A bejegyzés címe egy Phillip Phillips - egyébként nagyon szép - szám címére utal amit mostanában hallgatok, és pont illik a helyzetre, ugyanis Fabian elment.
Visszament Chilébe kilenc évnyi London után, hogy segítsen a nagymamájának meg hogy úgy egyáltalán ott éljen, mert mégis az az otthona, még ha az ottani helyzet sokkal kevésbé rózsás, mint itt, de nyelvtudással, munkatapasztalattal és egy angol diplomával (vagy mivel) a kezében sokkal jobb esélyekkel indul munkakeresés terén, mint azok, akiknek ez nincs.
Sajnálom igazán, hogy visszament, kedveltem és jól éreztem magam a társaságában, nagyon szórakoztató volt. Mielőtt elment volna a reptérre, még gyorsan beültünk meginni egy kávét és enni egy nagyon-nagyon finom croissant-t, mandulás volt, friss, könnyű és ropogós, a kávé pedig olyan, amilyennek lennie kell.
A kis találkánk előtt viszont voltam orvosnál, ilyen általános kivizsgáláson meg hogy felvegyék a kórtörténetemet. Nagyon kedves volt a doktornő, tényleg segítőkész és aranyos, ráadásul mivel időpontra mentem, egyáltalán nem kellett várnom. Megmérte a magasságom, a súlyom (úgy tűnik, hogy valamennyit fogytam, juhuuu) és a derekam meg a vérnyomásom. Mondta, ha bármikor kellene segítség vagy valami bajom van, akkor menjek nyugodtan hozzá. Ha pedig valamilyen kivizsgálást szeretnék, akkor meg menjek át nyugodtan a kórházba. Hát, egyelőre nem hiszem, hogy élni fogok ezekkel a lehetőségekkel, mindenesetre jó tudni, hogy van ilyen.
Délután nekiláttam bögrés almás sütit készíteni, mert a kölyköknek kellett adnom valamit uzsonnára, és gondoltam inkább készítek nekik valami finomat, ha már éppen ráérek. Plusz így legalább nem járt folyamatosan az agyam mindenen, hanem élveztem a finom almaillatot. 
Mikor hazaértünk a gyerkőcökkel, Tamara egyik barátnőjével együtt, egyből mondták, hogy mennyire jó illat van és gyorsan meg is ettek 1-1 szeletet. Úgy tűnik, hogy tetszett nekik, szerintem legközelebb is csinálni fogok,mert egyszerű, gyors és jó. 

A tegnapi nap legjobb eseménye: Tamarának annyira tetszett a vacsi, amit én csináltam, hogy azt mondta, hogy ilyen jót még nem evett! Nem tudom, hogy valóban kezd fejlődni a főzőtudományom, vagy egyszerűen csak kiéheztettem tegnap és már egy szelet vajas kenyérre is fejedelmi ételként tekintett volna.
Ma pedig véééégre péntek, Angi este szabad lesz, és megyünk bulizni! Nagyon várom már, de addig még főzhetek és rohangálhatok a gyerekekkel mindenhova. Őszintén remélem, hogy legalább futni/bicajozni eljutok, vagy hogy Prelevel beülünk kávézni a délelőtt folyamán, de amilyen tökéletesre fejlesztettem a "hogyan üssük el az időt, hogy közben semmi hasznosat nem csinálunk" tudományom, szerintem a nap végén döbbenek majd rá, hogy basszus..
Jaj igen! Mivel most (vagy talán most is?) van a Heritage Open Days így ki kell keresgélnem, hogy hol milyen program van, amik közül sok elvileg ingyenes, és holnap nekivágok Londonnak. Plusz mivel mától kezdődik a London Fashion Week, így remélem rengeteg érdekes ember fog mászkálni a divatbemutatók felé. Arrafelé is tuti elnézek, hátha látok valami szépet és érdekeset.
Ha valaki pedig meghallgatná az egyik heti kedvenc számom: https://www.youtube.com/watch?v=oozQ4yV__Vw