El sem hiszem, hogy pénteken volt, hogy már két teljes hónapja itt vagyok! Szinte hihetetlen, mennyire repül az idő...
Mi meg bulizás helyett Angival itt punnyadtunk nálam - ő volt az első vendégem, aki eljött hozzám. Őszintén, már nagyon-nagy szükségem volt egy ilyen társasági punnyadásra, valakinek a jelenlétére, aki előtt pizsiskedhetek, és aki nem fizet azért, hogy vele legyek (ez most nyilván nagyon rosszul hangzik, de mégis azért vagyok ennél a családnál, mert fizetést kapok tőlük, és ők is azért "engedik meg", hogy itt éljek, mert nekik dolgozok, viszont a barátaim akkor is a barátaim.)

Szombaton reggel futással indítottam a napot, se nem ettem, se nem ittam, mert okulva a péntek esti vacsora utáni futás mellékhatásaiból (köhömm.. helloooo hányinger..mondjuk nem mintha nem tudtam volna, de mégis, elég hülye vagyok hozzá..) inkább gyorsan letudtam a dolgot felkelés után. Meg is volt a 7 km újra! Legközelebb félmaraton lesz, haha! Najó, azért még nem, de jó lenne egyszer lefutni, mielőtt hazamegyek decemberben. Az lenne ám a sikerélmény! Utána reggeli, hajmosás és rohanás, mert tervben volt, hogy megnézünk a csajokkal (Mari és Evi) egy hindu templomot. Fantasztikus volt, egyszerűen leírhatatlan, mennyire gyönyörűen kidolgozott épület! Nem csak a fa részeit borítják faragások, hanem a kőt is. Szerintem nincs olyan része, ami ne lenne díszer-és mégsem hat giccsesnek, inkább lenyűgözőnek. A vallás történelmét bemutató múzeumba ingyenes mentünk be, mert elvileg nem volt nyitva, de megkérdeztem egy éppen onnan kilépő pasit, hogy mikor jöhetünk vissza, amikor nyitva lesz, erre beengedett minket. Fizetség nélkül. Erre elköltöttük azt a pénzt (2 fontot), amit belépőre kellett volna az ajándékboltban. Vettem valamilyen italt, aminek magas a C vitamin tartalma és gyömbéres, meg valami hajápolót, amit 30 percig kell a hajon hagyni. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire használ, de elvileg meggátolja a hajhullást, erősíti a hajat és lassítja az őszülést (az utóbbira MÉG nincs szükségem, de sose tudni). Kifelé menet már éheztem nagyon, el is terveztem, hogy én bizony indiait fogok enni, erre a kezünkbe nyomnak ilyen kis csomagot, hindu naptárral és egy doboz étellel. Négy féle édes süti volt benne meg egy csomag nagyon fűszeres ropogtatnivaló (puffasztott rizs, magvak, stb. keveréke). Hát, elég gyorsan elfogyott az én adagom, kivéve a ropit, mert az már nem fért belém.

Valentina csinált vacsit, még mindig szeretem, ha ő főz. Kivételesen nem azért, mert nem nekem kell csinálnom, hanem mert egyszerűen tényleg jó szakács. Plusz mindig jó új ízeket kipróbálni. Később Angival találkoztunk a richmondi Nando's-ban, ott még ettünk sültkrumplit, amit a menedzser is engedélyezett. Szóval juhuu! Nagyon-nagyon jó volt, mondjuk a friss sültkrumpli mikor nem az? 
Bulizni most az étteremmel szemben levő klubba mentünk, ahol a kidobótól kezdve a pultosokig mindenki ismerte Angit, na nem azért, mert mindig ott ropja, hanem mert ők meg a Nando's-ban esznek, ennélfogva ingyen bemehettünk, soron kívül és bónuszitalt is kaptunk.
Az óraátállításnak hála így alhattam eleget, kivéve, hogy az éjszaka közepén valami eszméletlenül hangos szirénázásra riadtam fel. Mint anno a koliban a tűzjelző (ami egy részeg ember keze nyomán szólalt meg, felébresztve és ágyából kirángatva az egész lakóközösséget), most is mindenki kipattant az ágyból és egyformán tanácstalan fejet vágva kereste a hang okát. Nekem egyből eszembe jutott, hogy hogy jöttem haza, mindent bezártam-e, netán valamit felkapcsoltam vagy mi történhetett, amit én okozhattam. Mint kiderült, a szomszéd házból jött ez a nagyon hangos és irritáló vijjogás. Szerencsére viszonylag gyorsan abbahagyta.

Vasárnap kirándulni mentünk Evivel egy csomó idegennel, akik mindig járják a várost. Mármint van egy kijelölt túraútvonal, és abból csinálnak meg szakaszokat, akár vidéken is. Fantasztikus élmény volt ez a 15 km, nem csak a táj, hanem az emberek miatt is! Tizenheten voltunk, de voltak Litvániából, Argentínából, Venezuelából, Franciaországból, Ausztráliából, Kanadából, Indiából, Olaszországból és még ki tudja, honnan. Mindenki hihetetlenül barátságos és nyitott volt, érdekes történetekkel, élményekkel. Élvezet volt beszélgetni velük és hallgatni őket. Ráadásul volt olyan, aki tortát is sütött, mások banánt, almát, kesudiót, csokit osztottak meg a többiekkel, kinél mi volt. A következő túra két hét múlva lesz, és biztos vagyok benne, hogy:
1. vagy sütök valamit
2. vagy veszek olyan nasit, amit többen lehet enni, pl. egy hatalmas tábla csokit.
Sajnos északon volt, tehát odafelé 1 óra 30 perc volt az út, vissza meg két óra. Meghaltam.
Alig vártam, hogy hazaérjek, egyek, letusoljak és aludjak.