tamarát is, főztem vacsit nekik és próbáltam túlélni. Alig vártam, hogy hazaérjenek a szülők, hogy lefekhessek aludni.

Pénteken a nap egész jól indult, bár semmi kedvem nem volt bemenni dolgozni a Wickesbe, lehet ez amolyan előjel volt, mert aznap konkrétan majdnem sírtam, annyira hideg volt bent az üzletben. Kint üvöltött a szél, és minden egyes ajtónyitódásnál betódult a hdieg levegő, én meg a külön kasszánál voltam, ami annyit jelentett, hogy végig a hideg huzatban álltam az amúgy is borzasztóan hideg épületben. Végül a felettesem megszánt, és szépen áttett másik kasszához. Üdítő volt hazaérni a melegbe. Gyorsan fel is porszívóztam még csak Tamara volt itt, neki csináltam kaját is, majd, mivel Tim kórházban volt a bölcsességfog operáció miatt, összeszedtem a kölykök úszás cuccát, felvettük Kayant fociról, majd felültünk a buszra, és lerobogtunk a New Victoria Hospital-ig. Annyira, de annyira fantasztikus egy klinika! (természetesen magán) Elfogott az az érzés, hogy milyen jó lenne, ha nővér/orvos (inkább orvos) lehetnék egy ilyen helyen, ilyen körülmények között dolgozni, ennyire megbecsülve lenni.. de végül hazafelé menet rájöttem, hogy nem hiába döntöttem másik irány mellett, nem nekem való lett volna az.. asszem. Itthon gyorsan hajatmostam, befejeztem a takarítást, majd egy gyors vacsi után rohantam is Michelle-ékhez, ahol babysitteltem. Szokás szerint sütöttem náluk, most alapanyag szűkében "csak" csokis-banános muffint csináltam. Egyébént meg sorozatoztam, de a sütést élveztem. Nick ért haza előbb, megkóstolta a muffinokat is egyből és mondta, hogy nagyon ízlett neki. Sőt, másnap még Michelle is írt, hogy majdnem az összes elfogyott, a gyerkőcöknek is nagyon bejött. Este azért párszor riasztottak ezek a mini-emberek, akkor rohantam az emeletre rossz álmot eloszlatni, sírást megszüntetni, alvó bubukát megnyugtatni.

Szombaton gyönyörűen elkészültem reggel, majd felkészültem egy másik hosszú napra. 9-18 között dolgoztam, de csak Georgiana meg én voltunk, April nem tudott bejönni dolgozni a terhességi rosszullétek miatt. Élvezet volt! Egyébként Georgianával szeretek együtt dolgozni, végigbeszéltük a napot, és így maradhattam a szélvédettebb kasszánál, ami külön előny volt a péntekhez képest. Munka után beugrottam Timihez a Paulba, megölelgettem, beszéltünk picit, majd kaptam pár szendvicset, kenyeret és salátát. Már tudtam is, mi lesz a vasárnapi ebédmenüm a munkahelyen! Az ausztráloknak meg vittem finom kenyeret, ugyanis Timitől egyből mentem New Maldenba Michaelhez. Az esti program friss koreai kaja volt, rákszirom, tavaszi tekercs édes-savanyú szósszal, valamilyen érdekes-bundás csirkemell, oldalas valamilyen mártogatóssal, csípős husi paprikával és tojásos rizzsel. Nagyon finom volt minden, bár most az ő sorozatát néztük az enyém helyett. De legalább folyamatban van az, hogy keressünk valamit, amit együtt kezdünk el nézni. Később pedig próbáltuk kidolgozni a személyi edzősködésnek a programját és a stratégiáját. Az én tanácsomra még online kérdőívet is csináltunk, hogy sokkal komolyabban át lehessen látni az egészet. Egész profi lesz ez a dolog, plusz külön öröm, hogy minden használható ötletemnél mennyire lelkesen néz rám és hogy mennyire látszik rajta, hogy értékel. 

Vasárnap Paulos szendvics volt a reggeli, kávéval. Szinte hiányoltam a szokásos zabkásám. Most hogy ezt leírtam, megint eszembe jutott, és alig várom a reggelt, hogy megint ehessek. Annyira szeretem! Munkán csak Natalia, Ann-Marie és én voltunk, de velük mindig imádok lenni. Annyira jó kis csapat vagyunk így együtt, mindenki csinálja, nincs kivételezés, meg egyébként is, egyszerűen cukorfalatok. Ann-Marie mondta, hogy ő az anyukánk, de főleg nekem, mert "ez, Natalia, ő nem annyira igényel engem, de emez igen. Hát nézz rá!" (Épp akkor megint megöleltem. De ő és Nicole is mindig szeretgetnek, jól esik). Neki egyébként három gyereke van, a legidősebb majd a 17-et tölti, a legkisebb 6. Munka után pedig végre összefutottunk Igorral Richmondban egy sörre. Ő is kint van több, mint két hónapja, és csak most sikerült összehozni, mert a két városrész között nagyon szar az összeköttetés. Megérte mondjuk. Mikor találkoztunk, egyből mentünk mászkálni egyet amíg sütött a nap meg az idő is jobb volt, majd beültünk egy pubba meginni a sört. Én Doombar-t ittam, ami egy nagyon-nagyon kellemes, lágy és finom sör. Tényleg nagyon tetszett (Igor ajánlotta, bár ő mást rendelt magának, valamit, ami jobban hasonlít az otthoni sörökhöz.) Itthon Valentina is nagyon jó hangulatban volt, mutogatta, hogy melyik maradék kaját hova rakta és hogy ezek az enyémek, hogy lemaradtam két vacsiról is. Ezt direkt ő mondta, nagyon meglepő volt.

 UI: szombaton nagyon-nagyon és még annál is jobban rá voltam készülve arra, hogy végre-valahára sikerül vennem Tomorrowland-es jegyet. Sajnos dolgoztam, így Michael felajánlotta, hogy megveszi nekem. Mint kiderült, és amire a lelkem mélyén számítottam is, már az online jegyváráslárs nyitásánál, ergo CET 17:00-kor egyből várólistára dobtak mindenkit, és az összes jegy SOLD OUT. Annyira letört, hogy lemaradok erről.. de a B tervem is ugyanolyan király (ha nem jobb), remélem az összejön!