Hétfőn szokásosan elkéstünk kórusról.. Alig lehet kirángatni a kölyköket az ágyból ebben a félévben. Úgy tűnik, hogy a téliszünet óta nem nagyon tudnak észhez térni reggelente. Bár igazából ez főleg Tamarára igaz, ugyanis Kayan nagyon ügyes. Mindent megtesz annak érdekében, hogy valamiben jobb legyen a nővérénél, és a reggeli készülődés teljesen megfelel arra, hogy ezt megmutathassa. Nekem ez továbbra is csak azért jó, mert ha késünk hétfőn, akkor nem kell fagyoskodnom, mire kinyitják a suli kapuját, hanem csak "leteszem" Kayant és mehetek is futni. Hétfőn éppen nem ez volt a helyzet, ugyanis megcseréltem a napi "beosztásomat", és mikor hazaértem, csak felvettem a bicajom és tekertem be a központba, hogy Prelinnyóval kávézhassak. Előtte bementem a Primarkba, ugyanis szezon végi hatalmas leárazások vannak. Vettem is két csizmát meg esőkabátot meg mindenféle szépséget. Prelevel is jót beszélgettünk, mászkáltunk a kávézóval szemközti bútorüzletben is és a többi. Hazaérve elmentem futni, majd tusolás és gyerekfelvevés. Imádom, hogy Tim anyukája elviszi a gyerekeket a délutáni óráikra. Azt meg még jobban, hogy fel is veszi őket és hazahozza, miután végeztek. Nagyon megkönnyíti a dolgom.
Kedden ment a reggeli szokásos veszekedés és civakodás (egy idő után az ember annyira immunis tud lenni erre...), majd suli után elmentem futni egyet. Nagyon élvezem, hogy ennyi szabadidőm van, ha csak heti 19 órát dolgozok a Wickesben, jól esik, hogy hetente 3-4x el tudok menni futni. Később vasaltam, mert már eléggé összegyűlt, nem szoktam elkapkodni igazából ezt a dolgot. Hülyeségnek tartom azt, hogy hetente egyszer legalább vasaljak, mert előszedni a dolgokat tovább tart, mint maga a tevékenység. Plusz mindenkinek van elég ruhája, nem szenvednek hiányt semmiben. Suli után Tamara megint a nagymamájánál volt, Kayannal viszont rohanni kellett Mary-hez órára. A szokásos tortiljás-szendvicset kapta, majd miután kb. 5 perc alatt bevágott kettőt, oda is értünk. Frankie-vel kellett felvennünk 4:40-kor. Szegény gyerekkel nem sok mindent tudtam beszélni az úton odafelé, pedig őszintén próbáltam. Úszni megint jó volt, tiszta élvezet, főleg télen. Még az uszodának azt a meleg, párás, kissé klóros illatát is szeretem, meg hogy az egész olyan vízcsobogástól hangos. Itthon a szokásos keddi menü volt: leves mindenkinek és pizza a gyerekeknek/családnak, nekem saláta.
Szerda reggel várnom kellett valami emberre, aki Tim motorját vitte a szerelőhöz (valamiért nem működött), és a megbeszélt "9-10 között" helyett ide is ért délre. Ancit meg délre vártam, végül egy körül meg is érkezett. Szóval a szerdám várakozásból állt elég szépen...de legalább elvoltam. Még pilateseztem is! Ancival szokásosan punnyadtunk, végül szundítottam egyet a hasán, mielőtt felvettem volna Kayant a suliból. Tamaráért később kellett mennünk. Tim nagyon időben hazaért, ugyanis a kiskölyöknek a szerdai cserkész órája nem 7-kor fog kezdődni és nem ugyanazon a helyen, mint eddig, hanem sokkal messzebb és 6:30-kor, csakúgy, mint Tamara balettje. Tim így megpróbál minden szerdán hazaérni 6 körül, hogy ő vigye a gyerekeket különórákra. Én ennek csak örülök, előbb fejezek legalább. Viszont már előre félek attól, ha egyszer tovább kell dolgoznia...
Csütörtök volt az én "szabadnapom." Elvittem a gyerekeket suliba és utána semmi dolgom nem volt, ugyanis Michelle szólt, hogy nem kell dolgoznom náluk. Betegek a picúrok, így inkább ő akart velük lenni. Sajnos ettől függetlenül a reggel nem indult túl fényesen, a két kölyök úúúgy összeveszett, hogy csak..! Volt sírás is meg minden. Tamara konkrétan még rám is felpukkadt, merthogy én őt soha nem dicsérem meg, és hogy róla minenki csak rosszat gondol, hogy ő nem tud maga felöltözni (akkor nem értem, hogy ágyban fekve minek kéri meg az anyukáját, hogy öltöztesse fel...azt meg végképp nem tudom megérteni, hogy Valentina miért hallgat rá), Kayan pedig kiakadt azon, hogy a nővérének mennyivel jobb dolga van, mikor ő is meg tudná csinálni azt, hogy megkér valakit, hogy adja rá a ruhákat. Szóval ez ment egész reggel. Szerencsére a futás jót tett. Tusolás, pakolgatás, majd délután bementem Timihez egy kicsit Paulba. Felköszöntöttem a szülinapja miatt (igaz, élőben kicsit késve) és mászkáltam erre-arra a központban. Végül estefelé New Malden felé vettem az irányt az ausztrálokhoz. Michael és a tesója, Jessica, főztek az egész "közösségnek" (minden nap valaki más főz az egész bagázsnak, akikkel együtt élnek. Vagyis majdnem minden nap). Valamilyen töltött paprika volt a menü és héjában sült krumpli, amit később még "megtöltöttek" szalonnával és sajttal. Nagyon finom volt, annak ellenére, hogy töltött paprikának én azt hívom, amit mi eszünk otthon. Azért az a no.1. Annyira jó este volt! Mindenki nagyon vicces és jó fej abból a társaságból, rengeteget lehet velük nevetni, plusz az is egy jó ok volt az összejövetelre, hogy Fishnek aznap volt a szülinapja. Szóval volt torta is a sok alkohol mellé.
Pénteken már Tamarának is sokkal jobb kedve volt, direkt megdícsértem és szeretgettem, hogy ne érezze azt, hogy elhanyagolom. Később megint kasszáskodnom kellett a Wickesben. Unalmas volt, a szokásos. Csak Nicole meg én voltunk, ami azért szívás, mert én 3-kor fejeztem, Nicole pedig 5-kor, tehát még három órát valakinek ott kellett volna lennie, de Ann-Marie beteg volt, Chloé-nak pedig valami családi zűrzavar miatt kellett szabadságot vennie. Munka után még beugrottam az Asda-ba venni pár dolgot magamnak és a családnak, ugyanis péntek délutántól szombat estig elutaztak valahová. Nagyon-nagyon jó volt egyedül lenni itthon.. porszívóztam meg mostam, de ettől függetlenül vettem egy jó hosszú forró fürdőt, olvastam a kádban és zenét hallgattam.. tiszta jó kis punnyadás volt. Sorozatnézés és a többi. Másnap sajnos a szokásos 9 óra helyett 7:30-ra kellett mennem dolgozni, de legalább már 5-kor fejeztem. Itthon letusoltam és utána rohantam találkozni Michaellel, de nem maradtam ki sokáig, ugyanis majd' leragadtak a szemeim.
Vasárnap megint dolgoztam, de nagyon punnyadós egy nap volt. Végre sikerült beszélni Sabinával, hogy mikorra kellene szünetet kapnom, plusz megkért, hogy a következő héten dolgozzak akkor is, amikor nem vagyok beosztva, Chloé miatt. Hát, belementem..de azért egy picit bánom. A dolog szépsége, hogy mivel jóval többet kell bent lennem jövő héten, megbeszéltük, hogy szombaton a későbbi váltást fogom csinálni, ami azt jelenti, hogy bár 20:15-ig ott kell lennem, de legalább 11-12-re kell mennem dolgozni! Végre ki tudom aludni magam, el sem hiszem! Ami a legjobb, hogy így legalább hazajöhetek majd, letusolok és utána, ha minden a terv szerint alakul, megyünk Ancival bulizni. Munka után még elmentem futni egy gyorsat, csak a kisebb kört terveztem, mivel már elég erősen sötétedett, mire beértem a parkba. Este pedig Michael megint főzött nekem, barna rizst husival, valami csípősebb szósszal, brokkolival és paprikával. Nagyon-nagyon finom volt, de az előző esti közösen készített tonhalas-paradicsomszószos mindenféle-zöldséges tésztát is nehéz überelni! Ami a legjobb: hajlandó nézni velem az új kedvenc sorozatomat. Haha! Bár vasárnap semmi nem volt ebből, ugyanis végig a konyhában hülyéskedtünk és beszélgettünk és ünnepeltünk a haverjaival, mivel tegnap volt az "Australia Day", amit nem meglepően kajálással és ivászattal tisztelnek meg. Még azt is megtudtam, hogy az ausztrál hotdog igazából egy szelet összehajtott kenyér közé tett virsliből/kolbászból áll. Bár ami meglepőbb volt, hogy semmi ilyesmi nem volt tegnap, viszont mindenki mennyire egészségesen eszik náluk! Még azok is, akik éppen Dublinból értek haza, összedobtak egy salátát csirkemellel vagy lazaccal, teljeskiőrlésű tészták, fincsi husik, stb. Nagyon meglepő. Vagyis igazából annyira nem, mert közülük asszem mindenki edzősködik. Mégiscsak muszáj tartaniuk magukat valamihez.
