Végre valahára beültünk Prelevel reggelizni. 9:30-ra volt megbeszélve a találka, Angi is hivatalos volt, de neki az angol reggeliből nem sok dolog tetszik, szóval ő inkább kihagyta.
Rohantam is volna a megbeszélt helyre, de mivel tegnap nem zártam le a kajás kuka tetejét, egy ravasz róka vagy egy vérengző mókus felnyitotta és kicincálta az összes benne levő dolgot. Ez szerencsére csak egy zacskónyi kaját jelentett, de ettől függetlenül külön öröm volt a nagy sietségben összeszedni a penészedő, rohadó dolgokat. A legjobb az egészben az volt, hogy már direkt rákészültem arra, hogy hajthatom az au pair bicajt és nem kell gyalogolnom, mire kiderült, hogy bár zár van, kulcs hozzá nincs, szóval "füstbe ment terv" volt az egész.
Szedhettem is a lábam ha nem akartam késni, de mondjuk egyébként is nagyon éhes voltam, elvileg Prele is.
Kinéztünk egy jobbnak tűnő helyet, ahol errefelé a szokásos áron, 4 fontért lehet kapni egy teljes reggelit, ami a következőkből áll:
-2 tojás
-2 szalonna (ezesetben inkább sonka)
-2 kolbász (ez nem kolbász!!)
-paradicsomos vagy milyen bab
- sült paradicsom
-gomba
-pirítós
-hash brown, aminek a magyar megfelelőjét és az alapanyagait sem ismerem, de olyan rántott krumpli jellege van a dolognak

Gyorsabban és többet ettem még Preletől is, szóval a vége az lett, hogy megfájdult a hasam és azt kívántam, bárcsak ne tömtem volna ennyi kaját magamba és megfogadtam, hogy soha-soha többet nem eszek ilyet, maradok a vajas bagelnél vagy müzlinél vagy zabkásánál vagy igazából bármi másnál. Ezt azóta másítottam egy "talán még egyszer-kétszer." Ugyanis lehet, hogy nem egészséges egyáltalán és hogy hízlaló meg minden, de basszus utána egész nap nem voltam éhes. Vacsorára ettem legközelebb, eltekintve attól a pár falat répától és maradék sütitől, amit egész nap nasiztam a kölykökkel. Így belegondolva.. lehet mégis ettem, még ha nem is ülve... de lényeg a lényeg: nem éreztem úgy magam, mint pl. tegnap, amikor 3 percenkét korgott a gyomrom valami táplálékért.
10:30-ra volt időpontom egy hagyományos kínai orvoslást végző dokival. Igazából már többször elsétáltam előtte amióta itt élek és egyébként is mindig fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy milyen lehet egy akupunktúrás kezelés..szóval tegnap bementem és mára volt egy konzultációm.
Először megfogta a csuklóm a kisujjam felé, rátette három ujját és próbált kitapintani valamit. Nem tudom, hogy sikerült-e neki amit keresett, de hogy pont olyan ponton kapta el a kezem, ahol igazán fájt, az biztos. Miután megvizsgálta mindkét csuklóm, megállapította, hogy valami van a vesémmel és a májammal, ezáltal a méreganyagok felszaporodtak a szervezetemben és a nyirokrendszerrel meg a véremmel van valami, ezért van olyan bajom, ami (nagyon erős akcentusa volt, kb. egyszavas mondatokból állt a beszéde). Ja igen, és teljesen fel van borulva a Yin-Yang bennem. Mondjuk ezen nagyon nem lepődtem meg.
Azon viszont inkább, hogy a konzultációból egy első kezelés lett, és mire feleszméltem, melltartóban feküdtem hason egy masszázsasztalon, csak a fejemből vagy 8 kis tű állt ki, de volt még a nyakamban kettő, a hátamban 4 vagy 6, a füleimben 2 és még kettő a csuklómban. Azt hittem, hogy amilyen kicsik, olyan egyszerűen és fájdalom nélkül tudják beleszúrni az emberbe - de NEM. Főleg ha az ember izma hajlamos gyönyörű csomók kifejlesztésére, akkor bizony FÁJ. A fejem búbján volt a legrosszabb egy-két helyen, de amikor a nyakamba szúrta bele a tűket, akkor is reménykedtem, hogy azért ütőeret nem fog eltalálni. 
Mikor már a legközelebbi rokonomnak egy sündisznót is simán betudhattam volna, akkor következett a "varázslat."
Valamit csinálhatott, fogalmam sincs, hogy mit, mert én végig a kis lyukon bámultam kifelé a masszázsasztalból, tehát igazából csak a cipőkkel szemezhettem.
Hirtelen úgy éreztem, mintha egy fura hullám ment volna végig a testemen, a szívem a torkomban (pontosabban a nyakamban) dobogott, és minden izmom, amibe beleszúrt egy tűt, együtt lüktetett a szívemmel, ritmikusan húzódtak össze meg ernyedtek el. Így leírva még furcsábban hangozhat, mint ahogy akkor éreztem magam, de az biztos, hogy szokatlan és nagyon furcsán kellemes érzés volt. A fejemben levő tűk körül meg meg sem tudom fogalmazni, hogy mit éreztem. Még olyan alapszinten sem, mint az előző érzést, hiába is próbálom. Azon gondolkodtam végig, hogy simán lehet, hogy ezt elektromos árammal éri el, hiszen ha a tű fém, és összekötötte őket, akkor simán lehet, nem?
Mikor beindult ez a "folyamat," mondta, hogy lazuljak el (ezt mondta akkor is, mikor tűpárnát csinált belőlem, mondjuk ő könnyen beszélt..) és kiment vagy húsz percre. Én közben talán aludhattam is, nem tudom, próbáltam nem idegeskedni azon, hogy mi ez az érzés és nem túlagyalni megint mindent. 
Mikor visszajött, kiszedte az összes tűt, és ugyanazokat a pontokat, mint ahol a tűk voltak, elkezdte masszírozni. Amennyire nem a szokványos relax-masszázs volt (még a bőröm is fájt pl. a fejemen), annyira jól esett, hogy végre nincs tele mindenféle csomóval a hátam és a nyakam. Szerintem utána még vagy 30 percig legalább kómás voltam, nem tudtam napirendre térni e felett a furcsa élmény felett. Őszintén: a fejbőrömön még mindig érzem azt a furcsa érzést...
Timnek is meséltem (Valentina 10 körül ért haza, mert valami plusz órája volt), és ő mondta, hogy bár ő nem hisz az akupunktúrában, de a mamája volt ugyanennél a pasinál valami légzőszervi problémával. Előtte kb. gyógyszereken élt, és neki rengeteget segített, szóval hátha! 
Mellékhatása nincs az ijedtségen kívül, úgyhogy lehet, hogy megnézem mit tud kihozni a keleti orvoslás ott, ahol a nyugati csődöt mondott.