Szombat reggel szerintem már izgatottabban keltem, mint a gyerkőcök, ugyanis én tudtam, hogy ők kapni fognak valamit, nekik pedig fogalmuk sem volt róla. Először észre se vették, hogy a cipőik bent vannak a nappaliban, és hogy tele vannak édességgel, és mikor egy biccentéssel felhívtam rá a figyelmüket, akkor is csak mérsékelten örültek. Láttam rajtuk, hogy meglepődtek és hogy tetszik nekik, de azért egy kis lelkesedést vártam, és az azért elmaradt. Valentina szerint az apjuk miatt nem tudják valahogy kifejezni az ilyen jellegű érzelmeiket. Hát.. ezzel nem csak egy szempontból van probléma!
Később rohannom kellett dolgozni, reggel 9-től dolgoztam este 6:30-ig, de olyan volt, mintha csak pár órát lettem volna ott. Mindenki olyan kedves és aranyos volt, tehát a szokásos. Sőt, először Ann-Marie, a kasszás-vevőszolgálatos osztag vezetője vett nekünk csokit, majd Michael, egy mindenhez értő, az egész raktárkészletet ismerő munkatársam vett csokit egy csomó embernek, majd Renyi, akinek igazából nem tudom, hogy mi a postja, akart venni, de azt már nem kértem, sőt, még Jimmy is szeretetteljes hangulatban volt, és ő is csokit osztogatott. Szóval igazából nekem is Mikulás volt, sőt, én egyből négyet kaptam!

Este találkoztunk Angival. A "végre elmegyünk bulizniii-ból" esti "hogyan punnyadjunk otthon?" dolog lett, de mindenféleképpen jó volt. A londoni buszrendszernek köszönhetően megfagytam, mire Angi eljutott a megbeszélt helyre, de hozott nekem sültkrumplit, szóval minden meg volt neki bocsájtva. Hazafelé még bort is vettünk, amihez a végén hozzá sem nyúltunk. 

Vasárnap ettől függetlenül elég nehézkesen ment a felkelés, amennyire örültem annak, hogy nem buliztunk, annyira hiányérzetem is volt-de az azért megnyugtat, hogy tudom, hogy nemsokára otthon leszek, és ott tuti megyünk majd a csajokkal erre-arra. Csak 9:30-ra kellett mennem dolgozni és viszonylag korán, 16:30-kor végeztem. Ebédszünetben rohannom kellett Tamara balettműsorának az első felére, oda is értem, kb. 20 másodpercet késtem csak az egyik koreográfiáról. Csináltam is pár képet, nagyon élvezetes műsor volt, szép díszítéssel, ügyes kis táncosokkal. Mara is nagyon jó volt, öröm volt nézni! Bár mondjuk azért eléggé fájt a szívem azért, hogy én már nem csinálok ilyesmiket. Ja, meg útközben nyilván akkor zuhogott az eső, amikor bicajjal száguldottam át a központon, hogy odaérjek időben. Mikor vége lett az első "felvonásnak," rohanhattam vissza a Wickes-be, gyorsan belapátoltam az ebédem, majd dolgoztam tovább. 

Este reménykedtem abban, hogy mozizás lesz a program, vagy hogy bemegyünk végre Centre Londonba, de végül ezek közül egyik sem jött össze mindenki elfoglaltsága miatt. Éppen ezért segítettem Valentinának pucolni a zöldségeket, elvoltunk a gyerekekkel, és a többi otthoni családias dolog. Este azért gyorsan kidőltem, de lehet az nem csak a fáradtságnak volt köszönhető, hanem annak is, hogy eléggé bevacsiztam a sültcsirkéből. Most kivételesen ugyanis egészben sült csirke volt a menü, megtömve mindenfélével (hagyma, alma, répa, mandarin..), sült zöldségek, sültkrumpli, desszertnek meg valami finom csokis piskóta eperfagyival. Nagyon jól esett végre ilyesmit is enni!