A mai nap annyira szokványos volt, hogy ennél jobban már nem igazán lehetne.
Kivéve, hogy úgy tűnt, hogy a gyerkőcök nagyon bal lábbal keltek fel, mert reggeli közben már elkezdtek veszekedni/verekedni és pukkadozni, Kayan konkrétan nem volt hajlandó enni. Erre mondtam, hogy nekem igazából nyolc, hogy akkor eszik-e vagy nem, nem én leszek éhes két órával később, csak max. ha a szüleinek mondja meg, hogy "nem kapott" reggelit, akkor nekem lesz kellemetlen. Végül csak sikerült beletömni pár falatot, de esküszöm nagyon megkönnyebbültem, mikor végre elengedtem a kezüket a suli előtt és hazajöhettem.
Egyébként a délután további részében ugyanez volt, főleg Kayan pukkadozott és nem hajlandó belátni azokat a dolgokat, amiket mondok és magyarázok neki, még akkor sem, ha Tamara nekem ad igazat. Sőt, akkor még inkább nem.
Viszont új "hobbim" lett: ha lehet, akkor a kölykökkel rollerrel megyünk mindenhova. Ők így kevésbé fáradnak ki, és legalább gyorsabban odaérünk mindenhova, plusz ha lehet, akkor gyorsgyaloglás helyett inkább suhanok. Sokkal, de SOKKAL praktikusabb. 

Tamarát ma vittem először balettre. Annyira irígyeltem, hogy azt el sem lehet mondani! Nem is tudja, hogy milyen szerencsés, hogy járhat. Komolyan, ha mondjuk máshogy alakulna az életem, mint ahogy terveztem, nyitok otthon egy balett sulit. Táncolni és táncot tanítani nyilván nem fogok, de majd én leszek az igazgatónő és mindenki félni fog tőlem, annyira szigorú leszek! (Hahaha, úgysem.)
Komolyan, már utálok a családdal enni, mert közben MINDIG veszekedés van. Vagy a felnőttek között megy a vita valamin, vagy a gyerekek között, vagy harmadik esetben felnőtt VS gyerekek.
Ma az utóbbi volt, hiszen az anyuka még nem ért haza, mikor vacsoráztunk. Mondjuk most megértem a kölykök álláspontját: két dolog van, amit utálnak enni, egyébként minden másnál okés a helyzet, és ezek pedig a gomba és a hal. És ma este halpogácsát kellett csinálnom, na persze jött is a sírás, hogy ők ezt nem eszik meg. Gyorsan készítettem is nekik tükörtojást (ezt kérték), mint lehetséges alternatívát, de Tim ragaszkodott hozzá, hogy legalább egy felet meg kell enniük. Tamara próbálta megmagyarázni, hogy ez olyan, mintha az ő torkán próbálna meg valaki lenyomni olyan dolgot, amit undorítónak tart, aminek sem az ízét, sem a szagát nem szeretik, és hogy nem érti, miért erőlteti. Végül már kiabált, amin Tim nyilvánvalóan kiakadt, szóval a vége az lett, hogy szobafogságot kapott ma estére, és elvileg holnap ebédre is ezt a halat kapja, csak akkor még ráadásul friss sem lesz. 
Addig amíg ők az emeleten intézték a dolgukat, megettem Kayan fél halfasírtját, a többire meg nyomtunk egy csomó kecsapot, hogy elviselhetőbb legyen az íze, de szegénykém miatt csak azért csináltam meg ezt, mert közben olyan fejet vágott, mint aki mindjárt elhányja magát. Tanulva a történelemből, mikor én nyomtam le az öcsém torkán, amivel ugyanúgy volt, mint a kicsik a hallal, és ő tényleg kiadott mindent magából, így gondoltam jobb megelőzni a bajt. Szerencsétlen gyerek meg minden falatot fél pohár vízzel öblitett le, a végére meg már az apukája is visszajött, és ő diktálta belé az ételt, én meg csillapításként hoztam neki pár szem szőlőt, hogy legalább az utóízét elvegye. Hát, csak megette végülis, de Timnek azt az érvelését, hogy mert "a hal nagyon fontos és tele van vitaminnal", nem tartom helyénvalónak egy előre elkészített fasírt esetében, aminek mondjuk a haltartalma vészesen közelít a nullához. De jólvan, ők mondták, hogy ma vacsorára ez legyen, ez lett. A többit meg intézzék el ők.