Ezen a hétvégén annyi minden történt, de leginkább látnivaló volt sok, nem sok mesélnivaló történt, amiről regélni lehetne.
Pénteken a kiscsaládnak nagyon tetszett a brokkolikrémlevesem, amit Tamara megfázása és sikeres vizsgája miatt csináltam (meg mert én is szeretem, és kellett még pár ok, hogy főzzek), majd dumplingot ettünk, ami ilyen töltött tésztaféle, koreai vagy kínai, nem is tudom, de nagyon finom! Ha nem olvadna ki, vinnék haza is. Ja igen! Péntek délelőtt még James-szel futottunk össze Kingstonban, úgyhogy beültünk egy milkshakere. Annyira jóóóó volt! Előtte meg akupunktúrán voltam, a második kezelésen. Még mindig fáj egyes helyeken, de most kicsit változott a tűk száma és elhelyezkedése. Az tuti, hogy valami gépre kapcsolja rá a tűket, amiket előtte belémszúrkál, és azoktól érzem az összehúzódásokat. Most még zenét is kapcsolt. A legeslegjobb az egészben mégis a pihenés része... Végig arról ábrándoztam, hogy Thaiföldön vagy valahol arra vagyok és terveztem az utazásomat a világ körül. Mikor a doki kiszedte a tűket, utána fájt a fejem, meg fájt az is, mikor átmasszírozta az akupunktúrás pontokat, szóval eléggé csalódott voltam. Viszont miután felkeltem, hogy felöltözzek, mintha elfújták volna a fejfájásomat és minden gondom-bajom! Imádom. Szerintem az arcbőröm is javul (remélem, annyira remélem!).
Este átjött Mari ünnepelni a szülinapját. A gyerekek hozták a heti formájukat, hihetetlenül kiábrándítóan viselkedtek, elvileg fáradtak voltak, de ezt nem tartom jó kifogásnak. Egyébként meg Tim főzött, paradicsomos-gombás tészta volt és valami fantasztikus csokitorta, meg bor, szerencsére. Szerintem teljesen józanul nem tudtam volna elviselni azt, ami ott ment az elején, de egy pohár bor sokat javított a hangulatomon.
Szombaton már kora reggel elmentem itthonról, találkoztam Évivel, egyik au pair barátnőmmel. Egész nap mászkáltunk Londonban, de mivel neki kettő felé el kellett mennie, így utána egyedül róttam az utcákat. Annyira élvezetes még csak így mászkálni is! A Trafalgar téren valami Japán-napok voltak, mindenféle műsorral és étellel, repülőjegy akciókkal, karate bemutatóval, később pedig a Sohoban sétálgattam le-fel, egészen a híres Oxford utcáig.
A délután és az este hátralevő részében pedig pizsiskedtem és filmeztem, de ami a legeslegjobb volt: végre tüzetraktak a kályhában, szóval amíg a kiscsalád nagyobb része focimeccset nézett, én punnyadtam a tűz előtt és élveztem a meleget.
Ja igen: a gyerekek továbbra is nyomiskodtak, Tamara pl. bejött a szobámba, megkérdezte, hogy szeretem-e a mentolos csokit, majd az igen válaszom után kirohant, visszajött, és vagy 5-6 darab csokispapírt dobott az ágyamra. Ezek közül egyben volt valami. Megfogtam a papírokat, csokistól, mindenestől és rádobtam az ő ágyára.
Vasárnap Marivel és Evivel Oxfordba mentünk kirándulásra. Gyönyörű, fantasztikus hely! Szép, rendezett, nyugis és egyszerűen csak jó volt ott lenni. Elég kicsi, nagyobbra számítottam, keresztül-kasul bejártuk az egészet, még egy kollégium udvarára is belógtunk. Meglöktem az ajtót, kinyílt, sehol nem volt senki és bementünk fotózni. Úgy voltunk vele, hogy majd maximum kiküldenek minket. Az egyetem régi épületei lenyűgözőek, szerintem még a falak is át vannak itatva tudással. Az újabb részek viszont eléggé a városka szélén vannak, sokkal inkább hasonlóak a világ többi egyeteméhez, viszont így is hatalmas megtiszteltetés lenne ott tanulni. Bár előtte meg kell néznem Cambridge-t is, hátha az jobban tetszik, akkor majd oda jelentkezek. :P
