Ha valaki ismer még a világon olyan emberi lényt, aki a szülinapja felé mély depressziót él át, az jelentkezzen, mert szeretném kideríteni, hogy mások hogyan élik ezt túl.
Egyébként megragadnám a lehetőséget és köszönetet mondanék Michaelnek, annak az irtózatosan édes-kedves ausztrálomnak, aki nemcsak hogy elviselte a hangulatingadozásaimat, hanem még segíteni is próbált - sikeresen.
Az egész hetem erről szólt: hol jobban voltam, hol meg rosszabbul, lehetetlenül éreztem magam - és szerintem ugyanannyira lehetetlenül is viselkedtem. A munkahelyen minden kezdett jó lenni egyébként, bár az egyik árajánlatban csináltam piti kis hibákat, amik a végeredményen igazából nem rontanak, de akkor is rosszul mutatnak benne, főleg ha az egy első ajánlat. Ez sem segített sokat abban, hogy jobban érezzem magam. Ráadásul Rose is elment, Suzie is felszívődott ugye és eléggé kényelmetlenül éreztem magam, hogy még a végén nekem is búcsútintenek, mert hát mégis. Szóval hogy kijavítsam a hibám, megpróbáltam jóvátenni, és a végén olyan potenciális ügyfeleket találtam, akikkel ha sikerül kiépíteni egy normális üzleti kapcsolatot, akkor nagyon sok munka és profit van kilátásban. Szóval büszke voltam magamra és ha minden igaz, még a hibás árajánlatot is elfogadták. Szóval tényleg nem kellett volna pánikolnom a munka meg úgy minden miatt. Edzeni is volt időm, és ráadásul az új csaj, akit felvettek, nagyon jófejnek tűnt. Lengyel, akinek német szülei vannak és egyébként valamelyik ágról zsidó is. Ezen annyira nagyot nevettem, mert a lengyelek utálják a zsidókat is és a németeket is (ha jól tudom, de nem szeretnék általánosítani), és gyönyörűen beszél angolul, ugyanis a középsulit is már amerikai suliban végezte Lengyelországban. Okos és vicces, ráadásul nem olyan merev mint Sameera, Georgina vagy Suzie volt. Vele még beszélgetni is lehet!
Ettől függetlenül a 30-át megelőző napon, vagyis pénteken, már igencsak szomorkás hangulatban voltam. Ja, és ráadásul Will helyett egy Williamsonnak küldtem el egy emailt, szerencsére ő nagyon édesen reagált rá. A kérdésem Will felé az volt, hogy küldhetek-e egy árajánlatot, és erre Williamson csak annyit írt vissza, hogy szerinte igen, de kérdezzem meg az "Őrült Arabot" és kellemes hétvégét kívánt nekem. Már beszéltem vele telefonon, akkor is ennyire kedvesnek és normálisnak tűnt, szóval juhú! Mondjuk kicsivel tovább is bent kellett maradnom az irodában, és így Mohsennel, az infós munkatársammal elmentünk egy sörre munka után a közeli gyönyörű pubba, ami vízparton van, közel egy régi malomhoz. Kellemes, érdekes és zöld környék, jól esett meginni ott valamit. Bár arra azért nem számítottam, hogy az üres gyomromra az elfogyasztott ital nem a legjobb ötlet, szóval mikor Michaellel találkoztam Kingstonban, hogy együnk valahol előünnepelve a szülinapom. Kapott egy kapatos, egyik percben vihorászó, másikban majdnem picsogó személyt, de a végén találtunk egy nagyon kellemes japán helyett, ott zabbantottunk. A végére az egész nagyon jó volt, finom étel, jó társaság, kellemes hely.. ráadásul csinált nekem reggelit, amit megint ágyba hozott nekem és egyből elindította azt a rajzfilmet, amit már a múltkor is akartam nézni. Nagyon édes volt, így a szülinap reggelem is egész jól indult, annak ellenére, hogy nem lehettem otthon a családommal, akikkel pedig nagyon szerettem volna. Ráadásul ez volt az első szülinapom, amikor nem tudtam együtt ünnepelni a tatámmal is, aki pedig most töltötte be a hetvenedik életévét.
Egész nap punnyadoztam és nem nagyon csináltam semmit, azon kívül, hogy a reggeli kávémat azon a helyen ittam meg, amit már régóta kinéztem magamnak, majd később munka után átjött Michael és szépen-lassan elkezdtem készülődni az estére. Timi is átjött, ettünk pizzát, beszélgettünk, iszogattunk és kaptam egy csodaszép és nagyon finom tortát, 23 gyertyával a tetején..amit Timi hozott, de anyuék rendelésére. A sok ajándék közül (pizsi, extrafinom illatú szobaillatosító, szobapapucs, stb.) a Michaeltől kapott képeslap volt az egyik legcukibb (meg hogy a szüleim még messziről is gondoltak rám).
Este végül a kingstoni Wetherspoonba mentünk bulizni, jól éreztem magam, Anci és Prele is jött és tényleg kellemes volt az egész este, de már 1 felé tuti itthon voltunk.
Másnap egész nap punnyadtunk és filmeztünk, nagyon jó volt, de olyan 3 felé Michael is hazament, mert intéznie kellett a vásárlást meg főznie kellett másnapra. Én meg Jasonnel és az apjával ebédeltem angol Sunday Roastot, ami annyit tesz, hogy sült zöldségek szósszal és husival. Nagyon finom volt egyébként. Később találkoztam Prelevel, kávéztunk egyet Kingstonban és nagyon sokat beszélgettünk. Jó volt látni, már egy ideje nem volt alkalmunk összehozni egy kis találkát, most végre sikerült.
