Hétfőn nagyon furcsa volt újra végigcsinálni a szoksásos reggeli rituálét a gyerekekkel, mint pl. hogy nekem kellett keltenem őket, reggeli, suli... Valamiért mégis jó volt, így legalább éreztem, hogy hasznos vagyok. Aztán hazajöttem és egész álló nap a különböző mesterszakokat nézegettem. Naná, hogy még semmire nem jutottam!
Mivel Tim a háta miatt még mindig itthon van, így ő vitte el őket karatera és balettre, addig én meg jógáztam, jól is esett az egész napos ülés után. Amennyire esett az eső délelőtt, később annyira szépen kitisztult, nagyon kellemes volt.
Szerencsére ez a tendencia folytatódott kedden is, bár reggel suliba menet eléggé hűvös volt, de mikor mentem nyitni a bankszámlám (VÉÉÉÉGRE! EL SEM HISZEM) akkor gyönyörűen sütött a nap és folyamatosan melegedett az idő is, meg javult a kedvem is. Csomó helyen leárazások vannak, szóval egy picit mászkáltam a boltokban, mielőtt még hazajöttem volna. Délután megcsináltuk a lehetetlent a gyerekekkel: suli után hihetetlenül gyorsan elvittük Kayant Mary-hez különórára, hogy aztán hazarohanjunk Tamarával és egy átöltözés után Tim elvigyen minket Frankievel együtt úszásra. De csak sikerült!
Mondjuk nem tudom, hogy ő hogy gondolja ezt az egészet, ha majd ő nem lesz itthon, mert szerintem futva kell majd órára menni.
Tim háta egyébként elég komolyan meg van sérülve, eltört valami csontja meg a porckoronggal vagy mivel van probléma, plusz az egyik fő ideg is becsípődött, szóval gáz a dolog. Ettől függetlenül tesz-vesz, szerintem nem vigyáz annyira, amennyire kellene. A CT vizsgálat pedig eszméletlenül drága (lett volna, ha nem lett volna biztosítva).
Szerdán volt a Bonfire night, nem is tudtam, hogy ekkora ünnepség. Arra emlékeznek, mikor pár száz éve egy pasi fel akarta robbantani az egész parlamentet. Itt Londonban hasonlít az amerikai július 4-hez, ugyanis nincs hol máglyát rakni, vidéken azért máshogy néz ki, csomó tábortűzzel, közösségi élettel, stb. Vacsira éppen ezért sült kolbász (vega vagy csirke vagy mittomén milyen) volt, a szomszéd kocsmában pedig hatalmas tüzijátékot csináltak - legalább 15 perces volt, ha nem 20, és szerintem olyan 2-3 ezer fontot simán ráköltöttek. Fantasztikus egy élmény volt, főleg, hogy a vacsi után még éhes voltam és átmentünk Kayannal és Timmel a pubba, és gyerekkedvezménnyel kaptam 3 fontért egy adag sült disznóhúst, amit nyárson forgattak, krumplival, salátával, paradicsomos babbal, tormával és valami édes-almás szósszal. Nagyon finom volt, bár utána a maradékot egyből ki kellett vinnem a szemetesbe és azért közben a "FÚJFÚJFÚJ DISZNÓHÚS" kórust igazán kizártam volna. De így is vicces volt. A kölykök mostanában nagyon édesek, Tamara szerintem előbb-utóbb még sokkal többet fog kérdezgetni, mint eddig tette, ugyanis kérdezget arról, hogy nekem milyen volt, mikor annyi idős voltam, mint ő, nekem a kisebb vagy nagyobb mellek tetszenek-e, meg vagyok-e elégedve magammal, stb. Szerintem egyszer majdnem kérdezett vagy mesélt olyat, ami sokkal személyesebb, ugyanis habozott, aztán jött Kayan is és végül beértünk a suliba, és nem került rá sor. Kíváncsi vagyok, mit akarhatott tudni, ezért meg is kérdeztem, mikor ketten voltunk, de azt mondta, hogy elfelejtette. Mondjuk simán láttam rajta, hogy hazudott, de nekem nem sürgős kellemetlen kérdésekre válaszolni.
Csütörtökön Angival vettünk nekem egy szép új télikabátot, hosszas (NAAAAGYON HOSSZAS) keresgélés után, de megérte. Nekem tetszik, remélem elég meleg lesz. A kölykök egész nap el voltak tiltva a technikai cuccoktól, szóval megoldásként nálam néztünk rajzfilmet a gépemen. Édesek, bebújnak mellém, nekem mindig középen kell lennem és miután hazaért az anyukájuk és mentek lefeküdni, a ricsajra felmentem én is, és miután vitáztak egy sort egymás között a gyerekek, nekem be kellett feküdnöm Kayan mellé, hogy megnyugodjon, mert szerinte Valentina mindig sokkal több időt tölt Tamarával, mint vele.
Pénteken megint voltam akupunktúrán, utána vettem egy csomó mindent a boltban és egész nap sütöttem-főztem. Csináltam fahéjas-almás pitét vagy mit, meg muffinokat, és a vacsit is már időnap előtt befejeztem, mert a tésztát nem kevertem össze a szósszal még, és így melegítve is olyan volt, mintha frissen lett volna kész. Tim szerint Tamarának naponta legaláb egy órát kell készülnie a vizsgájára (a legutolsóra szerencsére) és nem érti, hogy miért nem mondtam neki eddig. Hát.. csak azért, mert nekem erről senki nem szólt, meg ugyebár egész héten itthon van ő is (SAJNOS, unom már őt is) és igazából neki kellett volna felügyelnie két telefonos megbeszélés között, vagy legalább előbb szólhatott volna nekem. Miután Valentina hazaért a munkából, a gyerekek még úszáson voltak Timmel, szóval ketten befejeztük a vacsit, neki nagyon tetszett, de mondta, hogy öntsek bele paradicsomot - és igaza lett, még jobb lett. Sokat is evett belőle. Szeretem egyébként ezt, mikor így viselkedik, a hangulat egész jó mostanában itthon, vagy csak jobban hozzá vagyok szokva a civakodásukhoz. Szeretem azt, mikor együtt eszünk, és utána meg közben borozgatva beszélgetünk.
Mindezektől függetlenül mégsem vagyok teljesen boldog. Egyszerűen nem elégít ki ez a munka. Ha mondjuk dolgozhatnék még mást is ez mellett (csak nagyon nehéz olyat találni, ahova akár részmunkaidőben is, de 9-3:30ig keresnek embert) az nagyon megfelelne, mert így egyszerűen nem motivál, nem érzem hasznosnak magam és ha mondjuk naponta felporszívóznék, az sem lenne elég, mert az meg nem lenne jó méltányosság szempontjából, ergo ugyannyi a fizetésért nem fogok többet dolgozni, főleg ha nem is látom rajtuk, hogy mondjuk értékelik egyáltalán. Szerintem nekik édes mindegy, hogy hogy néz ki a lakás, vagy ha én vagyok itt, sosincs mosatlan edény a mosogatóban... Lehet jobb kedvem lenne, ha mondjuk a munka mellett legalább szerelmes lennék, de az sem vagyok és nem is látok rá lehetőséget, hogy a közeljövőben az leszek-mert egyszerűen nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy valakihez kötődjek, mikor tudom, hogy úgysem fogok egy helyen maradni sokáig. Szóval pontosan ezért szeretném, ha legalább karrier terén akármilyen előrelépés lehetne, de egyszerűen semmi. És hiába vagyok boldog és szeretek itt, akkor is van egy ilyen szomorkás hangulatom ezek mellett, amitől már azért jó lenne megszabadulni.
UI: azért vicces volt, hogy miután kiöntöttem a szívem félig-meddig egyik nem annyira közeli barátomnak, ezt írta: "a te ambícióiddal biztos nem könnyű. amennyire megismertelek előbb tudlak elképzelni angela merkelként, mint dadaként az biztos, de ezt most csak egy stációja az életednek" Hát.. most én is valahogy így érzem magam, még ha nem is vagyok annyira határozott személyiség, mint Merkel.
