Szombaton a legnagyobb lelki nyugalommal nyomtam el az ébresztőmet, így 8-kor keltem, aminek kapkodás lett a vége, tekintve, hogy 9-re mennem kellett dolgozni. Egész nap punnyadtunk a többiekkel, mivel alig voltak vásárlók. Nagyon vicces, mikor mindenki azért fáradt, mert szinte semmi dolgunk nem volt. Kínomban már össze-vissza mászkáltam az üzletben és próbáltam megtalálni a helyét a vásárlók által visszahozott dolgoknak.Estére semmi programot nem csináltam magamnak, pihenni akartam és semmittenni, élvezni a pizsim és az ágyam, esetleg megnézni egy-két sorozatrészt.
Másnap az ébredés is sokkal könnyebben ment, elkészítettem a szendicseimet, pucoltam pár répát meg almát nasinak és felkészültem lélekben a munkára és az utána való kis kirándulásunkra Timivel. A vasárnap ugyanolyan eseménytelenül telt mint a szombat, még úgy is, hogy ketten voltunk a kiszolgálásnál, a többieknek mind más dolguk volt. Komolyan, ha így fog folytatódni, akkor ez miatt fogok meghízni! Nem elég, hogy nincs időm elmenni futni, mindig vesz valaki csokit mindenkinek...de már inkább azt csinálom, hogy felviszem az öltözőbe, belesüllyesztem a táskám rejtekébe, itthon kiveszem és "eltemetem" az édesség-fiókom mélyére. Tudom, tudom, szörnyű, hogy egyáltalán van ilyenem, de ez igazából két okból is jó:
1. így csak egy helyet kell kerülnöm, ahol édesség van
2. mivel vannak csokijaim, az azt jelenti, hogy még nem ettem meg őket, ami remek!
Munka után felvettem Timit a munkahelyén és felpattantunk egy Hyde Park (egyébként még mindig nem hiszem el, hogy ilyen helyekre tudok eljutni ennyire egyszerűen. Mármint amiről olyan sokat hallottam és ami annyira messzinek tűnt valaha, most itt van egy kis buszozásnyira) felé tartó buszra. Jó volt pihenni egyet az úton, Timitől még kávét is kaptam, ami egy kicsit segített felébreszteni. Winter Wonderland valami csodás volt! Rengeteg ember, vidámpark hangulat, finom ételek illata terjengett a levegőben. Sültkrumpli, mindenféle hamburger, gofri, palacsinta, csokik és persze az elmaradhatatlan forraltbor. Remek dolog volt andalogni egy ilyen varázslatos helyen! Még korcsolyapálya is volt az összes többi "játék" mellett. 

Hétfőn megint veszekedéssel indult a nap, már nem is tudom számontartani, hogy min megy a vita ilyenkor. Én úgy éreztem, hogy szinte még semmit nem intéztem el, teljesen be voltam pánikolva, és örültem annak, hogy a kedd délelőttöm szabad. Tamara kórusáról szépen elkéstünk, de nem az én hibámból, hanem mert egyszerűen tényleg nem tudták összekapni magukat a kölykök, folyamatosan vitatkoztak és húzták az időt. A munka egész jó volt, azt leszámítva, hogy két munkatársam összekapott valami aprócska hülyeségen, és az egyikük még sírt is. Mivel Valentina kikészítette előző este a vacsihoz a hozzávalókat, ezért munka után nagyon gyorsan hazarohantam és feltettem főni a marhahusit, ugyanis ehhez legalább 4-5 óra kell, hogy szépen lassan pösszögve megfőjön. Később átjött Tim barátja, akinek Tim felajánlotta, hogy segítek tanítani főzni. Mutattam is neki egy egyszerű tészta receptet. Hát, nem tudom mennyire volt hatásos a lecke, de kaptam egy nagy adag Lindt csokit cserébe, amiért teljesen és határozottan megérte! Egyébként még a hozzávalókat is nekem kellett leirnom neki, mert úgy egyáltalán hozzá se tudott fogni bevásárláskor. Később miközben Tamarával néztük a Jóbarátokat (imádom, hogy ennyire kis függő ő is, és hogy ilyen király az ízlése) felhívott Sabina, az egyik felettesem, és én idióta, felvettem a telefont. Mint kiderült, valami címkézés miatt behívott dolgozni keddre is. Én meg igent mondtam, de rövidített munkaidővel, mert közöltem vele, hogy nekem muszáj még megvennem pár dolgot az indulásom előtt. 

Kedden a hátitáskámmal és bicajjal indultam dolgozni. Nem volt rossz, csak izgultam, hogy mindent el tudjak végezni időben. Még Secret Santa is lesz a munkahelyen! Én Natalia-t húztam, egy nagyon aranyos kolumbiai lányt, akivel vasárnaponként együtt dolgozunk. Sabina annyira aranyos egyébként, imádom a munkatársaimat, mert tényleg nagyon aranyosak és türelmesek velem, bármikor kell segítség, egyből magyaráznak mindent. Később Ancival találkoztunk a központban, ő volt a nyugalom szigete nekem, mikor úgy éreztem, hogy semmire nincs időm. Még a John Lewis-ban is voltunk meginni egy kávét és enni egy szelet sütit. Imádom azt a helyet, nagyon hangulatos, egy labirintusnyi bevásárlóközpontban van egy kávézó, ami a Temzére néz. Később rohannom kellett, hogy itthon mindent becsomagoljak és hogy felvegyem a kölyköket. Mint kiderült, Tamara Tim anyukájához ment suli után, Kayannak Mary-hez kellett mennie különórára. Amíg ő ott volt, én vittem mézeskalács csomagot azoknak az anyukáknak, akiknek dolgoztam babysitterként. Nagyon megörültek neki, még a receptet is elkérték! Ez azért nagy megnyugvás és visszaigazolás volt, főleg, hogy másnap terveztem bevinni a munkatársaimnak is. Kayan úszásórája elmaradt, így hazajöttünk. Ő punnyadt, megengedtem neki, hogy az ipaden játszon amíg én intéztem az én dolgom. Ami tudom, hogy nem túl szép, de jelenleg nagyon hasznos volt. Este szerettem volna moziba jönni, de senki nem ért rá, így inkább itthon igyekeztem minél inkább elpakolni és befejezni a pakolást. Már amennyire ez lehetséges volt.

Szerdán már annyira, de annyira izgultam! Egész nap az járt a fejemben, hogy tejóég, holnap ilyenkor száll fel a gépem, vagy hogy holnap ilyenkor már otthon leszek, és a többi. A mézeskalács nagy siker volt, mindenkinek nagyon tetszett, mondták is, hogy amint visszajövök, csinálnom kell még. A nap amúgy gyorsan eltelt. Délután a kölykökkel bontottuk ki az ajándékokat. Nagyon kis cukik voltak ám! Kayantól egy nagyon szép karácsonyfadíszt kaptam, amibe belegravírozta az ő és az én nevem. Tamarától egy piros karkötőt és piros Rimmel körömlakkot, a szülőktől pedig egy fantasztikus sajttálat, egy nagyon szép és pihe-puha pulcsit és egy hatalmas teásbögrét kaptam. Annyira édesek voltak! Tőlem Kayan egy pokrócot kapott, amin a kedvenc focicsapatának a logója van, Tamara fürdőgolyókat kapott és sampont meg testápolót, a szülőknek pedig kinyomtattam egy családi képet, amin mind a négyen rajta vannak. Vettem hozzá egy szép keretet is, és tényleg nagyon illik a házhoz. Még nem volt ilyenjük. Vannak fotók a gyerekekről, külön a szülőkről, de együtt semmi. 

Remélem ez majd emlékezteti őket, hogy azért ők egy család, akármennyit vitatkoznak is!

Este becheckoltam, voltam az Asdában szendvicsért és pár dologért. Az egyik ezek közül alkoholt is tartalmazott, szóval nem vehettem meg, mert mint kiderült, csak útlevelet fogadnak el, vagy itteni személyit. Nagyon bosszantó volt! Szerencsére az Asdával szemben van a munkahelyem, bementem megnézni, hogy ki van szüneten. Sajnos senki nem volt, viszont mindenki volt olyan kedves, hogy az egyiküket, Jimmy-t, elengedték velem, hogy megvegye nekem, amit szerettem volna. Itthon mindent bepakoltam, kikészítettem, és most ezt a bejegyzést írom, ahelyett, hogy aludnék. Reggel 5 körül már el kell indulnom itthonról.
Basszus, el sem hiszem, hogy hazamegyek!

UI: a képeket nincs kedvem kiválogatni, így ezért vannak csak itt a végén.