Na, a kölykök is túlestek az első sulis napon! Reggel életre kelteni őket nem volt valami könnyű, mindketten a szüleik hálószobájában voltak (éjszakánként még mindig átvándorolnak). Jött az öltözködés, fogmosás, fésülködés és a reggeli, amit alig-alig akartak megenni, közben mindig elrohangáltak valahova. Végül nagy nehezen megindultunk, de féltem, hogy rögtön első nap elkések velük, miközben az előző au pair mindig időben odaért a gyerkőcökkel a suliba. Egyébként nagyon aranyos kis egyenruhájuk van, jól áll mindkettőjüknek.

Később végre találkoztam Prelevel, el sem hiszem, hogy végre vele is sikerült összehozni! Kávéztunk egyet, majd mászkáltunk a központban (főleg én mászkáltam, ő tudta, hogy hol vagyunk), benéztünk az étterembe is, ahol dolgozik, nagyon kellemes hely.
Itthon Marival főzőcskéztünk, ő paradicsomos-zöldséges tésztát csinált, én meg krumplilevest, mert ettem volna valamilyen, AKÁRMILYEN levest végre, és azért lett krumplis, mert Tamara nagyon szereti. Este, Mari búcsúvacsoráján (amit egyébként Tim főzött, mert Valentina ma már dolgozott), közölte velem, hogy mivel már tényleg én vagyok az au pair-jük, tudnom kell, hogy hetente legalább kétszer kell csinálnom krumplit. Plusz meg kell tanulnom foghagymakrémlevest is főzni, mert azt is szereti. Mondjuk a foghagymát úgy egyébként is,mindenhogy. 

Kingston nagyon tetszik, remek kis városrész. Mindig történik valami, tele van utcazenészekkel (akiknek egyébként elvileg a városházán részt kell venniük egy meghallgatáson, hogy eldöntse valami bizottság, hogy játszhatnak-e nyilvános tereken), nagyon érdekes emberekkel, helyekkel. Ma végre megnéztem azt a követ, valamit is, amiről a hely a nevét kapta. A 900-as évek végén itt koronáztak meg pár királyt, ezért a "királykő" név.

Ja, és mivel Maria hazautazik holnap meglátogatni a családját (mivel ő továbbra is marad itt Londonban) és nem tud elmenni a már lefoglalt szombati utazására, így valószínű, hogy a hétvégén ellátogatok Windsorba, a Stonehenge-hez és Bath-ba, mindezt csak 30 fontért! Egész napos kis program lesz... bár este azért még jó lenne elmenni valahova bulizgatni egyet Angival. Most úgy érzem, hogy ezer éve nem voltam sehol, pedig még csak három hete lesz a hétvégén, és őszintén, NAGYON benne van a boogie a lábamban!
Budapesten szerintem már réééges-rég Doma barátnőnk átjáróházában lennénk, beszélgetnénk, borozgatnánk, aztán felvennénk valami göncöt és belevágnánk az éjszakába. Most meg gyerekekre vigyázok, mosok, főzök, takarítok. Gondolom a várandósság is ezért kilenc hónap, hogy legyen az embernek erre ideje felkészülni.