Jó volt a változatosság kedvéért végre az agyamat is használni az elsősegély tanfolyamon, még akkor is, ha először rohannom kellett, mert szerintem kétszer elmentem az épület előtt, és egy kicsit elkéstem. Mindent tudtam már ezekről a dolgokról, semmi újat nem mondtak. Talán esetleg azt, hogy hogyan kell megmenteni egy fulladozó terhes nőt, akit nyilván nem lehet hasbaütni. Ja, és hogy itt már nem nézik meg az eszméletlen emberek pulzusát, mielőtt elkezdik a CPR-t, hanem csak és kizárólag a légzést. Az indok: ha dobog a szíve és az újraélesztés miatt leállna, akkor úgyis tovább kell csinálni a CPR-t, ha meg egyébként megállt, akkor nyilván el kell kezdeni. Csak sokan nem tudják rendesen kitapintani a pulzust és így nagyobb kárt csinálnak, mint a "hiábavaló" szívmasszázzsal.
Van könyvem is, és még házifeladatot is kaptunk a jövő heti teszt előtt! Annyira várom már.. hiányzik a tanulás.
Este megünnepeltük Prelinnyó 30. szülinapját, a munkatársaival meg még pár emberrel elmentünk egy kingstoni szórakozóhelyre és naaaaagyon jó volt az egész este! Rámfért már egy kis bulizás, csak azt sajnálom, hogy Angi nem volt ott velünk - de így legalább van még indokunk, amiért mehetünk legközelebb, pótlás címszó alatt.
Hazafelé még beugrottunk kajálni, én ettem egy jó adag sültkrumplit kecsappal meg majonézzel (úgy hiányzott már!). Reggel még a gyerkőcök sem kiabáltak, szóval egész jól aludtam.
Délután találkoztam pár au pairrel, mindannyian (négyen) fiatalabbak, 18-20 évesek, egy volt aki 22. Aranyosak, kedvesek, visszahúzódók és az angoljuk sem éppen jó. Nem hiszem, hogy szoros barátság alakulna ki ebből, de majd meglátjuk. Szerencsémre vasárnap van és az egyet jelent az überfantasztikus Kingstonian fagyival, szóval vettem is pisztáciásat meg kekszeset és boldogság volt az egész. Estefelé még Marival is sétáltunk egyet meg beszélgettünk. A folyóparton ülve épp láttunk egy egész érdesek eseményt is: konkrétan az egyik éppen mozgó lakóhajóról egy 8-10 éves kiscsaj belepottyant a vízbe, a hajó ment tovább, anyuka kiabált, hisztizett, de senki nem ment volna utána. Próbáltak rádobni egy mentő-valamit, de nem sikerült. Eközben valakik egy sokkal gyorsabb csónakkal megindultak a kislány felé, de a partról, egy másik lakóhajóról addigra egy nagyon hősies pasi beleugrott a vízbe, odaúszott a kiscsajhoz és tartotta, meg segített beemelni a másik csónakba. Az idő már elég hűvös volt, nem is akarom elképzelni, hogy milyen lehetett a vízben. Szerencsére mindenki jól volt a végére, de azért lehet ebből megfázás lesz. Amit nem értettem, hogy miért egy idegennek kellett beugrani a vízbe segíteni a kiscsajnak, mikor ott volt az egész családja/baráti köre.
Szóval jó nap volt, még úgyis, hogy nem mentem el futni (pedig terveztem!), helyette szunyókáltam egyet. Először, amióta itt vagyok.
