Hétfőn együtt reggeliztünk Michaellel, majd ő elment dolgozni, én pedig megnéztem egy szobát New Maldenben, ami eléggé.. hát, lelakott volt. Volt ott mindenféle nemzetiségű ember, vagy nyolcan laktak a házban, de csak egy fürdőszoba és egy konyha volt, ami ráadásul irtózatosan pici is. Amint kiléptem a házból, tudtam, hogy ez az a hely, ahol nem akarok lakni. 
Következőnek egy újonnan épült kis tetőtéri szobát néztem meg. Gyönyörű volt az egész, két pici szobácska, egy ici-pici fürdőszoba (még rendes tuskabin sem volt, csak a csempére folyt volna a víz) és egy kicsi, de annál felszereltebb konyha. Tetszett a hely, stílusos volt és kellemes, az ára is egészen okés volt, de a tulajjal kellett volna együtt lakni, aki bár külön részen lett volna a földszinten, de azért mégis. Főleg, hogy senki nem alhatott volna ott nálam.
Ezután bementem a központba megnézni Timit, hiszen délután még megnéztem egy lakást Norbitonban. Egész jó helyen volt, a tulajdonosok is kedvesek voltak, de az egész valahogy nem volt az igazi. Indiai párról volt szó és az egész lakás curry illatú volt, ráadásul itt sem fogadták volna szívesen a látogatót. Így ennyiben is maradt a dolog. Később felvettem Tamarát balettről, annak ellenére, hogy nem kellett volna dolgoznom, megbeszéltem a nagymamával, hogy azért besegítek nekik, ha már itt vagyok és éppen ráérek. Este ahogy hazaért Valentina, én átmentem Timivel megnézni egy másik szobát, ami elég közel van a Norbiton állomáshoz és New Maldenhez meg a főbb buszvonalakhoz. A ház hatalmas, ketten élnek ott. A szobába nem tudtam bemenni, mert tele volt építkezési anyaggal (éppen újították fel az egyik fürdőt és a csöveket). Mindkét jövendőbeli lakótárs-jelölt irtó aranyos volt, tetszett a hely, még akkor is, ha a kisebbik, általam kinézett szoba valami gusztustalan lila színben "pompázott." A családnak hoztam Paul-os kaját amit Timcsi tett félre, örült is neki mindenki. 

Kedden dolgoztam a Wickesben, jó érzés volt, hogy nem kellett reggel előtte a gyerekekkel törődnöm, összevesznem velük legalább háromszor, hogy mit s hogy, mire elindultak volna suliba. Wickes után egyből rohantam megnézni egy másik lakást egy Sandy nevű hölgynél, aki, bár nagyon kedves volt és a lakása is fantasztikus volt, mégsem volt az igazi. Mindent ő rendezett volna, mondta is, hogy bárkit meghívhatok, ha buliznék, akkor csak szóljak előre, hogy ő értesíthesse a szomszédokat, stb. Macskái is vannak, kettő, de az egész házban liliom-illat volt és tényleg minden eszméletlenül ízlésesen volt berendezve. Őszintén, szerintem azért akarja kiadni azt a szobát, mert egyszerűen vágyik valakinek a társaságára. Rengeteget csacsogott, mindent megmutogatott, picit azért sajnáltam, hogy nem oda fogok menni lakni, mert az biztos, hogy ő amolyan nagynéni pótlék lett volna, bár az is tuti, hogy mindenbe beleszólt volna és mivel unatkozik, gondolom akármit csináltam volna, folyamatosan a nyomomban lett volna. Nem mellesleg ez volt az egyik legdrágább szoba amit néztem. Délután még elmentem venni cipőt a városba, ugyanis másnapra kellett egy csinosabb darab. Gyönyörűen elnéztem a dolgokat, és mivel a boltok 6-kor már zártak az általam várt 7 helyett, gy igazán gyorsan kellett választanom valamit. Ha már arra jártam, benéztem Timihez is, akitől kaptam egy epres-marcipános tortát, ami a család kedvence (ezt Timi is tudja) és hazahoztam nekik. Timtől életemben először kaptam puszit és egy ölelést, annyira megörült neki - bár mindenki boldog volt a torta miatt, még a gyerekek arcán is látszott valami érzelem.
Estefelé beszéltem egy tulajjal, aki, mikor közöltem vele, hogy Michael lehet átjönne heti egyszer, azt mondta, hogy ez esélytelen, mert a heti egy az SOK, mert az már évi 52 alkalom és ha ennyire sokat akarok a barátommal lenni, akkor miért nem bérelünk közösen valamit?? Mire mondtam neki, hogy köszönöm, akkor az ajánlat nem érdekel, mire mindenféle válasz nélkül rámcsapta a telefont. Írtam is egy sms-t neki, hogy azért nem illik így lezárni egy beszélgetést és hogy neki is további szép estét, mire válaszolt, hogy véletlen leejtette a telefonját..

Szerdán mennem kellett London központjába egy "állásinterjúra" (mint később kiderült, inkább egy ajánlat volt, ahol fizetnem kellett volna egy kurzusért 5-700 font között, amivel biztosítottam volna azt, hogy a tudásom tényleg olyan, amilyennek mondom, cserébe ők találtak volna nekem olyan állást, ami illik a szakmámhoz. Hát, nem erre számítottam, de ha már ilyen messzire utaztam, akkor megnéztem a zentai születésű Zsozsó varrónőt is, aki sajnos nem volt bent az üzletben. A vele való kávézás helyett inkább beültem ebédelni a Hyde parkba. A nap gyönyörűen sütött, tele volt turistákkal a hely és tényleg, valahogy az egész csak jó volt. Később elmentem a Natural History Museumba megnézni a dinoszauruszokat és kicsit sétálgatni, ha már az első alkalommal ezekre nem volt lehetőségem. Gondoltam Michaellel is összefuthatnánk, de egész nap dolgoznia kellett, csak három körül ért volna rá, de akkor én meg már igencsak hazafelé akartam jönni (még be kellett mennem megnézni a gusztustalan lila szobát) így maradt a szokásos szerda esti találka. Előtte még megnéztem egy szobát, ahol egy indiai férfivel és egy iráni nővel kellett volna együtt laknom. Tökéletes pár! Szórakoztatóak, okosak, és elsősorban emberek, nem pedig hindu és iszlám vallású személyek. Hihetetlenül nyitottak és kedvesek voltak, a szoba is tetszett. Kb. 1.5 órán keresztül beszélgettünk, még teát is kaptam, mézzel, mert hallották, hogy köhögök. Sajnos kicsit idióta helyen van a lakás, szóval ez is Jasonék szobája felé billentette a mérleget.
Londont IMÁDOM! Jó lenne a központban dolgozni, annyira más világ, mint ez a külváros rész, mintha teljesen más világ lenne, pedig pár kilométerről van szó. Teljesen feltöltött az, hogy kicsit kimozdultam Kingstonból és ebből a külvárosi idillből. Jó érzés volt érdekes éttermeket, gyönyörű üzleteket, szépen karbantartott és nagyon előkelő házakat/lakásokat látni. A kávézók South-Kensingtonnál valami fantasztikusak! 

Csütörtökön Michaellel előre megfőztük a vacsit, mert ő volt a soros séf, de későn ért volna haza, így egy kuktával felszerelkezve gyorsabban végzett, thai zöldséges csirke volt a menü vagy mi. Nagyon finom lett ám! Itthon gyorsan elmentem futni, letusoltam, majd rohantam be a központba találkozni Timivel, akinek épp szabadnapja volt. Angi amióta visszajött, folyamatosan dolgozik, ami elég szomorú, mert így kb. soha nincs időnk találkozni. Vettem szép új lepedőt az új szobámba, ugyanis mint eldöntöttem volt, Jasonékkel fogok együtt lakni..! Remélem jó lesz.. a kert valami fantasztikus, a ház is szép és mindkét lakótárs nagyon jó fejnek tűnik.

Pénteken még munka előtt elmentem futni, egy gyors reggeli után rohantam a Wickes-be megint. Mikor megmondtam, hogy szeretnék teljes állásban velük dolgozni, mindenki annyira örült! Meg is lepődtem azon, hogy ez ekkora dolog. Munka után itthon egész szépen sikerült elütnöm az időmet álláskereséssel és minden mással. Este az ausztrálokkal vacsiztunk a bezárt Paulban (Timi félretett nekünk egy kis kaját), majd mindenki ment amerre akart. Szombaton Michael már 9 felé elment dolgozni, így Timivel együtt bementünk a központba, és most kivételesen nem Kingstonba, hanem South Kensingtonba. Kínait ettünk ebédre, majd elmentünk megnézni a Victoria&Albert Museumot és átszaladtunk egy kicsit a Natural History Museumba is. Később jött Michael, vele elmentünk megnézni a Kensington palotát (Tim kölcsönadta a belépőjét, így Michael Mr. T Husain volt). A palota gyönyörű volt, bár nekem nagyon hasonlított Hamptons Courtra. Mindenesetre megérte sétálni egyet, végig a Hyde parkon. Négyre volt foglalásunk az Yamal Alsham étterembe, így oda mentünk. Rég nevettem ennyit, Michael nem tud normális tempóban sétálni, csak andalogni vagy rohanni, így ez okozott vicces szituációkat, mint amikor pl. én a nevetéstől fuldokoltam és úgy mentünk végig a parkon. Az étel valami fenséges volt! Kaptunk levest, salátát, fűszeres krumplit, falafelt, humuszt, friss pitát, sajtos-spenóttal töltött valamit, mindenféle finomságot, desszertnek baklavát. 10 fogást kellett végigennünk, de mivel csak ilyen kóstoló volt mindegyik, így nem volt nehéz. Szépen el is tüntettünk majdnem mindent a végére.
Knightsbridge-ből sétálni hazafelé külön élmény volt, mert én egy kicsit spicces voltam az egy pohár bortól (ezt el sem hiszem), és végigkuncogtam az utat, Michael meg jót szórakozott rajtam. South Kensingtonban bementünk egy gyönyörű és dizájnos kávézóba, ahol kaptam egy white americanot, a szívem legkisebb csücske meg valamilyen shake-t ivott, amiben mindenféle finomságot pakoltak. Hazafelé buszoztunk, szigorúan az emeleten ülve a legelső helyeken (ez az ő ötlete volt, de nem volt elragadtatva a buszozás lehetőségétől, mégis engedett, így kapott mangót tőlem). Este gyorsan mentem aludni, mert másnap fel kellett kelnem az életem eddigi leghosszabb futására. Azt hiszem 15. alkalommal szervezték meg a Kingston Breakfast Run-t, ahol 3000 ember vett részt legalább. Háromféle táv volt: 8.2, 16 és 20 mérföld. Én a középsőre regisztráltam, ami azt jelentette, hogy elméletben 25 km-t kellett volna futnom, gyakorlatilag meg a Runtastic alkalmazás mérése szerint végül 25.93 km lett belőle. Mindezt 2 óra 30 perc alatt! Külön köszönet illeti azt a hölgyet, aki, bár már a haja is ősz volt, mégis lefutotta a 8 mérföldet, igencsak tempósan. Ő volt az, akit követtem, mert állandó sebességgel haladt, így nekem csak arra kellett fókuszálnom, hogy folyamatosan lépést tartsak vele.
A végére azt hittem meghalok, de csak megcsináltam. Michael ott várt a célban, integetett és hozott nekem banánt és egy extra pulcsit, amit egyből rámterített miután végeztem. Segített cipekedni is ám, ugyanis én nem nagyon lettem volna képes rá a kimerültségtől. A lépcsőzés külön élmény volt. Egész nap éhes voltam utána, ebédre ettem levest, szendvicset és salátát is, nasiztam egész délután (még csokit is ettem, két kockát, ami a Lidl-es ajándékcsomagban volt benne),vacsira pedig Timivel főztünk zöldséges pulykahússal töltött padlizsánt. Fantasztikus lett!