A következő héten erőteljesen érződött az, hogy minden, de MINDEN a wimbledoni teniszbajnokságról szól Wimbledonban. Még az edzőtermem előtt is volt műfű és székek meg füves fotelek meg minden és hatalmas kivetítő, hogy senki ne maradjon le a meccsekről.

A munka.. érdekes volt. Fura érzés volt úgy bemenni dolgozni, hogy egyszerűen nem érdekelt már, hogy mi megy ott és hogy mennyit fogok még ottmaradni. Nem tudom mennyire "úgyis savanyú a szőlő" pszichológia van a dologban, de az is biztos, hogy egyszerűen már nem volt kedvem olyan dologért kűzdeni, amit érezhetően nem értékelnek. Az, amit Hamid pénteken mondott, olyan volt, mint egy hátbatámadás.. és aztán kedden jött a következő pofon.

Hamid megkérdezte, hogy mennyi extra órát dolgoztam ebben a hónapban. És közöltem vele, hogy hát legalább 21-22-őt, ha nem többet (ugyanis azt nem számoltam bele mikor az órás ebédszünet helyett 9 perc alatt betoltam a kajám és mentem vissza dolgozni). Mire Sylvie, aki mellettünk ült, csak felvihogott, majd rámnézve csak annyit mondott: "Viccelsz, ugye?"
Annyira felszaladt a méreg bennem, hogy éreztem, hogy vörösödik a fejem. A barátnőm, akivel együtt csináltunk mindent ebben a hülye irodában, képes megkérdőjelezni azt, hogy mennyi extra órát dolgoztam?? Majd Hamid, látva hogy igencsak kiakaszt a helyzet, elnevette magát, majd közölte, hogy a szombati egész napos munkáért és a péntek extra 4 óráért ki fogja fizetni a bónuszt.. és hogy ezzel a részéről minden okés is. Merthát ugyan, az annyira lehetetlen, hogy az, hogy többször is 45-60-120 percet maradtam az irodában, szinte lehetetlen. Szóval ezután igyekszem 5-kor befejezni mindent, és a lehető leghamarabb menni is hazafelé, mert én ugyan nem vagyok hajlandó gürcölni, ha nem muszáj. Még így is sikeresen fejeztem néha 7-kor, de nem baj.. a minőségből nem adok, és a munkámra nem fog panasz lenni..!

És, bármilyen csoda, a pénteki fenyegetés után megkaptam a mérnöki riportok kezelését is, ami annyit jelent, hogy nekem kell irányítgatnom és számonkérnem a mérnököket, akik nem az irodában dolgoznak. Ugyanis ezek alapján a riportok alapján kell számlázni a munkákat, és így elég fontos egy dolog.

Szóval most nagyon f@sza, tényleg. Örülök neki, mert remek dolog, jót fog mutatni az önéletrajzomban, de az mondjuk kevésbé, hogy ki fog hullani a hajam, ha ez így megy tovább. 

Kedden Michaellel is sikeresen összevesztem rendesen. De csak mert majom. Tényleg az, ez most nem amolyan "túlságosan túlgondoltam a női eszemmel" dolog, de tényleg. Sokat kell még tanulnia a kapcsolatokról, de kedd este sikerült annyira felcsesznie az éretlen-ártatlan-nem is értem hozzáállásával, hogy majdnem azt mondtam, hogy menjen haza Ausztráliába, és hagyjuk az egészet (mert egyébként ezen is ment a vita, hogy konkrétan közölte, hogy az eddigi itt továbbtanulós terveit félretéve visszamegy. Októberben vagy ki tudja mikor). Mondjuk ezzel azért elkeserített, mert mind Damoklész kardja, mindig is ott lebegett az a tudat, hogy ő egyszer erre, én meg arra (ebben a kapcsolatban sokkal nagyobb esélye van ennek, mint pl. lenne az egy otthoni pasival), de arra nem voltam felkészülve, hogy ő ennyire negatívan hozzáállva, ilyen nyersen közli. Szóval veszekedtünk. Szerdán pedig én mentem át, mert most egyébként is így volt megbeszélve. Szinte felkészítettem magam arra, hogy milyen válogatott érveket fogok a fejéhez vágni, hogy bebizonyítsam, hogy nekem van igazam, és hogy mégiscsak no, amikor megláttam, hogy kisétált elém.. mezítláb, pirosan a brightoni naptól (igen.. elment nélkülem Brightonba), magasan és jóképűen.. és várt engem, pedig nem tudhatta pontosan, hogy melyik utcán jövök. Szóval amikor megláttam, hát egyből elment minden vitatkozástól a kedvem. Megölelgettem, érződött a tengeri sós illat a ruháján, a szakállán.. és utána szépen hazabattyogtunk, és mindent megbeszéltünk. Szóval "all good". 

Csütörtök reggel sikeresen lekéstem a buszt, amivel mennem kellett volna az edzőterembe, majd 8 perces várakozás után leesett, hogy a sportmelltartóm van rajtam és hogy a normálisat a földön hagytam a többi, táskából kirakott cucc között - szóval rohanhattam vissza az ausztrál házba, majd egy gyors tusolás után (végre meleg volt Londonban is!!) megint vissza a buszra.

Sylvie.. na, ő is egy igazi kétszínű (nyomdafestéket nem tűrő szó - mindenki saját ízlése szerint helyettesíthet)! El sem hiszem, hogy valakin ennyit tud változtatni a hatalom megszerzése. Most, hogy Sameera elment, ő az, akinek koordinálnia kell az irodát, és hát szerintem enyhén a fejébe szállt a dolog. Főnökösködik és okoskodik, el sem hiszem, tényleg. Forgatja  a szemét, ha kérdezek valamit, viszont ha nem úgy csinálja az ember, ahogy azt ő elképzeli, akkor viszont morgolódik és javítgat meg puffog. Iszonyat idegesítő.

Patrick-kel is volt egy kis összezörrenésünk.. igazából semmi nem volt, de a fejemhez vágta, hogy "hülye vagy", mert valamire rámutattam, ami szerinte nem úgy van. Igazából két mondatból állt az egész "vita", de annyira bántotta, hogy lehülyézett, hogy kaptam tőle fagyit. Pedig tényleg nem bántódtam meg, ez amolyan Patrickes dolog volt. Előbb jár a szája, minthogy gondolkodna. Rá nem is lehet haragudni. 

Szombaton sikerült csinálnom meggyespitét, amit az itteni fánkról szedtem, meg palacsintát is, az volt a reggeli. Pénteken, a keddi vita miatt, külön töltöttünk az estét, de csak mert így mindketten foglalkozhattunk azzal, amivel szerettünk volna - és amivel kellett. Kicsit kitalálni, hogy ki mit akar, mesterkurzusokat keresgélni és a többi. Mondjuk én az egészet inkább átaludtam, mert fáradt voltam. Később átmentem Michaelékhez, elmentünk a szombati termelői piacra, majd mászkáltunk Wimbledonban. Akkor volt a napja, hogy 6 hónapja kezdtünk randizni, így kicsit elsétálgattuk az időt, elmentünk megnézni a teniszt (csak kívülről a sor miatt), majd épp arra battyogtunk, amerre  a lábunk vitt - és végül siettünk haza, mert valaki (én...) napszúrást kaphatott, ugyanis rámtört valami szörnyű fejfájás, alig tudtam kinyitni a szemem, és még hányingerem is lett. Szóval náluk aludtam picit, Michael közben vigyázott rám, simogatta a fejem, szerzett fájdalomcsillapítót is, majd készített nekem egy fantasztikus vacsit - hogy egyek is valamit az egész napos mászkálás után, mert a reggelin kívül csak gyümölcs került a hasamba a meleg miatt, abból sem sok.

Vasárnap elmentünk megnézni a Jurassic World-öt a moziba, hát én nagyon-nagyon élveztem. Végigizgultam az egészet, mindezt Michael karjába csimpaszkodva, aki a film után közölte, hogy örül, hogy még megvan a jobb keze. Ebédre maradékot akartam enni, de végül elmaradt az is, mert filmezés közben nasiztunk - répa és guacamole, meg tortilla chips. Jó volt, bár eléggé lelkiismeretfurdalásom volt utána. Még új cuccokat is vettem magamnak, cipőket meg papucsokat és egy új Converse-t is! Végre, már nagyon rámfért.

Hazaérve láttam, hogy itt volt az egész család, grillezés volt meg pihenés. Még medence is van már a kertünkben, hála Jasonnek. Velük ettem, ittam Pimm's-et, amit a főbérlőm készített. Minden jó volt, kellemes volt így fejezni a hetet.