Hétfő este egész jól indult a nap, azon kívül, hogy a kölykökkel megint veszekedni kellett (vagy ők veszekedtek maguktól, egymással) és hogy mostanra már jó szokáshoz híven késtünk kórusról. Annyira ez nem zavart, mert így legalább Kayant egyből lepasszolhattam a suliban és mehettem is futni. Jó kis futás volt, most másik útvonalon szaladtam, még a parkból is kimentem, így majdnem 8 km lett a végeredmény. A szokásos tusolás után pakoltam a maradék kaját (csirkemellett és lazacot), amit Valentina tegnap este mutogatott, hogy egyem meg, mert megromlik. Örültem is neki, szeretem a halat, mindig jól esik. Erre összetalálkoztam Timmel, aki úgy nézett rám, mintha éppen meggyilkoltam volna valamelyik gyereket és most a véres késsel rohangálnék a házban, majd egy "De Ági, az az ÉN EBÉDEM!!" kiáltással tudatta is velem, hogy mi oka volt a fura szemmeresztésnek. Mondtam is neki, hogy hát sajnálom, akkor leviszem vissza, de hogy Valentina mondta előző este, stb. mire ő:
- Biztos vagyok benne, hogy nem mondta! Direkt nekem csinálta, mert csak ezt tudok enni a műtét után. Biztosan félreértetted.
- Nem, nem értettem félre, mert még azt is mondta, hogy a csirkét nem tudom megmelegíteni, mert nem finom, a halat viszont igen.
- Nem, biztos vagyok benne, hogy nem! Mondta nekem is, hogy neked DIREKT SZÓLT, hogy mit ne egyél meg!!
Itt feladtam, elpakoltam mindent és rossz érzéssel bár, mert ezt a hangnemet és különös, értelmetlen vitatkozást már nem először kellett végighallgatnom  és/vagy részt vennem benne. Tehát felpattantam a bicajra és a gyönyörű napsütésben beszereztem pár dolgot az ASDA-ban (megjegyzem, a neonlámpák fénye kevésbé kellemes, mint a kinti fényjáték) és tekertem tovább Timihez. Ugyanis a terv az volt, hogy nála fogunk főzni valami finom ebédet, gondoltam a maradék kreatív felhasználása két személyre még jó is lesz, majd megnézünk egy filmet együtt.
Timinél fantasztikus volt, az ebéd rendkívül jól sikerült. Párolt zöldségek, rizs, töltött gomba és a csirkehúsra rásütött mozarella volt a menü. Ebéd után pedig bepunnyadva néztük meg a fantasztikus és méltán híres Római vakációt, fekete-fehéren, Audrey Hepburn főszereplésével. Igaz, én közben egy picit elszunnyadtam, de még így is, vagy talán pont ezért, még sokkal jobb volt.
Délutánra erőt vett rajtam a rossz kedv, hiszen tudtam, hogy előbb-utóbb be kell adnom a jelentkezésemet pár budapesti egyetemre, és hogy döntést kell hoznom, amihez egyáltalán nem volt kedvem. Csak problémát látok ebben az egészben, nem pedg lehetőségeket. Vagyis igazából annyi mindent szeretnék csinálni egyszerre, hogy a döntés meghozatala maga a probléma. Mondjuk az sem segített a kedvemen, hogy Tim, a fájós bölcsességfogára hivatkozva egész nap ágyban maradt, még a gyerekeit is inkább velem küldette el balettre és karatera, pedig hideg volt és a rohanás senkinek nem jó. Főleg Kayannak nem, hát az úton össze is vesztünk szépen, mert hisztizett és elégedetlenkedett. Estére már csak annyit akartam, hogy ágyban legyek és aludjak, letudva az egész napot és a jelentkezést is. Már igencsak a sírás és a hiszti határán voltam, mikor írt Misi, egyik barátom, és feldobta a kedvem egész szépen. Imádom a humorát! Na, és végül a jelentkezés is sikerült, megkönnyebbültem aludtam el.

Kedden egész rendesen voltak a kölykök is, Angival is összetalálkoztunk a futás után Kingstonban, egy picit még az utazása előtt, de később rohannia kellett dolgozni. Én is vettem ezt-azt a szombati Valentin napra, remélem Michaelnek tetszeni fog az ajándéka. Itthon feltettem főni a levest, csináltam Kayannak uzsit, majd rohantunk Mary-hez. Még a kölyköknek is meséltem Michaelről a szombat kapcsán, és bár a kisfiú úgy reagált, mint ahogy vártam: "TUDTAM, HOGY VAN BARÁTOD!! AKKOR EGÉSZ VÉGIG HAZUDTÁL NEKÜNK??!" Közöltem vele, hogy nem, eszem ágában sem volt hazudni és hogy most is azért mondom el neki, mert megbízok bennük. Tamara viszont iszonyú cuki volt, kérdezgetett róla ezt-azt, majd bevallotta, hogy eddig nem akarta elmondani, de neki is tetszik ám valaki...és mesélt róla, és az édes, ártatlan, nagyon-nagyon aranyos gyerekszerelemről, meg hogy egyszer véletlenül, tényleg véletlenül, megfogta a kezét. És hogy ugyanazokat a dolgokat szeretik ám, mindketten odavannak a Pingvin-klubért meg a kémes játékért. Hát, repestem ettől a kis beszélgetéstől! Annyira édes és kedves volt az egész.. Később mentünk úszni Kayannal, Tamara itthon maradt. Nem is értem Timet, máshova elmászkált autóval, de a gyerekét megint nem vinné el úszásra, holott Frankie apukája már párszor vitt minket és az anyukája minden úszás után felvesz minket. De mindegy, soha nem fogom megérteni ezeket a szülőket.. hiszen még ha itthon is van, nem velük tölti az idejét, hanem fent a hálóban, míg a gyerekek lent vannak. Azt bezzeg elvárja, hogy rohanjanak fel hozzá suli után...!

Szerda reggel egész könnyen ki lehetett szedni a kölyköket az ágyból, elvittem őket suliba, majd rohantam dolgozni. A Wickes-ben hatalmas felfordulás és takarítás meg pánik volt, ugyanis a nagyfőnökök közül kettő (talán) meglátogatja az üzletet csütörtökön és pénteken. Nagyon várom már, hogy láthassam őket! Kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lehet látni egy vezérigazgatót... valakit, aki ennyi emberért, üzletért és mindenért felel, mégsem tudja pontosan, hogy mi zajlik az alsóbb szinteken. Megint volt egy tesztem munkán, szerintem jól teljesítettem-bár lehetett volna jobb is. Suli után Kayannal hazajöttünk, adtam neki kaját is, majd rohantunk felvenni Tamarát. Kaptak valami kis ropit uzsira, ugyanis a kiscsaj 5-kor fejezett, vacsizni meg mindig hat felé vacsiznak szerdánként a későbbi óráik miatt. Szóval volt valami ropi, kesudió és gyümölcs. Tamara a balett miatt nagyon rá van kattanva a spárgázásra, de ez igazából jó is. Sajnos nem nagyon megy neki még, de csináltam pár képet, elküldtem őket Vicának, az ex-szertornász barátnőmnek, majd miután azt válaszolta, hogy legalább napi 10-15 perc kemény nyújtás után képes lesz megcsinálni a spárgát, Tamara szállt a boldogságtól. Egyből ki is próbálta, hogy most mennyire megy neki a spárga.
Este átmentem Michaelhez, ő főzött megint, bár én itthon vacsiztam. Nálunk csirke-wrap volt a menü (oooolyan finom!) náluk chillis bab rizzsel. Megkóstoltam-megint nagyon finom lett. Imádom, hogy ennyire jól főz! (és nem mellesleg egészségesen). Mivel az edzőteremben lehet tartania kell box órákat, és még nem biztos magában, vasárnap lehet rajtam fog gyakorolni. Mondta, hogy így legalább legálisan megverhetem. Ami azért vicces lesz, remélem nem fog annyira megedzeni, hogy másnap ne tudjak felkelni.

A másnapi szokásos gyerekvigyázás elmaradt, Michelle írta, hogy csak este menjek át babysittelni, ha ez lehetséges. Mivel így alakult, így elmentem futni (egyébként a heti háromszori futás és az úszás annyira, de annyira jól esik! Ha ennél kevesebb jön össze, akkor hiányérzetem van..) Később összefutottunk Prelevel egy kávéra, jót nevettem azon, hogy a kasszáscsaj megkérdezte, hogy magyar-e, mert magyar akcentusa van, majd itthon megint ettem tökös tésztát, ami mostanában az egyik nagy kedvencem lett. Annyira krémes és finom! Eszméletlen mennyiséget tudnék magamba tömni, de inkább nem.. Később elmentem Kayanért a suliba, majd őt itthonhagyva (Tim itthonról dolgozott) elugrottam Tamaráért. Nem értem, hogy egy 11 éves lány miért nem sétálhat haza nappal a 400-600 méterre lévő iskolából, de nyilván nem az én kisvárosi vajdasági eszemhez való ez. Főleg, hogy ha jól emlékszem, mi már oviból hazagyalogolhattunk néha-néha, és hogy akkor mennyire felnőttnek és nagynak éreztem magam. Meg egyébként is, ősztől másik suliba megy, tényleg nem tudom felfogni, miért akkora dolog ez, hogy csak most kezdik őt egyedül hagyni itthon, amikor elugranak valamiért 10 percre. Délután próbáltam rávenni a gyerekeket, hogy tanuljanak, de nagyon nem ment. Kayannak újabban bármit mondok, egyik fülén be, másikon ki, és tökéletesen képes ignorálni minden egyes szavamat-kivéve mikor arcokat vágva beszól valamit és felesel. Szóltam is Timnek, hogy igaz-e, hogy ő mondta a kedves fiának, hogy okés, ha pénteken csinálja meg a szombatra szánt háziját? Mire Tim közölte velem, hogy ő dolgozik és hogy ne zavarjam ilyennel, oldjam meg, mert ez a dolgom, így nem fognak tisztelni a gyerekek, ha hozzá rohangálok.
Ezzel egyet is értek, de ha a gyereke, aki elvileg mindig igazat mond, azt állítja, hogy az édesapja megengedett valamit, azzal én hogy vitázhatok..? Főleg, hogy egy csomószor a gyerekekkel közölnek dolgokat, amikről nekem is tudnom kellene.. Szóval "picit" felcsesztek.
Az esti babysitterkedés viszont jó volt, örültek nekem, beszélgettünk, látták rajtam, hogy szar kedvem van szóval kiöntöttem a lelkem nekik picit..sütöttem nekik banános kalácsot erdeigyümölcsökkel a tetején. Nagyon finom volt, ők is meg voltak elégedve vele. Mikor hazaértek, az anyuka szerintem picit kapatos volt, de megismételte, hogy ők szíves-örömest alkalmaznának engem, ha úgy érzem, hogy váltani szeretnék. Mert ők tényleg szeretik egymást. Jól esett megint hallani, hogy szeretnének velem dolgozni és hogy értékelik azokat a dolgokat, amiket csinálok.. itthon pedig egy cetli várt, hogy mik a feladataim másnap. Minden olyan dolgot leírt Valentina, amit minden áldott héten (akár hetente többször is) megcsinálok, ergo nem értettem a jelentőségét annak, hogy ezeket külön fel kellett tüntetnie. Kivéve a ruhák kimosását, amik a hétvégére kellettek nekik.

Péntek reggel tehát a szokásos 6:30-kor keltem, de egyből kipattanva az ágyból, mert még munka előtt ki akartam mosni azokat a dolgokat, amiket Valentina mondott. Egyébként nem értettem, hogy a sok farmerje közül miért pont az kellett neki, ami a szennyesben volt...főleg, hogy előzőleg pár napja mostam ki az összes színes dolgaikat, ergo nem lehetett benne semmi olyasmi, amit nem hordtak előzőleg és csak az én hanyagságom miatt nem lett volna tiszta.. Egyébként megint vitatkozás volt reggel (bármilyen meglepő) és suliba menet mondtam is Tamarának és Kayannak, hogy elegem van, hogy ezzel kelek és ezzel fekszek és hogy nem birom már tovább hallgatni a folyamatos morgolódást és vitatkozást. Mire aranyos volt a kiscsaj, megnyugtatott, hogy majd beszél mindenkivel erről. A Wiickes továbbra is hideg, huzatos és a munkatársaim még mindig jó fejek. Ez az egyetlen jó dolog ott. Meg hogy elég flexibilis.. minden mást utálok jelenleg. A port, a szélt, a hideget...mindent. Szerencsére Timi hozott be tortát, amit még előzőleg vitt haza a munkahelyéről, és keresett valakit, aki szintén örül neki, mert ő nem ette volna meg az egészet. Hát, mi igen. Egy tortát felszeleteltem és kitettem a pultra a konyhában. Ami felcseszett, hogy sok kicsi szeletre vágtam, hogy lehetőleg minél több embernek jusson, erre kb. 3-4 falánk megette az egészet. Eszméletlenül bosszantott, nem azért, mert az én részemet tüntették el 3 perc alatt, hanem mert nem csak nekik szántam. Azért haza is hoztam egy adaggal a cslaád legnagyobb örömére. Nem is értem magam, biztosan szeretnem kell őket valamilyen szinten, ha folyamatosan gondolok rájuk, mégis az őrületbe kergetnek és ezen a héten azt éreztem, hogy legszivesebben váltanék. Hazaérve gyorsan felporszívóztam és feltakarítottam, majd hazaért Tamara is a barátnőjével, aki szintén fut. Később elmentem Kayanért is fociedzésre, majd mindenki ő is kapott snacket. Tim csak velem felejtette el közölni, hogy utána "ha lehetséges" nekem kell mennem futni a lányokkal. Elég szép táv volt nekik elsőre, majdnem 3 km. Igaz, a tempójukon van még mit javítani, de majd.. Mondjuk éppen nem bántam annyira edzés szempontból a futás dolgot, de így meg elkéstem a vacsi készítésével.. vagyis nem elkéstem, hanem elcsúsztam vele és belerontott az esti terveimbe.