Múlt vasárnap kaptam sms-t Lisától, hogy hétfőn, ha ráérek, akkor menjek babysitterkedni (előtte neten beszéltünk vele egy babysitter-au pair-tutor vagyok/keresek weboldalon). Természetesen ráértem - ha meg nem értem volna rá, akkor megoldottam volna, hogy erre legyen időm, mert a pluszpénz és az anyuka kapcsolatok mindig jól jönnek. Őszintén remélem, hogy ajánlani fog a többi szülőnek is, ha valaki babysittert keres.
Nagyon izgultam, hogy milyen lesz totál idegen gyerekekre vigyázni, akiket nem is ismerek még csak látásból sem. Anginak azért elküldtem a címet, ahova mennem kellett (10 perc séta sem!) és megmondtam, hogy mikor kell, hogy végezzek. Valószínűleg túl sok elrablós filmet nézhettem, hogy szükségesnek éreztem megtenni ezeket az óvintézkedéseket, de azért mégis.. jobb volt tudni, hogy valakinek fogalma van arról, hogy hol is vagyok.
Négy gyerek van, a legidősebb 5 és így tovább lefelé. Mikor odaértem, akkor mondta az anyuka, hogy a két idősebbel elmennek úszni, a két fiatalabbra kell felügyelnem (Fred, Alex és Benny a kisfiúk, és a kisbaba Elizabeth. Negyedikre csak összejött a lány.) Lizzy már aludt, mikor odaértem, a fiúk ebédeltek. A két idősebb, főleg Alex, hihetetlenül barátságosak, aranyosak. Alex beleült az ölembe is, úgy magyarázta a számológép rejtelmeit, és Lisa elmondása szerint az uszodából is csak úgy tudta hazahozni őket, hogy mondta nekik, hogy ott várom őket. Mindezt 15 perc ismeretség után! 
A két kisebb aranyosan végigaludta a két órát, kb. semmi neszt nem hallottam. Amíg ők az álmok mezején mászkáltak, én letörölgettem a portól (én kértem, hogy legalább csináljak is valamit) és pakolásztam. Rengeteg polc volt, még több játékkal, de még így is nagyon gyorsan végeztem és a következő egy-egy és fél órában olvastam. Az extra pénznek meg nagyon örültem.

Kedden Tim a háta miatt megint itthonról dolgozott (juhuu..). Valahogy jobban elvagyok, ha nincs senki itthon, vagy mindenki itthon van, de ha csak egy ember bóklászik itt, az pont elég ahhoz, hogy megakadályozzon abban, hogy olyan hangosan hallgassak zenét, ahogy szoktam vagy csak simán addig tusoljak, ameddig akarok. Vagy úgy egyáltalán, bármit csinálnék, zavar.
Délután úszásra Kayan barátjának apukája vitt el minket, autóval, ugyanis a fiát, Frankiet, betették ugyanabba a csoportba, mint ahova a kiskölyök jár és így mindenki jól járt. A két gyerek elvolt, játszottak, én úsztam, figyeltem rájuk, de azért sokkal élvezetesebb volt így, hogy nem kellett Kayannal fogócskáznom a vízben. A hazaút mondjuk dupla annyi ideig tartott, mert most nem egy, hanem két fáradt pudingot kellett hazavonszolnom. Legalább vacsira megint kaptunk Timitől "segélycsomagot" a Paulból, ami miatt nem kicsit volt lelkiismeretfurdalásom, amiért nem edzettem eleget ennyi cukor beviteléhez. De akkor is tömény boldogság! Plusz vacsoravendégek is voltak (egy ex-au pair és a pasija) és így mindenki örült a desszertnek. 

Szerdán megint babysitterkedtem, ami több dolgot jelent:
1. kedveltek a gyerekek
2. az anyuka is
3. zsebpénz! Végre legalább pénzért "unatkozhatok" napközben, mert bármennyire aranyosak és édesek a gyerekek, azért csak unom magam mellettük.

• 
• 
• 
• 

Csütörtökön átjött Frankie Kayanhoz játszani, hát, zengett tőlük az egész ház. Ettől függetlenül örültem, hogy a kiskölyöknek is átjött a haverja végre, mert azért nem éppen egy olyan típus, aki népszerű a többi gyerek körében a hiperaktivitásával. Este átjött Tim haverja, Adrian is. Mondjuk már 18:20 körül ott volt, mert "erre járt" és bejött akkor, hogy ne legyen otthon. Tim végül csak 9 körül, vagy az után ért haza, addig mi szórakoztattuk a gyerekekkel. Még vacsorázott is velünk! Azt mondta, hogy hónapok óta nem evett ilyen jó házi kosztot (ennek örültem), mire Kayan bevágta, hogy Valentina sokkal jobban főz (ez már kevésbé dobott fel). Jó volt végre valakivel politikáról, gazdaságról, kultúráról, stb. beszélgetni, sőt, mivel meséltem neki az otthoni szokásainkról és úgy egyébként mindenről, ami otthon, még honvágyam is lett. Nem az a nagyon erős, de azért úgy belegondoltam, hogy mennyire szívesen lennék most Adán.

Ma nem volt sulijuk a kölyköknek, szóval egész nap velem voltak. Volt is veszekedés reggel! Na, szerencsére én csak nézője voltam, ma Tim VS Tamara volt soron. Volt ordibálás rendesen, a kiscsaj eléggé emlékeztetett saját magamra, végig a saját igazát hajtotta és szerintem olyan dolgokat vágott az apja fejéhez, amit ő sem gondolt komolyan. Mikor Tim Kayannal üzent Tamarának, hogy ha nem jön le azonnal, akkor örökre el lesz tiltva a PS4-től, egyből mondtam is Timnek, hogy én tuti azt válaszolnám, hogy nem érdekel, akkor el nincs PS4, és hogy szerintem a lánya is hasonlóan fog reagálni.
Jön Kayan.. és közölte, hogy Tamarát nem érdekli, akkor sem jön.
Végül csak elmentünk a parkba nagy nehezen. Először fociztunk a kiskölyökkel, közben Tamara pukkadt, aztán megindultunk sétálni, közben szétrúgtunk minden gombát, amit találtunk. Egész sokat mászkáltunk, legalább 3 órát voltunk a parkban. Ők vezettek, arra mentünk, amerre ők akartak.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Itthon csináltam nekik bundáskenyeret (már olyan régóta ettem volna, de az otthoni nyomába sem érhet!) és elkészítettem a vacsit, amit végül öt körül ettünk meg. Volt zöldségleves és csirke wrap mindenféle zöldséggel. Nagyon jót evett mindenki.
Most pedig pizsiben punnyadok és várom, hogy Angi átjöjjön. Életemben először fogadok vendéget itt, nagyon izgi.