Reggel azért már sokkal pörgősebben mentek a dolgok (bár még mindig nem gördülékenyen, de ma este elvileg korán ágyba lesznek dugva a kölykök), pedig még csak a második nap volt a suliban. Olyan aranyos, hogy mindenki kézenfogva vezeti a gyerekét, akiken ugyanolyan kis egyenruha van! Főleg a térdzokni nagyon kis bájos a lányokon.
A mosást már azelőtt elkezdtem, hogy a kicsiket ébresztettem volna, én kelek legelsőként szerintem az egész házban. Tim természetesen megint beleszólt az én dolgomba, de igazából annyira nem bánom. Komolyan, még egy ilyen ember nincs, amennyire segítőkész és rendes velem, annyira irritáló ez a "minden-úgy-legyen-ahogy-én-akarom" énje. Pl. angol kurzusra sem akartam jelentkezni, mert feleslegesnek éreztem, tudva, hogy mondjuk fizetni is kell érte meg időigényes is, meg úgy egyébként is, ha lehet, akkor inkább olyan emberektől "tanulnék" angolul, akiknek a társaságában jól érzem magam, nem pedig egy tanteremben unatkozva. Hát, igazam is lett, 325 font egy kurzus, ami nem tudom mennyi alkalomból áll, de mondjuk nem egy hosszú dolog. Inkább ezt az összeget másra költöm, pl. kávéra, amíg majd a jövendőbeli új barátaimmal (és a régiekkel) beszélgetek és tanulok. Meg a neten első találatra olyan jó kis ingyenes online kurzusokat találtam, hogy szerintem én nem fogom "lekötni" magam egy tanfolyam mellett. De nélküle nyilván nem sikerült volna olyan jó áron lefoglalnom a repülőjegyemet karácsonyra haza, mint ahogy végül elintéztük. Így is drágácska, de legalább otthon leszek! Tényleg nagyon kedves Timtől, hogy ennyire sokat segít az ilyen ügyek intézésében. Tudom, hogy bármikor ha ilyesmi problémám lenne vagy segítség kellene, akkor tuti számíthatok majd rá. Mondjuk ez nem csak saját tapasztalat, látom, hogy mennyire szívén viseli az előző au pair dolgait is. Nem tudok rájönni, hogy tényleg ennyire rendes, vagy csak így jobban ráláthat a dolgokra, de szeirntem inkább az előbbi, csak ha már tud valamiről, akkor nyilván bele is szól.
Mondjuk abból a szempontból igaza volt, hogy legalább menjek el megnézni a kurzust. Azt mondjuk egyáltalán nem bántam meg végül, bár egy pillanatra halálfélelmem lett még itt az utcában, ugyanis bicajjal, egyedül vágtam neki a kis kirándulásomnak. A rettegés és szívleállás oka pedig nem volt más, minthogy az út jobb oldalán kezdtem el tekerni. Itt meg ugyebár pont a másik oldalon a helyes, mondjuk ez a későbbiekben is okozott fennakadást nálam. 
Richmondba a Richmond Parkon keresztül vezet az (egyik) út, akármilyen meglepően is hangzik. A parkot továbbra is az egyik legjobb helynek tartom a környéken, egyszerűen várom a pillanatot, amikor már úgy tudok ott lenni, hogy közben nem esik le az állam a sok-sok látnivaló miatt. Ma pl. napfényben is megcsodálhattam a szarvasokat, hihetetlenül kedves látvány, ahogy az út mellett legelésznek. 

Komolyan, ha egyszer nem fognak jönni az autók folyamatosan, vagy mondjuk éppen nem lesz egy futó-kerékpározó ember sem a környéken, akkor nekifutok és elkapok egyet. Ma csak lassan próbáltam feléjük közeledni, de azt azért nem engedték meg a drága lelkek, hogy meg is simogassam őket, pedig még az agancsuk is plüssösnek tűnt. Hatalmas, néha üreges fák, gyönyörű lombkoronák, sok-sok páfrány, tó, stb. Ami még varázslatosabbá teszi a helyet, azok a zöld papagájok, amik ott élnek szabadon a parkban. Nagyon jellegzetes hangjuk van, szép hosszú farktolluk és káprázatos színük. 
Richmond, a városrész is tényleg szép hely, kellemesen kimelegedtem, mire felértem a "hegy" tetejére, majd onnan le. Mivel általában tényleg elég jól tájékozódom, így úgy gondoltam, hogy ismeretlenül is megtalálom azt a helyet, ahova mennem kellett angolozni, elég volt az, hogy még a szobámban előző este megnéztem térképen. Hát.. végülis megtaláltam, az egy dolog, hogy közben elgyönyörködtem a kilátásban (egyébként London közepén még tehenek is vannak!!! Az alul levő képen a kis fekete pötty az a rét közepén!) és a nagy tekintgetésben lehet egyszer rossz helyen fordultam be (egyébként utólag rájöttem, hogy valahol nem balra, hanem jobbra kellett volna fordulnom), de a kis kitérőmmel legalább elértem a Temze partjára, láttam nagyon sok hívogató éttermet/kávézót/kiskocsmát, ahova egyszer be fogok ülni), és végül eljutottam... ANGIÉK ÉTTERMÉHEZ! Totál véletlen volt, de nagyon örültem neki, és miután megtaláltam a felnőttképző akármit is és véééégre ott is végeztem, visszamentem mégegyszer. Ami azt jelenti, hogy tudom az utat, mert akkor már szándékosan hajtottam arra, hogy Anginak csináljak egy "ott voltam" képet.

Később elmentem a gyerekekért a suliba, annyira kis fáradtak voltak szegénykéim, még nagyon nem szokták meg ezt a vakáció után. Itthon adtam nekik kaját, majd Tamarát elvittem különórára. Nagyon készül a vizsgájára, amit negyedik után tesznek. Igazából nekik felső tagozatba van egy felvételi, és akkor teljesen másik suliba mennek általában. Ő éppen London egyik legjobb iskoláját pályázta ki (vagyis a szülei) és azért elég sokat készül. 
Uzsira kaptak gyümölcssalátát, szerintem nagyon jól nézett ki és még finom is volt.

Egyébként olyan érdekes, hogy vidéken élek, és mégis ennyire lenyűgöz az a park. Szerintem sok ismerősöm, aki mondjuk természetkedvelő, szintén ennyire meglepően jó helynek tartaná. Amikor jöttem visszafelé, azon gondolkodtam, hogy mennyire szerencsés vagyok és hogy mennyire király, hogy egy ilyen helyen tölthetek el hosszabb időt, mint ez. Ettől függetlenül azért már hiányoznak az otthoniak...de még pár eseményteli hónap, és karááácsony, és egy szemvillanás alatt hazaérek!
Ez az egy rossz csak abban, ha az ember világot lát.. minden helyen, amit megszeret, otthagyja a lelke egy darabját, és mindig vissza fogja húzni valami, akárhol is legyen éppen. Viszont ha kimaradt volna az életemből Budapest vagy akár London is, sokkal kevesebb lennék.. tehát nem bánom, még ha ezek a dolgok áldozatokkal is járnak.