Visszaérni Londonba.. hát.. nem volt jó. A repülés és az utazás kellemes volt, az idő olyan megszokott, minden szépen ki volt még díszítve és a többi. Tehát semmi nem változott, mégis, mikor 1.5 órás buszozás után megérkeztem a kiscsalád házába, nem az fogadott, mint otthon.
Csak Valentina és a gyerekek voltak itt, és bár kérdezgettek meg kedvesek voltak, nem keltek fel a TV elöl, hogy mondjuk megöleljenek. Inkább éreztem kellemetlennek a pillanatot, mint örömteljesnek. Mondjuk a kölyköknek tetszett, hogy kaptak sóspálcát és Valentina is mondta, hogy éppen kifogytak a vegetából és hogy milyen überkirály már, hogy hoztam. A töröttpaprikához meg kb. csak annyit fűzött hozzá, hogy "Ugye nem erős?" mire mondtam, hogy nem, nem az, mert tudom, hogy Kayan nem szereti.
Minden olyan... nem is tudom. Látszik, hogy nem laktam itt két hetet, mert nem volt elmosogatva, a konyhapult nem volt letörölve, a szennyes telis-tele volt mosatlannal, rengeteg vasalnivaló volt, és minden szanaszét volt hagyva. Bár gondolkodtam azon, hogy Marival elnézünk valahova újévezni, de végül fejfájás miatt lemondtam, és lefeküdtem pihenni 1-2 órát.
Hát, a felkelés az meg rosszabb volt, mint előtte. Durván fájt a torkom, hasogatott a fejem és úgy alapból sz@rul voltam. Meg is ittam egy aspirin plus C-t és a szilveszter éjjelt teával, mézzel, orrspray-jel és sorozatnézéssel töltöttem. Nem erőltettem a bulit, mert az elmúlt két hetem kb. ebből állt, még ha néha lightosan is, de mégis. Plusz reggel be kellett mennem dolgozni 9:30-ra. Másnap reggel úgy éreztem magam, mintha a pokolban keltem volna fel. Továbbra is megmaradt a torok- és fejfájásom, de mellé gyenge is voltam, morcos, minden végtagom sajgott és legszívesebben hazateleportáltam volna. Igaz, már este is. Később, a munkán, csak romlott a helyzet. Mikor már a gerincemnél és a hajtöveimben is fájdalmat éreztem, akkor tudtam, hogy belázasodtam. Így kibírni dolgozva még 4-5 órát nem volt éppen egy álom, alig vártam, hogy hazavonszoljam magam. Visszaérve letusoltam és pihentem, majd átjött Angi. Hozott nekem mindenféle csodadolgot, pl. forró orvosságos italt megfázásra, párologtató valamit, zacskóslevest az otthoni végszükség-esetére-készletükből, és ami a legjobb: hogy ő itt volt, és látszott, hogy valaki csak úgy törődik velem. Mert ugyebár megmértem a lázam, 38 volt, ami nem tekinthető soknak, de én nem vagyok az a könnyen belázasodós típus, és mikor kiscsalád hazaért, Valentina rátette a kezét a homlokomra és közölte, hogy semmi bajom nincs. Mondjuk az azért jó volt, hogy csináltak levest vacsira, jól esett.
Másnap, pénteken, megint dolgoztam, de már nem volt olyan vészes a dolog. Szerencsére csak 9 és 3 között voltam bent. Hazaérve nekiláttam vasalgatni. Pakolni nem volt erőm, mert Tamara szülinapjára kapott mindenféle dolog a lehető legtöbb helyre volt szétszórva a padlóra. Úgy gondoltam, hogy ezzel törődjenek ők. Mikor hazaértek, akkor Valentina közölte, hogy el kell pakolnom a vasalnivalót sajnos, mert jönnek át a rokonok tortára. Közben odaadtam én is Tamarának a kis születésnapi meglepijét, ami egy csokor virágból és egy divatrajzos könyvből állt, amit még Szegeden vettem neki. Magyarul van, de az ábrák annyira szemléletesek, hogy nem hiszem, hogy a megértéssel problémája lesz neki. Úgy vettem észre, hogy tetszett neki. Lementem meginni egy teát a családdal, de utána jöttem vissza a szobámba és elég gyorsan lefeküdtem aludni.
Szombaton megint dolgoztam, de már nem esett nagyon nehezemre, ugyanis nem voltam annyira rosszul, mint az előző napokban. A hangulat is nagyon király volt, egyébként már szóltak, hogy készüljek, mert 17-én mindenki megy együtt bulizni. Valami szokás, hogy a fizetésnap utáni első szombat az közös ivászat és szórakozás. Amolyan alkoholban kovácsolódó, ismerjük-meg-egymást-jobban dolog. Már nagyon várom, szeretem a munkatársaim, jó lesz velük az üzleten kívül is találkozni! Mikor hazaértem, kiderült, hogy itt volt Mari nálunk látogatóban. Vacsit is hagytak nekem szépen szervírozva. Azt gyorsan behabzsoltam, majd csatlakoztam a társasághoz a nappaliban. Karaokeztunk, a szülők természetesen veszekedtek megint egy sort és a többi. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Tim néha mennyire nem tud elnéző lenni a gyerekeivel. A játékban ha valaki egész jól teljesít, mindig előugrik, hogy milyen szinten van, pl. jó-nagyszerű-csodás, stb. Kayan viszont egészen izgatott lett mikor pl. az apukája énekelt, és hangosan kiabálta, hogy milyen szinten van, Tim pedig ezt nem nézte jó szemmel, mert idegesítette. Szóval újból veszekedés. Este megint nem mentem sehova, mert azért a betegség még bújkált bennem és nagyon készültem a másnapra.
Vasárnap ugyanis az volt a tervem, hogy 9-re felhúztam az ébresztőt, ha véletlen nem kelnék fel előbb, majd szépen megreggelizek, elkészülök és a családdal 10:30 körül indulunk Londonba megnézni a Diótörőt. Hát, 11-kor el is indultunk. Mivel Tamara barátnője is velünk volt, így hatan utaztunk az autóban. A "lányom" végighisztizte az utat, mert az anyja ölében kellett ülnie és lehajolnia, ha éppen rendőrrel találkoztunk. Sasha, a barátnője nagyon aranyos, jó fej kiscsajnak tűnt. Félig brazil, félig portugál-francia, de sajnos az apukája már nem él, de az anyukája miatt beszél portugálul. Először egy ilyen játékterembe mentünk, ahol dodzsemeztünk és egy csomó minden hülyeséget játszottak/unk, Kayannal még egy ilyen szimulátor hülyeségbe is beültem. Jó volt, az utána való rohanás már sokkal kevésbé. Ugyanis Tim rájött, hogy túl sokat maradtunk ott, ő viszont 1-re foglalt asztalt valamilyen étteremben, ami még úgy sem 10 perc séta, ha az ember felnőtt, akkor meg különösen nem, ha három gyerekkel rohan át egy zsúfolt részen. Természetesen Valentina és Kayan lemaradtak valahol, és telefonon ordítoztak egymással az utcán, hogy kinek a hibája az, hogy a csoport egyik része elveszett. Tim szerint Valentina túl lassú és béna, Valentina szerint Tim rohan úgy, mint az őrült és bunkó. Hát, a vita hevében Tim még az én kezembe is belenyomta a telefont, hogy beszéljek én a feleségével. A végeredmény az lett, hogy az egyikük az egyik fülembe ordított, a másikuk a másikba. Szóval fogtam a mobilt és visszaadtam, hogy ezt tisztázzák ők le. Késve érkeztünk az étterembe, ahol tovább folytatódott ez a morgolódás a szülők között. Esküszöm, olyan kellemetlenül éreztem magam a pincérnők és Sasha előtt, mintha én lennék illetlen. Valentina még az étlapot is Tim elé vágta, miközben a pincérnő ott volt, és előttük vitatkoztak még a rendelésről is, merthogy valahogy spórolni kellett, ugyanis a kupon, amit az apuka előzőleg beszerzett, csak két elő- és főételre vonatkozott, ami mellé egy üveg bor is járt. Kérdezték, hogy kérek-e bort, de mondtam, hogy nem. Féltem, hogy meginnám az egész üveggel ebben az igen kényelmetlen szituációban.
A kaja viszont FANTASZTIKUS volt és nagyon gyors volt a kiszolgálás. Előételnek ruccolán tálalt kecskesajtot ettem, aminek a tetejére körtét tettek valamilyen szószban. Ez volt a legeslegjobb előétel, amit étteremben ettem. Eszméletlenül finom volt, sajnáltam, hogy nem ebből kértem még egy adagot. A főétel is finom volt, de nem volt extra, halfasírt volt salátával.
Az előadásra rohanva éppenhogy odaértünk.. hát, már a színház épületéért megérte elmenni, a balett pedig egyszerűen csodálatos volt. Nem vagyok egy meghatódós alkat, de mikor elkezdődött az első felvonás, még a szemem is könnyes lett az örömtől, és szinte végig libabőrös voltam, annyira tetszett. El sem hittem, hogy végre láthatom ezt élőben! A család egyébként aranyos volt, mint kiderült, az ebédre meghívtak és azt tudtam, hogy a színházba is ingyen mehetek, igaz, gyerekjeggyel. De nem szóltak semmit, hogy idősebbnek nézek ki, mint 16, hahaha! Gondolom nem mertek kérdezősködni. Hazafelé vonattal kellett jönnöm, szerencsére használhattam Valentina kártyáját.. ugyanis a kölykök hisztiztek, hogy ők nem ülnek senki ölében. Sasha szívesen ült volna az én ölemben, már volt is erre egy tervünk, de a szülők gyorsan lefújták, hogy túl magas, őt könnyebben észrevennék. Kicsit dúltam-fúltam, ugyanis a vonat nem járt Norbiton felé, ezért először el kellett mennem Richmondba és onnan haza a 65-ös busszal. Este még találkoztunk Michaellel, elmentünk vacsizni. Végigröhögtem az estét vele, nagyon jó szórakozás volt ennyi feszültség után. Azért ez a nap kicsit helyrebillentett, már nem éreztem annyira rossz dolognak, hogy vissza kellett jönnöm.
A balett és a ruccolás-körtés-kecskesajt kárpótolt egy picit. Basszus, már attól megéhezek, ha csak eszembe jut az a kaja!
