A szombati nap nagyon-nagyon punnyadósan indult, a kölykök miután hazaértek az óráról (tehát annyira mégsem punnyadósan) újra felvették az otthoni lusta-ruhájukat.
Most erre nyilván nagyon divat állatos jelmezbe öltözni, mert nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is előszeretettel viselték a kempingben ezeket a fura dolgokat. Szőrös, puha, meleg és nagyon kényelmesek, de ettől függetlenül érdekes volt 40+ személyeket sárkányfarokkal a fenekükön mászkálni, vagy éppen leopárdmintás kezeslábasban indulni fogatmosni.

A kölyköknek szerintem egyébként hihetetlenül aranyosan áll, olyanok, mint két cuki plüsscicó, ölelgetni való puhaságok.
Ma megint jó volt az idő, csak nagyon borús volt és enyhén szemerkélt néha, úgyhogy kint ettünk a teraszon. Imádom az itteni minikerteket, igazán stílusosak, szépek, általában rendezettek, még akkor is, ha tényleg két lépésből be lehet járni az egészet. Igazából olyan, mint egy nagy terasz, sok növénnyel. Ebédre valami fantasztikusan finom zöldséges-rizses cucc volt, párolt zöldbabbal. Olyan jóóól esett, ebben a pár napban nem nagyon volt alkalmunk ilyeneket enni.

Délután-estefelé pedig még focizni is elmentünk a gyerekekkel meg Valentinával a Richmond park bejáratánál található "titkos kertbe", ami tényleg nagyon egy kellemes hely. Hatalmas fák, bekerített rész, sok-sok bokorral, paddal, benőtt hellyel, amolyan kiülős-olvasgatós-pihengetős zöld rész. Még az oda vezető utat is szeretem, ez a környék tényleg nagyon stílusos, szerintem órákig el tudnék bolyongani az utcákon, csak a házakat, kerteket nézegetve.
Vacsorára volt leves (végre!) meg a könnyű főétel mellé desszertnek házikészítésű almáspite. Nyilván a vacsorát is vitával indították, de igazából egy bizonyos idő után (nekem nem kellett sok) az ember megtanulja elengedni a füle mellett ezeket a dolgokat. A gyerekeknek is elég jól megy, maximum ilyenkor bedobok valami totál más témát, amire válaszolniuk kell a szülőknek, így nem érnek rá a saját dolgukkal törődni. Érdekes, hogy két ember, akik külön szerethetőek, mennyire megváltoznak, ha együtt vannak. Őszintén nagyon remélem, hogy soha nem fogok úgy cívódni a barátommal/férjemmel, mint ahogy ők teszik. Bár az is lehet, hogy az ő kapcsolatuk titka ez, és életük végéig együtt fognak maradni az összes hülyeségük ellenére, vagy csak a válás túl drága buli. Mindenesetre még ezek ellenére is jól érzem magam ennél a családnál, tényleg nem lekezelőek vagy bánnak rosszul velem, sőt. Örülök, hogy hozzájuk jöttem dolgozni, mert szerintem ők is örülnek nekem.
Vacsi után beszélgettünk, hogy kb. mik a szabályok (pl. ha lehet, ne menjek tusolni reggel 7:00-8:15 között, mert akkor készülnek dolgozni menni), vagy hogy mikor keltsem fel a gyerekeket, meg hogy úgy alapból mi lesz a dolgom, sokkal pontosabban megfogalmazva, mint eddig ahogy Skype-on beszéltük. Mondták is, hogy talpraesettebb vagyok, mint az eddigi au pair-ek többsége (nyilván nem mindenkitől, az előzővel is meg voltak elégedve), látszik, hogy nem ez az első alkalmam otthontól távolabb, jól beszélem a nyelvet (de ettől függetlenül ajánlottak ingyenes nyelvsulikat), és külön kiemelte Tim, hogy elképesztően jól tudok tájékozódni. Én meg ennek tényleg örültem, remélem meg lesznek elégedve velem. Mondjuk a gyerekekkel eddig jól kijöttem, és ez a lényeg, este is együtt néztünk rajzfilmet, megmutattam nekik a Macskarisztokratákat, mivel azt eddig még úgysem látták, én meg egyébként is szeretem, az összes Disney rajzfilmmel együtt.

Holnap viszont futni is elmegyek végre. MUSZÁJ.