Hétfőn végre szabad voltam, és miután hazavergődtem az ausztrál házból, egy finom ebéd után, amit a nagymama csinált (imádom, ahogy főz, egyszerűen olyan otthonos és nagymamás..) rohantam is újra New Maldenba, csak most a saját új szobámba, hogy átfessem az egészet a lila egy nekem nagyon nem tetsző árnyalatáról fehérre. Meg is volt a festékem, a saját kis felszerelésem, minden a Wickes-ből, kedvezméynes áron! Alig vártam, hogy nekilássak és azt még jobban, hogy fejezzek.
Fantasztikus érzés volt áthúzni az ecsetet először a festéken, jó volt, hogy én választottam ki mindent és hogy nekem kellett tenni azért, hogy ez a kis poros-koszos szobácska szép és élhető otthon legyen. Valahogy úgy voltam az egésszel, mint a Kikis szakítás (az egyetlen említésre méltó hosszú és nagyon szerelmes kapcsolatom) után a futással: ott próbáltam elfutni a problémáim elől és levezetni azt a bennem felgyülemlett feszültséget, amit a ki nem mondott szomorúság és el nem sírt bánat okozott. Ugyanis én egészen jó voltam akkoriban abban, hogy elhitessem magammal, hogy nem volt nehéz az elválás. Na, most úgy voltam vele, hogy "tiszta lappal" fogok indítani, több tapasztalattal, kezdőtőkével és nagyobb izgatottsággal fogok belevágni a "felnőtt" életembe. Ráadásul az előző napi futás megerősített abban, hogy képes vagyok rá! (Igaz, hogy a lábam még másnap is NAGYON fájt és hogy a lépcsőzésnél úgy néztem ki, mint egy nénike, aki épp csípőműtéten esett át.)
A fal kész lett, majd Jason hazavitt, ugyanis rohannom kellett egy interjúra, ami egy bölcsiben volt. Igazából nem is interjú volt, hanem körbevezetés, ahol megmutogatták az épületet, magyarázgattak mindenféléről, többek között a lehetőségekről is. Remek kis hely volt, kellemes a berendezés és az egész környezet.

Másnap mentem Wickesbe dolgozni, de most nem a szokásos kilencre mentem, hanem már nyolckor ott szorgoskodtam egészen négyig, majd rohantam ajádnékot keresni a családnak. Abban biztos voltam, hogy a kölykök kapni fognak könyvet, ugyanis az előző lapra való írás miatt örökké szóló ajándék lesz, amit tudni fognak, hogy tőlem van, és így hátha nem veszek majd el az au pair-ek hosszú sorában. Mellé még akartam valami olyat is, ami bizosan nekik való és hogy örülni fognak neki, így Tim tippjét kihasználva Kayan egy focilabdát kapott, Tamara pedig, a megérzéseimet követve, egy gyönyörű írószettet, igazán elegáns és dizájnos tollakkal. Remélem majd jól fog jönni neki a Tiffinben is-ő is így látta. A szülőknek eredetileg egy-egy fürdőszobai pipepereszettet vettem, de mivel rájöttem, hogy ez már egy kicsit túlszárnyalta az anyagi korlátaimat, otthagytam Timinél Paulban, hogy majd másnap visszacserélem őket. Helyette kaptak egy desszertet és egy képeslapot. Hazaérve Tim főzte a vacsit, Valentina még nem volt sehol. Ami a legeslegjobb volt: Tim nem csak a szokásos fehérlisztes tésztát főzte, hanem külön csinált nekem teljeskiőrlésű változatot is! A vacsi hangulata nagyon jó volt: kellemes beszélgetés, Tim specialitása, a paradicsomszószos-gombás tészta, Timitől kapott Paulos dolgok desszertnek és finom rosé. Mindkét szülő rendkívül támogató volt és hihetetlenül jó tanácsokkal láttak el, az apuka még a végén az önéletrajzom is átnézte és mondott olyan tippeket, amiket egyébként nem használtam volna fel. A gyerekektől még egy sajátkészítésű képeslapot is kaptam, a szülők pedig egy hatalmas csokor rózsát vettek nekem.

Szerdán szabadnapos voltam, de alig tudtam hogy hozzákezdeni a pakoláshoz. Még mindig sántikáltam, de azért már eléggé javulófélben volt a lábam. Délután elmentünk vásárolni Timivel és Angival, nagyon kellemes kis program volt. Vettem szép törölközőket, párnákat, mindenféle kellemes és hasznos dolgot. Az már kevésbé volt jó, hogy miközben cipeltem őket az új szobámba, a papírzacskó, mindenféle kajatartalommal teletömve, kiszakadt a buszon. Miközben csukódott az ajtó és lélekszakadva igyekeztem kirohanni a megállómnál, tele kézzel, észrevettem, hogy egy kis doboz égősor fent maradt, így egy jól irányzott rúgással "segítettem" le a drágát. Ahogy kiértem, a zacskó végleg feladta, és hatalmas reccsenéssel és robajjal minden kihullot a földre, a rizses zacskó mindkét végén kirepedt és igazából az egész minden egy romhalmaz volt. Szerencsémre ott volt egy anyuka a lányával és volt náluk egy felesleges műanyag zacskó, amibe beletehettem pár holmit és a következő 100 méteren keresztülvonszolva sikerült véglegesen elhelyezni a szobámba.
Később nem tudtam, hogy hogyan lássak neki a pakolásnak. Egyszerűen RENGETEG cuccom van, megint sikerült összehoznom azt, amit a kollégiumban is: minimális helyekre eszméletlen mennyiségű cuccot tudok elraktározni. Meg is lepődtem, hogy ennyi dobozt és zacskót kellett teletömnöm. Szerencsére Tim felajánlotta, hogy segít, és elhozott az új szobámba. Laurentől kaptam takarót és párnákat, amiket eszméletlenül jót mutatott az új huzatom.
Michaelt azért áthívtam, mert senki nem volt a lakásban egész sokáig, és a szobámban van egy tároló, amolyan mini-padlásrész, ahol a horrorfilmekben a kislányszellemek élnek, így úgy voltam vele, hogy nem kockáztatok az egyedülalvással, biztonságosabb, ha Michaelt eszik meg először az ágy alatt lakó szörnyek.

Csütörtökön egész nap a Wickesben voltam és utána pakoltam, pénteken szintén ugyanez volt a program. Szombaton pedig munka után átmentem Michaelékhez, ahol ötösben elmentünk vacsizni. A neten találtam egy koreai éttermet, ami a fogyasztók véleménye alapján kiérdemelte "New Malden legjobb helye" címet, ráadásul nagyon olcsó is volt. Amint elfoglaltuk a helyünket, a pincér (és szerintem tulajdonos) hozta is a rizsteákat. Furcsa egy ital volt, semmihez nem hasonlítható, mint amit eddig ittam. Az első, igencsak szokatlan érzést felváltotta valami, ami igencsak kellemes volt. Ez az ital valóban remekül passzolt azokhoz az ízekhez, amiket a vacsora során megtapasztaltunk. Előételként sült mindent ettük, ami azt jelentette, hogy sült tintahal, zöldségek, édesburgonya, hínárbatekert-zöldségek, stb. volt, amit valami fincsi, a szójaszósztól sokkal világosabb mártásba kellett belenyomkodni. Mindenki különbözőt rendelt, és aztán osztozkodtunk. Ehhez az ételhez evőpálcikát használtunk, mert azért mégis meg kellett adni a módját!
Főételnek szintén mindenki körbekóstolta a másét: Mike nagyon csípős csirkét evett rizzsel, Rowan marhahúsos-üvegtésztás-zöldséges levest, Michael teriyaki csirkét rizzsel, én pedig valami rizst hússal, zöldségekkel tükörtojással a tetején, mellé csípőskrumplit is adtak. Ja, és mindegyik főmenühöz járt leves is, ami szintén nagyon ízletes és finom volt. A tálalás tetszett a legjobban: Rowan és az én edényem ugyanis kőből készült és tűzforró volt: ilyenben szolgálták fel az ételt, hogy ne hűljön ki. Tényleg egy kellemes este volt az egész. Desszertnek vettünk a tescoban fagyasztott jogurtot is, mert hát na, szeretjük a pocakunk!
Vasárnap, bármilyen meglepő, megint dolgoznom kellett. Behívtak hétfőre is, másnapra, mert nem volt más, aki tudott volna helyettesíteni, így az előző héten megbeszélt interjút is le kellett mondanom. Tovább maradtunk egy órával a munkán egyébként, ugyanis a managerem, Sabina, megkért minket, hogy segítsünk neki festeni az üzlet előtti póznákat. Natalia és én pedig jószívűen belementünk, ugyanis Sabinának az utolsó napja volt ebben az üzletben, áthelyezték másikba, és mégis ő volt az, akinek köszönhettem azt, hogy ilyen gyorsan lehetőséget kapta arra, hogy senior legyek.
Még a beosztásomat is elkészítettük, minden hétfőn tizenegytől este nyolcig dolgozik, kedden kb. 8-9-től egészen 17-18:30.ig, szerdán nyitok (ami azért elég nagy felelősség) és négyig leszek, csütörtök szabad, pénteken a keddihez hasonló beosztás, a szombat szabad és vasárnap teljes nap. Ja, és átjavította a szerződésem 39 órára, szóval remek volt minden.
Később hazajöttem, és pakoltam tovább.