Pénteken kevesebb dolgom volt, mint egyébként, ugyanis Tamara kirándulni volt az osztályával. Dorsetbe mentek, jelentkeztem én is segítőnek, de sajnos túl sokan gondolták úgy, hogy mennének a felnőttek közül is, így most kiestem ebből a körből. Lehet egyből kellett volna jelentkezni, csak sajnos a szülők nem tudták eldönteni időben, hogy szükség lesz-e rám itthon, vagy mehetek-e. Este ettől függetlenül kértem "szabadidőt" este, hiszen Timi még anno mondta, hogy ha majd egyszer zár a Paul nevű pékség-cukrászdában ahol dolgozik, akkor a megmaradt kaját elhozhatom, hiszen az ott dolgozók nagy része azért már nem ugrál a péksütiért annyira, mint a "családom," akiknek az az egyik kedvenc helyük. Nem mondtam meg a szülőknek hova megyek, szóval mire visszaértem, a vacsi készítése éppen folyamatban volt, de ettől függetlenül hihetetlenül megörültek az ingyen Paul kajának (aminek egyébként a világon semmi baja nincs, csak a cég nevét rontaná, ha nem tökéletesen friss dolgokat árulnának), ami, mint Tim kihangsúlyozta, legalább 50 font értékben volt. Mondjuk igen, tényleg ez volt a lényeg, nem az, hogy finom, hanem, hogy drága. Mindenesetre megérte sétálni és cipekedni, tényleg hálásak voltak érte és láttam azt, hogy boldogok miatta - arról nem is beszélve, hogy én mennyire jót ettem belőle!
Este elmentünk megünnepelni James szülinapját. Mivel szombaton elsősegély kurzusra kellett mennem, így szépen elterveztem, hogy elmegyek, felköszöntöm Jamest, megiszunk valamit és rohanok haza aludni.
Hát.. nem így történt.
Hajnali négy körül értem haza, miközben egész este buliztunk a Nando's-os emberkékkel és Angival egy kingstoni szórakozóhelyen, a Pryzmben. Komolyan, egy repülőtérre bejutni egyszerűbb, mint oda. A személyinkét legalább kétszer ellenőrizték, át kellett menni egy fémdetektor kapun vagy min, egy rendős megmotozott mindenkit (a rágóm papírját is kivetették a zsebemből, gondolom nehogy drogot csempésszek be benne vagy nem tudom miért...) és a táskáinkat is tüzetesen átnézték. Frusztráló volt és hangulatromboló, de bent vagy négy tánctér volt és maga az épület is gyönyörű, elvileg egy régi színházat alakítottak át bulihellyé.
A másnapi elsősegély unalmas volt, nem mondtak semmi újat, viszont alig bírtam ki, hogy ne aludjak el. Mondjuk nem hiszem, hogy ez csak az esti bulinak lett volna köszönhető, egyébként is unalmas órákig egy helyben ülni. Szerencsére volt kávé meg tea, azzal ki lehetett bírni. Ebédre meg Timi által "csomagolt" Paulos szendvics volt, szóval azért nem panaszkodhatom, főleg hogy még a tesztem is majdnem 100%-os lett. Van egy hivatalos, itt is elfogadott elsősegély diplomám, juhu!
Hazaérve "rohantam" átöltözni meg sminkelni, mert mentünk vacsizni. Tim és Valentina szépen veszekedtek egy sort, ugyanis az anyuka a fejébe vette, hogy ő bizony nem jön el színházba, mert fáradt, pedig már a jegye is megvolt jó ideje. Mari, az ex-au pair is itt volt, ittunk egy pohár bort készülődés közben és rohantunk a vonatra. A Tigertiger nevű helyen vacsoráztunk, én lazacot ettem chilli szószban, salátával és édes burgonyával - amit Tim fizetett. Végre valahára pedig mentünk a színházba. Egy Urinetown nevű musicalt néztünk - a nevével ellentétben fantasztikus volt! Röviden elmesélve: a pisiről és az emberi jogokról szólt - hogy a gazdagok a szegényeket még az ilyen alapszükségleteik elvégzésében is gátolják. A vége kicsit váratlan volt, nem is szeretném elmondani. Az egész előadás hihetetlenül jó volt, a téma komolyságát jól ellensúlyozták a különböző vicces megnyilvánulásokkal, túlzásokkal. A közönség rengeteget nevetett és tapsolt, sikere volt a darabnak. Ami viszont számomra nagyon különös volt - a színészeket nem tapsolták vissza, mert egyszerűen nem szokás!
Később Marival és egy barátjával mentünk sétálgatni meg megittunk egy-egy cydert egy bárban, aztán pedig Zhudival, egy kínai-svéd, jelenleg Londonban élő belsőépítész barátommal mászkáltunk a városban és annak ellenére, hogy előzőleg nem sokat aludtam, megint fél háromkor értem haza - csak szerencsére ma már addig alhattam, ameddig jól esett.
A kiscsaláddal reggeliztem, maradék Paulos kaja volt, kávé, narancslé és gyümölcsjogurt. Úgy gondoltam, hogy nem vonulok el a szobámba és nem eszek egyedül vasárnap. Hiányzik az otthoni különleges vasárnapi ebéd, főleg hogy ma van a legaranyosabb kisöccs szülinapja, én meg nem lehettem ott, hogy ünnepeljek velük. Ennek ellenére, csakúgy, mint szeptemberben anyunak, neki is megvettem az ajándékját még nyáron. Őszintén remélem, hogy tényleg megörült neki.
Mára punnyadás és esetleg egy British Museum a program, bár elég csábító az is, hogy ne csináljak egész nap semmit. Mondjuk van egy nagyon jó ingyenes kiállítás, szóval szerintem összekapom magam és aktív leszek mégis!
